Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1943-06-18 / 25. szám

Ilonka­ Yvettebe, annyival is inkább, mivel iránta érzett szerelmét egy pil­lanatig sem hagyta abba, hiszen Óbu­dán Ilonkába, s a zord Afrikában Yvet­­tebe volt változatlanul szerelmes... óriási gaudium, happy­ end, s mázsás köveknek lehullása a nézőtéri szivek­ről, hogy Miska semmiféle merényletet a külön ligeti operett-törvények ellen el nem követett, mert mindenki meg­találja a számítását és­­ mindenki boldog lesz-Az előadás miskai módon „grandió­zus””. Két nevet illet elsőbbség a felsoro­lásban, a kívül-belül, testileg-lelkileg elegáns Jávor Palit, aki a hölgyemé­­nyi szívek digitálisa ezen a szín­padon. Erdélyi Mihály komolyan há­lás lehet neki, hogy olyan lelkiismere­tesen és jókedvűen végzi feladatát, amely bizonyára nehezebb számára, mint egy Shakespeare-szerep elját­szása. Hiába, Pesten még mindig ő a női szívek elsőszámú bálványa. A második név, amely rangsorban e so­rok élére kívánkozik, az előbb emlí­tett fiatal Mednyánszky Ágnesé, akit a jó Isten tudja, hogy a csavarosagyú Miska hogyan akumlált ki erre a sze­repre, — de évek óta az első sodró­­erejű meglepetése a magyar operett­­színpadnkik. Fiatal, bájos, üde, reme­kül is táncol (inkább akrobatikát, mint operettet, de ez nem baj), úgy viharzott ki a színpadra, mint egy lobogósörényű, angyali kis csikó,­­ az emberek előbb hátradőltek zsöllyéi­­ken, majd előrehajoltak, úgy figyel­tek erre a temperamentumos, bájos kis óbudai ponnyra, aki szerény véle­ményünk szerint a jövő szezon leg­­reményteljesebb krekkjei közé nyomult fel ebben az előadásban. Persze, színé­szetet kell mén tanulnia, mert ahol ed­­dig működött, nem tanulhatta meg. Vi­szont, ha játszani is meg fog tanulni, le fogja kaszálni összes rang- és kor­társait ... Elbűvölő volt­­a friss és változhatat­­lan Fejes Teri a Imái szerep kenyeres­­lányi és bárdirektriszi kettősségében. Tánca, humora, kedvessége töretlen, ő az a bizonyos aranyérték, amelyet Afrikában éppen úgy bevált bármelyik bank, mint Óbudán ... Barabás Sárika ügyesen és jól helyettesítette az ösz­­szes esetleg számbajöhető primadonná­kat. Hangja szép, megjelenése deko­ratív, mit magyarázzunk annyit, el lehetett fogadni úgyis, mint bűbájos óbudai Ilonkát úgy­is, mint »őrjítő szekszepila« afri­kai Marlene Diet­richet. Nagy vonzó­ereje volt ezúttal is az által­unk vál­tozatlanul zseniális­nak tartott Sárossy Bandinak a furcsa természetű taxi-ga­vallér szerepében, csak óva intjük őt attól, hogy elf­ősül­jön a mesterség iránt, vigyázzon, hogy kedve frissen, maradjon, mert va­lahogy az az érzé­sünk, hogy tavalyi ■Márkusparki emlé­kezetes és f­ulmináns francia rendőr­ sze­repéhez képest — esett, kedvben, jel­lemző erőben, hu­morban és — zse­nialitásban is . Márpedig szomorú volna, ha nem úgy tudnánk rá min­dig gondolni, mint olyasvalakire, aki szívünket még tol­­vajkulccsal is ki tudja nyitni! Impo­záns és finom volt játék­ban és meg­jelenésben egyaránt a kitűnő Berky Lili, a Kapitány-fiúk mamájának szerepében, nemes veretet tudott ad­ni szerepe miskai­ szövegének, ha­tározott nagy nyeresége a szerep­­osztásnak. Persze elkerülhetetlenül találkoztunk olyan szereplőkkel is, akiket Erzsébetvárosi Miska a nagy perifériális süllyesztőjéből húzott elő a hajuknál fogva, de ez nem lényeges: ahogy egy pillanatra életrekeltek, ugyanúgy vissza is fognak osonni a a süllyesztőbe. Még a kis Miklós Lí­via érdemel egy jó szót, kedves és hasznos volt . •­­ De mindegy, hogy végeredmény­ben miről is volt szó. Az új Miska­­operett ugyanúgy el fog menni száz­ötvenszer vagy kétszázszor, mint ahogy a többi elment, legfeljebb ott moso­­lyodtunk el kicsit fanyar módon, ami­kor a legionisták az afrikai bárban kórusban éneklik magyaros módon, hogy (Miska! Mit énekelnek akkor a csikó­sok a komdorosi csárdában■?) Valamint az ilyen vicceket sem szeretjük már, még Miskánál az Erzsébetvárosban sem, hogy egy úgynevezett viccelő je­lenetben Feleki Kamill (aki különben felülmúlhatatlan gumilabda-szerűségé­vel bizonyította be újból, hogy utol­érhetetlen a táncos-bonvivani szerep­körben) ilyeneket felel Fejes Teri in­telligencia-vizsgáló kérdéseire, hogy azt mondja, hogy aszondja: Fejes: Miről volt nevezetes Hunyadi János? Feleki: Hogy ő már a törököket is meghajtotta... (Miska! Ezt azért mégse...) Persze dekorálja az előadást az el­maradhatatlan nagy irredenta-szám is, a Miskától mindig menetrendszerűen beérkező érző szívre és nemes indula­tokra valló hazafiasság, valamint az itt mindig beváló, duhajmódon cigá­­nyozó csárdásízű jókedv. Summa summarum: szép volt, jó volt, talán igaz sem_ volt ... kapifá SZerVeD tí^rou 'Z^k JáV°r-y Affnes és Puskás »Sej haj Szahara Sose megyünk mi haza...« F ^ -ysztikus- Rei Tibor) '■ előtt rfkS bárban n

Next