Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1943-01-08 / 2. szám

Az új színésznő a Fedák-darabban lé­pett életében először a színpadra. Sikere van. A Bajvívó­ utcai házba, ahol lakik, úgy látszik, még nem jutott el a híre. A sötét lépcsőházban ugyanis véletlenül másik lakásba csengettünk be­­, amikor az ajtót nyitó pesztonkától Pelsőczy mű­vésznő után érdeklődtünk, értelmetlenül néz ránk. Szerencsére tudjuk, hogy az ifjú művésznőt a privátéletben Bozóky Andrásnénak hívják. A Bozóky név m­ár ismerősebb a kis pesztonka előtt. , ott laknak szemben“ — mondja. Parányi, modern egyszoba-hallos lakás­ban lakik Pelsőczy Irén a férjével. Nem­rég ébredt fel, sötétkék piros csikós frottier férfi fü­rdőköpenyben fogad, lá­bán disznóbőr férfipapucs. A csöngetésre az ura holmijait kapkodta magára a für­dőszobában. Az arca nincs kifestve, a h­a ellenben az első szerep tiszteletére megszökült. Összekuporodik a széken, nagy barna szemével kíváncsian néz és várja a kér­déseket, biztosan felelget, mintha már megszokta volna az interjúkat. Hogy „ízlik" a színház? Rajong és lelkesedik: — El vagyok telve tőle. Bizsereg a szívem. Csodálatos furcsa világ. Valami különös illata van. Halassy Mariska azt mondta nekem az első nap a színházban, hogy aki itt egy pár cipőt elkoptat, az mindig visszajön. Nem tud többé meg­lenni színház nélkül. Én még egy fél pá­rat sem koptattam el, de úgy érzem, soha, soha többé nem tudnék színpad nél­kül élni. — Nagyon „drukkolt“ a premieren? — Jaj, nagyon! Valósággal fizikai fáj­dalmaim voltak minden jelenés előtt. A nyakamban vert a szívem. De ez így van minden este s azt hiszem, így is marad, amíg játszani fogok. — Mi tetszik legjobban a színházban? — Amikor felmegy a függöny, kis az ember ott áll a színpadon, előtte a sötét nézőtér, amikor játszani kezd. —K Kis mi nem tetszik ? — A hideg folyosó. Látszik, hogy még csak most kezdi, megnyugtatjuk, hogy lesz még sok min­den, ami nem fog tetszeni — Már filmezett is, mit szeret jobban, a filmet, vagy a színpadot? — A színházat. Az az igazi színjátszás, a film, a pénzkeresés. — Hogy jutott eszébe, hogy színésznő legyen? — Gyermekkorom óta a színpadra vá­gyódtam. Nem sikerült Szegény lány vol­tam, gyárban dolgoztam, tisztviselőnő voltam, azután férjhez mentem. Az uram sokat utazott üzleti körúton, én nagyon sokat voltam egyedül, unatkoztam. Úgy éreztem, hiányzik valami az életemből Mi lenne, ha elkezdenék tanulni? — gon­doltam. Kiharcoltam a férfi beleegyezést és Simor Erzsi férje beajánlott Makay Margithoz. A többi könnyen ment. Egy kis házi vizsgán három szerződtetési ajánlatot is kaptam. Mondja is az édesanyám, hogy burokban születtem, nemhiába hetedik gyerek vagyok. — Tehát most már nem hiányzik semmi az életéből? — Semmi, semmi. De majd idővel sze­retnék egy kis srácot. — A csendes, „privát" házaséletet nem zavarta meg a színésznőség ? Nagyot sóhajt gondterhelten. — Jaj, dehogynem!­­Sokszor van nézet­­eltérés köztünk. Férjemnek szokatlan, hogy esténként nem tudunk együtt lenni, e­gyütt eljárni. Most ő unatkozik. A be­lestett hajért is kikaptam. De azért szereti, hogy színésznő vagyok! —­ A legközelebbi szerep? —­ Tavaszra egy francia vígjáték az Új Magyar Színházban és borzasztóan szeretném Szegeden eljátszani Romeo és Júliát és a Velencei kalmárt. — Mi az új színésznő „vágyálma" ? — Azt szeretném megérni, hogy ha ki­megyek a színpadra, még mielőtt a szá­mat kinyitottam volna, megtapsoljanak És majd valamikor egyszer, ha megér­­demlem, eljátszani a Kaméliás hölgyet. — Egy indiszkrét kérdés: mennyi a gázsija ? — Kétszázötven pengő. (Nagyot só­hajt.) Annyi minden levonás van. Ka­mara, betegsegély­ző, csak kétszáztizet kapok kézhez. — Nem nagyon sok. — Nem De remélem, a jövő szezonra többet fogok kapni. Biztosan! Faragó Baba No most, szóltam a lányoknak lelkesen. Tőkénket az autszeiderre felteszem. Azután már tudjátok a szerepet. Másik hármat lecsúzlizzuk, gyerekek! Míg a másik három felvág, azalatt A mi gebénk majd a célba beszalad , a pénzeső számunkra is megered. Tíz pengőnként kapunk talán ezeret, Jaj, mert érzek szívem körül hidegeit . Mert hiába gyakoroltunk délelőtt, Saját lovunk lőttük ki a cél előtt!

Next