Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1943-04-16 / 16. szám

minden időben a nő egyik legszebb ékességei, 31 hajcsepp vita­min és hajápolószer, erősíti a fejbőrt, a hajhagy­mákat s megakadályozza a korpásodást 1 tartály Torpan körülbelül 2 hónapra elegendő Fejmosáshoz használjon PESTI TAVASZ Pompázó, ragyogó, kavargó, mámoros, ébredő, lihegő, kacagó és poros, daloló, szomorú, rohanó, szellemes, vidám és ánvuló, új és végletes. A pesti tavasznak ilyen a varázsa. Budai hegyeknek illatos vonzása: hajnali lebegik köd a vár felett, reggeli napverés a téli hó helyett. Fakadó fák alatt a körutak szélén, indulói hangulat a ligetek mélyén, pompázó üzletek, ragyogó asszonyok, kavargó színfoltok, mámoros válaszok. Ébredő b­akfisok, lihegő cselédek, kacagó kisfiúk, poros házinépek, daloló bakák, és szomorú irodák, rohanó autók, szellemes kis szobák. Vidám, hosszú séták a Dun­a-par­tokon, ámuló csókok a friss mázolt padokon, és új ismeretség, mely csupán két­­hetes, önfeledt, zavaros, bolond és — végletes . .. Nyíri I­gnnes (Budapest) Jön már a tavasz, jön már a tavasz, fü­tyürész a kamasz, mosolyog, ficánkol, bizsereg a vére, szűk neki a világ, nem fér a bőrébe, — pezseg, lüktet minden, színt kapnak a dolgok, nyújtóznak az ágak, rügyeznek a bokrok, — hazatérnek ismét gólyák meg a fecskék, kisbabát ringatnak büszkén a menyecskék, — együgyű kis nótát­­ nyekereg a verkli, leányok szoknyáját pajkos szél lebbenti, — M­ÁRCIUS nagyokat kacagva golyóznak a kölykök, szerelemről, hitről álmodnak a költők, — éktelen ricsajt csap lármás veréb-népség, tiszta kék az ég és minden fény és kékség, — virágárus néni friss ibolyát árul, édes illatába a szív belekábul, — fiatal emberek a lányokat nézik, öntelt mosolyukat bókokkal tetézik, — irigykedik a nap, majd vidáman kacsint, titkon megöleli, sorra csókolja mind, — azok pedig hetykén, dévai pillantással ingerkednek velük, és elfutnak mással, — csinosítja magát felhő meg a víz is, égen, földön be,állt a szerelmi krízis, — kavarog az élet, önmagától bódul, szédül, ölel, csókol, öröme túlcsordul, fütyürész a kamasz, ez már a tavasz, ez már a tavasz! r. Tóth Tibor (Kispest) : Folytatólagosan közöljük azok neveit, akik tavaszi verspályázatunkra verseket küldtek be.) Abonyi Rezső ( Bpest), Goman István (Bpest), ábrahám Edit (Kecskemét), Ábrahám László (Bpest), Hellerbach Anna (Bpest), Benkóczky Júlia (Bpest), Boross Miklós (Makó), »Márciust öreg« jelige, Székely György István (Bpest), Ponori Thewrewk Aurél (Bpest), Rozsnyai Osz­­kárné (Bpest), Salgó Lili (Bpest), Baksa Olga (Pécs), Bud­a­váry Kázmér (Bpest), Novotta Lajos (Bpest), Rusznák György (Békéscsaba), dr. Zelei József (Pécs), Csatáry István (Füzes­gyarmat), Follinus János (Bpest), Farkas Rózsa (Bpest), Lescheditzky Kálmán (Bpest),­­Tava­szi jeges jelige, dr. Setényi István (Bpest), Lakatos Klári (Bpest), ifj. Kálóczy László (Székesfehérvár), Takács Mária (Bpest), Far­kas Edit (Bpest), Jócsay Andor Ferenc (Győr), R. B. jelige (Szolnok), Pesta András (Hahó), Balázs Katalin (Rákospalota), Fehér Miklós (Makó), ifj. Zsiros András (Békéscsaba),­­Céliac jelige. Pintér Géza (Bpest). Napbarnított külsőt nyerhet már tavasszal is. Ne fe­lejtse el azonban, mielőtt el­megy hazulról, bőrét Nivea­­val bedörzsölni. Éppen a ta­vaszi napfény az, amely a mindenki által kívánt, gyen­géden világosbarna arcszint kölcsönzi a Nivea-val erősített bőrnek. Mennél korábban le­barnul, annál inkább csök­kenti a későbbi leégés veszé­lyét. Használja ki tehát a ta­vaszi napfényt... de nem Nivea nélkül. ess* TAVASZ Heggel a Dunán tejfeh­ér pára úszik A hideg széltől borzong, megremeg. A nagy hegyek csúcsa ködbe vész el , rosszkedvben fáznak az emberek. De délelőtt a hideg pára oszlik S csak öregek nyögik, hogy az idő harap A parlament s a bazilika fénybe táncol Ha Rákos felől felbukkan a nap. A parkokban, mint millió kis ördög Ugrándoznak fürge, pajkos kölykök. Nem bírnak egy percre sem megállni. A melegágyból lehet már plántálni. Házépítés van. A Dunán hajók járnak Vedd fel kedves az égszínkék ruhádat. Dr. Prey Vilmos (Budapest) ÍGY ÉNEKEL A CSAVARGÓ Kint már lassan tavasz virít s szivemben újra zeng a vágy, Mert hív a völgy, a hegy s a lágy domboldalon már titkait nyitja az első hóvirág. Szívem is bontja szárnyait, börtön a város, szűk, szorít. És vár a szép, szabad világ. Tarisznyám ott lóg a szegen, a botom is előveszem és indulok a drága, zajló, napsütötte, szűz réteken. A számon fütty s tavaszba hajló világban vagyok víg csavargó. Jócsai Andor Ferenc _________________________(Győr)

Next