Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-01-08 / 2. szám
Az új színésznő a Fedák-darabban lépett életében először a színpadra. Sikere van. A Bajvívó utcai házba, ahol lakik, úgy látszik, még nem jutott el a híre. A sötét lépcsőházban ugyanis véletlenül másik lakásba csengettünk be, amikor az ajtót nyitó pesztonkától Pelsőczy művésznő után érdeklődtünk, értelmetlenül néz ránk. Szerencsére tudjuk, hogy az ifjú művésznőt a privátéletben Bozóky Andrásnénak hívják. A Bozóky név már ismerősebb a kis pesztonka előtt. , ott laknak szemben“ — mondja. Parányi, modern egyszoba-hallos lakásban lakik Pelsőczy Irén a férjével. Nemrég ébredt fel, sötétkék piros csikós frottier férfi fürdőköpenyben fogad, lábán disznóbőr férfipapucs. A csöngetésre az ura holmijait kapkodta magára a fürdőszobában. Az arca nincs kifestve, a ha ellenben az első szerep tiszteletére megszökült. Összekuporodik a széken, nagy barna szemével kíváncsian néz és várja a kérdéseket, biztosan felelget, mintha már megszokta volna az interjúkat. Hogy „ízlik" a színház? Rajong és lelkesedik: — El vagyok telve tőle. Bizsereg a szívem. Csodálatos furcsa világ. Valami különös illata van. Halassy Mariska azt mondta nekem az első nap a színházban, hogy aki itt egy pár cipőt elkoptat, az mindig visszajön. Nem tud többé meglenni színház nélkül. Én még egy fél párat sem koptattam el, de úgy érzem, soha, soha többé nem tudnék színpad nélkül élni. — Nagyon „drukkolt“ a premieren? — Jaj, nagyon! Valósággal fizikai fájdalmaim voltak minden jelenés előtt. A nyakamban vert a szívem. De ez így van minden este s azt hiszem, így is marad, amíg játszani fogok. — Mi tetszik legjobban a színházban? — Amikor felmegy a függöny, kis az ember ott áll a színpadon, előtte a sötét nézőtér, amikor játszani kezd. —K Kis mi nem tetszik ? — A hideg folyosó. Látszik, hogy még csak most kezdi, megnyugtatjuk, hogy lesz még sok minden, ami nem fog tetszeni — Már filmezett is, mit szeret jobban, a filmet, vagy a színpadot? — A színházat. Az az igazi színjátszás, a film, a pénzkeresés. — Hogy jutott eszébe, hogy színésznő legyen? — Gyermekkorom óta a színpadra vágyódtam. Nem sikerült Szegény lány voltam, gyárban dolgoztam, tisztviselőnő voltam, azután férjhez mentem. Az uram sokat utazott üzleti körúton, én nagyon sokat voltam egyedül, unatkoztam. Úgy éreztem, hiányzik valami az életemből Mi lenne, ha elkezdenék tanulni? — gondoltam. Kiharcoltam a férfi beleegyezést és Simor Erzsi férje beajánlott Makay Margithoz. A többi könnyen ment. Egy kis házi vizsgán három szerződtetési ajánlatot is kaptam. Mondja is az édesanyám, hogy burokban születtem, nemhiába hetedik gyerek vagyok. — Tehát most már nem hiányzik semmi az életéből? — Semmi, semmi. De majd idővel szeretnék egy kis srácot. — A csendes, „privát" házaséletet nem zavarta meg a színésznőség ? Nagyot sóhajt gondterhelten. — Jaj, dehogynem!Sokszor van nézeteltérés köztünk. Férjemnek szokatlan, hogy esténként nem tudunk együtt lenni, együtt eljárni. Most ő unatkozik. A belestett hajért is kikaptam. De azért szereti, hogy színésznő vagyok! — A legközelebbi szerep? — Tavaszra egy francia vígjáték az Új Magyar Színházban és borzasztóan szeretném Szegeden eljátszani Romeo és Júliát és a Velencei kalmárt. — Mi az új színésznő „vágyálma" ? — Azt szeretném megérni, hogy ha kimegyek a színpadra, még mielőtt a számat kinyitottam volna, megtapsoljanak És majd valamikor egyszer, ha megérdemlem, eljátszani a Kaméliás hölgyet. — Egy indiszkrét kérdés: mennyi a gázsija ? — Kétszázötven pengő. (Nagyot sóhajt.) Annyi minden levonás van. Kamara, betegsegélyző, csak kétszáztizet kapok kézhez. — Nem nagyon sok. — Nem De remélem, a jövő szezonra többet fogok kapni. Biztosan! Faragó Baba No most, szóltam a lányoknak lelkesen. Tőkénket az autszeiderre felteszem. Azután már tudjátok a szerepet. Másik hármat lecsúzlizzuk, gyerekek! Míg a másik három felvág, azalatt A mi gebénk majd a célba beszalad , a pénzeső számunkra is megered. Tíz pengőnként kapunk talán ezeret, Jaj, mert érzek szívem körül hidegeit . Mert hiába gyakoroltunk délelőtt, Saját lovunk lőttük ki a cél előtt!