Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-06-18 / 25. szám
Ilonka Yvettebe, annyival is inkább, mivel iránta érzett szerelmét egy pillanatig sem hagyta abba, hiszen Óbudán Ilonkába, s a zord Afrikában Yvettebe volt változatlanul szerelmes... óriási gaudium, happy end, s mázsás köveknek lehullása a nézőtéri szivekről, hogy Miska semmiféle merényletet a külön ligeti operett-törvények ellen el nem követett, mert mindenki megtalálja a számítását és mindenki boldog lesz-Az előadás miskai módon „grandiózus””. Két nevet illet elsőbbség a felsorolásban, a kívül-belül, testileg-lelkileg elegáns Jávor Palit, aki a hölgyeményi szívek digitálisa ezen a színpadon. Erdélyi Mihály komolyan hálás lehet neki, hogy olyan lelkiismeretesen és jókedvűen végzi feladatát, amely bizonyára nehezebb számára, mint egy Shakespeare-szerep eljátszása. Hiába, Pesten még mindig ő a női szívek elsőszámú bálványa. A második név, amely rangsorban e sorok élére kívánkozik, az előbb említett fiatal Mednyánszky Ágnesé, akit a jó Isten tudja, hogy a csavarosagyú Miska hogyan akumlált ki erre a szerepre, — de évek óta az első sodróerejű meglepetése a magyar operettszínpadnkik. Fiatal, bájos, üde, remekül is táncol (inkább akrobatikát, mint operettet, de ez nem baj), úgy viharzott ki a színpadra, mint egy lobogósörényű, angyali kis csikó, az emberek előbb hátradőltek zsöllyéiken, majd előrehajoltak, úgy figyeltek erre a temperamentumos, bájos kis óbudai ponnyra, aki szerény véleményünk szerint a jövő szezon legreményteljesebb krekkjei közé nyomult fel ebben az előadásban. Persze, színészetet kell mén tanulnia, mert ahol eddig működött, nem tanulhatta meg. Viszont, ha játszani is meg fog tanulni, le fogja kaszálni összes rang- és kortársait ... Elbűvölő volta friss és változhatatlan Fejes Teri a Imái szerep kenyereslányi és bárdirektriszi kettősségében. Tánca, humora, kedvessége töretlen, ő az a bizonyos aranyérték, amelyet Afrikában éppen úgy bevált bármelyik bank, mint Óbudán ... Barabás Sárika ügyesen és jól helyettesítette az öszszes esetleg számbajöhető primadonnákat. Hangja szép, megjelenése dekoratív, mit magyarázzunk annyit, el lehetett fogadni úgyis, mint bűbájos óbudai Ilonkát úgyis, mint »őrjítő szekszepila« afrikai Marlene Dietrichet. Nagy vonzóereje volt ezúttal is az általunk változatlanul zseniálisnak tartott Sárossy Bandinak a furcsa természetű taxi-gavallér szerepében, csak óva intjük őt attól, hogy elfősüljön a mesterség iránt, vigyázzon, hogy kedve frissen, maradjon, mert valahogy az az érzésünk, hogy tavalyi ■Márkusparki emlékezetes és fulmináns francia rendőr szerepéhez képest — esett, kedvben, jellemző erőben, humorban és — zsenialitásban is . Márpedig szomorú volna, ha nem úgy tudnánk rá mindig gondolni, mint olyasvalakire, aki szívünket még tolvajkulccsal is ki tudja nyitni! Impozáns és finom volt játékban és megjelenésben egyaránt a kitűnő Berky Lili, a Kapitány-fiúk mamájának szerepében, nemes veretet tudott adni szerepe miskai szövegének, határozott nagy nyeresége a szereposztásnak. Persze elkerülhetetlenül találkoztunk olyan szereplőkkel is, akiket Erzsébetvárosi Miska a nagy perifériális süllyesztőjéből húzott elő a hajuknál fogva, de ez nem lényeges: ahogy egy pillanatra életrekeltek, ugyanúgy vissza is fognak osonni a a süllyesztőbe. Még a kis Miklós Lívia érdemel egy jó szót, kedves és hasznos volt . • De mindegy, hogy végeredményben miről is volt szó. Az új Miskaoperett ugyanúgy el fog menni százötvenszer vagy kétszázszor, mint ahogy a többi elment, legfeljebb ott mosolyodtunk el kicsit fanyar módon, amikor a legionisták az afrikai bárban kórusban éneklik magyaros módon, hogy (Miska! Mit énekelnek akkor a csikósok a komdorosi csárdában■?) Valamint az ilyen vicceket sem szeretjük már, még Miskánál az Erzsébetvárosban sem, hogy egy úgynevezett viccelő jelenetben Feleki Kamill (aki különben felülmúlhatatlan gumilabda-szerűségével bizonyította be újból, hogy utolérhetetlen a táncos-bonvivani szerepkörben) ilyeneket felel Fejes Teri intelligencia-vizsgáló kérdéseire, hogy azt mondja, hogy aszondja: Fejes: Miről volt nevezetes Hunyadi János? Feleki: Hogy ő már a törököket is meghajtotta... (Miska! Ezt azért mégse...) Persze dekorálja az előadást az elmaradhatatlan nagy irredenta-szám is, a Miskától mindig menetrendszerűen beérkező érző szívre és nemes indulatokra valló hazafiasság, valamint az itt mindig beváló, duhajmódon cigányozó csárdásízű jókedv. Summa summarum: szép volt, jó volt, talán igaz sem_ volt ... kapifá SZerVeD tí^rou 'Z^k JáV°r-y Affnes és Puskás »Sej haj Szahara Sose megyünk mi haza...« F ^ -ysztikus- Rei Tibor) '■ előtt rfkS bárban n