Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-06-18 / 25. szám
MAXI ! Kedves Maxi! Nagy bánatomban hozzád fordulok tanácsért. Bajba kerültem. Életemet egy fél kockacukor keserítette meg. De álljunk meg! Előbb be kell mutatkoznom. Nevem Gipsy, fajtámra nézve drótszőrű foxterrier vagyok. Korom másfél év. Van egy Födádám és egy Födádáném. Fiatalok, szépek, kedvesek. Szeretik egymást. Még hozzá miattam. Hallgassd meg a tényállást. Reggelenként el szoktam kísérni Julist a vásárcsarnokba. Julis a szakácsnő. Amíg ő vásárol a kofáknál, engem kiköt a kapuhoz és én nyugodtan várok rá, amíg visszajön értem. De ez a várakozási idő nem múlik el minden esemény nélkül. Naponta arra jön egy fiatalember, akit nagyon megkedveltem, mert megáll előttem, dicséri szépségemet és végül megajándékoz egy fél kockacukorral. Persze, nem adja egészen ingyen. Előbb megtanított pitizni, amit odahaza sohasem gyakoroltak velem. Roppant büszke voltam új tudományomra és elhatároztam, hogy legközelebb otthon is bemutatom, de erre nem került sor, mert Födádáné a befőzéshez spórolja a cukrot. Node térjünk a tárgyra. Pár nappal ezelőtt Födádá és Födádáné társaságában a Dunakorzón sétáltunk, amikor ismerős szag csapja meg az orromat. Nem kellett soká töprengenem: a cukros fiatalember jött velünk szemben. Szívem öröm mámorban úszott. No, Gipsy, gondoltam, most két legyet ütsz agyon egy csapásra! Szerzel magadnak egy kis cukrot és megmutatod Fedádáéknak, mit tanultál a csarnok előtt ! Minthogy a korzón a s póráz nem kötelező viselet, pár ugrással a fiatalember elé szaladtam, majd a két hátsómra ülve, mellső lábaimmal buzgón legyezgetni kezdtem. A fiatalember nevetve nyúlt a cukorért, én meg féloldalt büszkén Fodádára sandítottam. No, mit szólsz hozzá, Pupák! Ámde Fodádá arca elborult. — Hát ez meg micsoda ? — kérdezte. — Nem tudom — felelte Fedádáné és zavarában piros lett a haja gyökeréig. — Azt kérdezem, honnét ismeri Gipsy ezt az urat . Esküszöm, hogy fogalmam sincs róla! Épp úgy, ahogy nem tudom, ki tanította meg pitizni? Közben a fiatalembertől megkaptam a szokásos adagot és ő meg eltűnt a sétálók forgatagában. De ettől a pillanattól kezdve nem szűnt meg többé a veszekedés Fedádáék között. — Vallja be, hogy maga ismeri azt az urat! — Esküszöm, hogy most láttam először! O S T Á J A - Hazudik! A sértő kifejezések csak inni röpködtek a levegőben. Közbe akartam szólni, de a beszéd tudományát, sajnos, megtagadta tőlünk a sors, így csak keringtem körülöttük, de mind a ketten dühösek, voltak rám. Az egyik azért, mert véleménye szerint egy kínos titok nyomára vezettem, a másik pedig azért, mert ártatlanul gyanúba kevertem. Fedádá és Födádáné ötödik napja haragban vannak, sőt Födádáné azzal a gondolattal foglalkozik, hogy hazamegy a mamájához. Engem, mint a családi dráma főokozóját, száműztek a konyhába. Hiába kérlelem őket pitizéssel, annál dühösebbek rám. Most mondd, mit csináljak? Édes Maxikám, azt mondják, hogy te fiatalságod ellenére bölcs és tapasztalt kutya vagy állítólag több eszed van, mint a Fedádádnak, mert te nem csinálsz magadnak ellenségeket, mint ő. Adj hát tanácsot, hogy idehaza ismét helyreálljon a béke. Amennyiben sikerülne, ígérem, hogy félévig lemondok javadra minden csirkecsontról. Szeretettel üdvözöl és tanácsodat várja Gipsy Kedves Gipsy, tanácsot hiába adnék, legfeljebb annyit tehetek érdekedben, hogy leközlöm ezt a levelet. Ha Fedádád elolvassa a tényállást, minden rendbe jön. Egyébként szerencséd van, hogy éppen hozzám fordultál, mert írhattál volna egy olyan lapnak is, amit a kutya se olvas. Maxi ... testére használja a megszokott napolaját Asszonyom, de arcára... mindig és kizárólag Hermodith B. krémet! Ez a kiváló készítmény egyrészt megvédi arcbőrét a kiszáradástól, másrészt a legszárazabb és a legérzékenyebb arcnak is gyors és egyenletes lebarnulást biztosít! — Asszonyom, ezt a kettős és nagyszerű eredményt jelenti önnek nyáron egyetlen tégely Hermocith B. krém! (Kunsághy Mária) TARKA A Burger-klinika harmincötös különszobája olyan, mint egy virágos kert, vagy mint egy sztár öltözője a premieren. Nem is csoda, ebben a szobában fekszik Örkényi Istvánná, Szörényi Éva, akit ifjabb Örkényi István egyhetes »születésnapján« látogattunk meg. A boldog mama ha lehet, még szebb, mint volt és büszkén meséli, hogy Istvánka három és fél kiló, ötvenhat centi, griberlije van és már kétszer kellettmanikűröznie. És különösen akkor édes, amikor álmában mosolyog. Megtudtuk azt is, hogy a kisfiú keresztszülei Németh Antal és Peéry Piroska és hogy jövő héten a Hűvösvöigybe költöznek egy villába, ahol már gyönyörű baldachinos kosárka várja kis gazdáját. — Olyan boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani. Nincs ennél nagybb öröm a világom, — mondta még Szörényi Éva. Látszik is a boldogság ragyogó arcán, amikor karjára veszi kisfiát. BARKA A Színészkamara a színészek művészneve haszyidHatéból rendeletet bocsátott ki. Eszerint jövőben nem szabad. »3/» vagy »tival inti annak a nevét, aki erre feljogosítva nincs. Az ellenkező névhasználat kamarai fegyelemsértést jelent.* Kedves Klárim, elárulom neked a titkot: Hormocith B.-krém és Hormocith-púder. A többit már tudod. Csókollak: Zsuzsi. * Pünkösdvasárnap délelőtt tartotta évzáró vizsgaelőadását az Országos Színészegyesület színiiskolája a Fővárosi Operettszínházban. A Nótáskapitány került színre a címszerepben vitéz Gozmány Györggyel. Nyíltszíni tapsot kapott Orbók Endre és igen jók voltak Morvay Drági és Magyar Gábor. Ügyesen táncolt Makláry Márta, ha felesleges mozgásairól leszokik, ügyes szubrett lesz. Feltűnt még Dárday Antal, Forgách Kálmán és Szabó Ibolya. A darabot Széll József tanár úr rendezte.