Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-08-27 / 35. szám

(9. folytatás.) Július 25. este 9. Én már lefeküdtem, de megint kimásztam az ágyból, mert a tanár úr már volt bent, hogy lássa, hogy alszom és a veranda előtt még ülnek, így nem mászhatok fel a fára, leshelyemre, de nem akarok elaludni, így inkább írok a Naplómba. Délután semmi érdekes sem történt és fontos sem, a Bűnszövetkezet tagjai óvatosan viselkedtek és nem árulták el Sötét Szándékaikat. Ellenkezőleg, Péter bácsi nagyon jókedvű volt és tréfált Gazsi bácsival, sőt elő­zékenységeket is mondott neki, azt mondta, hogy úgy énekel, mint egy fülemile és hogy alig várja az estét, hogy újra hallhassa, de talán ez csak arra való volt, hogy elaltassa gyanúját, ámbár Gazsi bácsi nem úgy viselkedik, mint akinek gyanúja van. Bellának is azt mondta, hogy énekeljen nekünk Bellácska ma este, én olyan muzikális hangulatban vagyok, de Bella azt mondta, hogy ma nem, ő ma olyan hangulatban van, hogy csak egynek akar énekelni és Klára néni nevetett és azt mondta, hogy na, na, ő mindjárt kitalálja, hogy kinek, mire Péter bácsi elkezdte kérdezni : Palinak? Gazsi­nak? Bandinak? Mire Bella nevetett és mind csak azt mondta, hogy talán, talán és szempillája alól hol Pali bácsira nézett, hol Gazsi bácsira, csak Bandi bácsira nem nézett egyszer sem, de nem is csodálom, mert olyan műfűre arccal ült ott, mintha békát nyelt volna le véletlenül. Bella aztán még azt mondta, hogy hagyják békében, majd énekel ő, amikor a többiek lefeküdtek, ha ott lesz az, akinek szívesen énekel, és ... de nem fejezte be a mondatot, csak a szempillái alól nézett, amit a nyelvtantanár mindig nagyon kifo­gásol, mert értelmetlenségre ad alkalmat és különben sem mond­hatta komolyan, mert Rózsi néni nem engedi, hogy lármázzanak a házban, miután ő lefeküdt, amit háromnegyed tízkor tesz. Most annyi van és a többiek is mind bementek a házba, így most fel­mászom a fenyőre és figyelek, hátha megakadályozhatok valamit. Néha egy hangos kiáltás is elég arra, hogy a gyilkos kiejtse a méreg­gel telt poharat, vagy kanál is lehet és térdre hulljon, bűnét bevallva, Bim­i nagyon megegyszerűsítené a Helyzetet és azonkívül az Erény diadala is volna a Bűn fölött, ahogy a könyvekben szokás, és azon­kívül jobb is volna, mert minek annyi bajt csinálni ilyen kis dologért. Július 26. Tegnap este annyi minden történt, hogy nagyon nehéz lesz folyamatosan leírni, ahogy az irodalomtanár a dolgozatoknál mindig kívánja, de azért megpróbálom, mert ha már egyszer elkezdtem a naplót, kár volna ép akkor abbahagyni, amikor legérdekesebbek történnek, azonkívül a kitartás az egyik legszebb férfierény, ahogy Miselka tanár úr, aki a földrajzt tanítja, nem győzi mondani. Amikor mindenki bement a szobájába, kivéve a tanár urat, aki mindig még sétál este, kimentem a szobából és felmásztam a nagy fenyőre, olyan magasra, hogy éppen be tudtam látni a Bella ablakába, ott, ahol a zsaru el van romolva. Bella már felvette a pongyolát, amit este és reggel hord, amíg a szobájába van és nem akar mezte­lenül szaladgálni és fésülködni, meg olvasni, amit mindig tesz, mielőtt aludna, pedig Rózsi néni haragszik érte, azt mondja, minek az a sok olvasás, különösen, amikor okosabbat is tehetne, csak még jobban megkótyagosodik tőle és az asszonyt nem a műveltségéért veszik el a férfiak és különben is, bánja is ő, mikor fekszik le, de Szervusz... igen ...itt Klári beszél — ma délelőtt érkeztem a Balatonról és már adig várom, hogy beszúr­kál­jak Neked mindenről ... Szenzációs volt, mesés volt, remek volt! Nagyon jó idő, nagyszerű társaság és — nem azért mondom — óriási sikerem vott! Nem is fogsz rám ismerni olyan nagyszerűen nézek ki... Hogy mit használtam, találd ki . . . úgy van, Hermodith B. krémet! Te . . . ez a krém valóban csodás! Nemcsak ragyogóan le­barnított — pedig tudod milyen érzékeny a bőröm —, hanem minden alkalommal, mintha egy új arc nézett volna rám a tükörből, a férfiak elhalmoztak bókokkal, sike­rem volt és én újra boldog, kimondhatatlanul boldog vol­tam. És mindezt a remek Hermocith B. krémnek köszön­hetem! Egyet ajánlhatok Neked őszintén, próbáld meg Te is, de azonnal. — Különben minderről majd személyesen számolok be, addig is szervusz, — a viszontlátásra­ nyolckor legyen ott a reggelinél, máskép majd megmondja ő neki a magáét, ha tízszer asszony is már. De ebben tévedett Rózsi néni, mert Bella csak egyszer volt férjnél és azt is csak rövid ideig, de hát ő mindig túlzással szeret beszélni, amit neki szabad, mert ő már Nagy. Bella akkor is olvasott és nagyon szép volt, mert a haja arany­színű volt a lámpa fényétől és a karja, ami a pongyolából egészen kilátszott, olyan fehér, mint a hó és a nyaka is, de valami szomorút olvashatott, mert egyszerre két könnycsep gurult le az arcán és le sem törölte, csak nézett maga elé és nem a könyvbe, így nem is tudom hogyan olvashatta azt a szomorút, amitől sírt. Szerettem volna bekopogni az ablakon, hogy megvigasztaljam, mert az egyik ág egészen közel volt hozzá és ha hasmánt végigcsúsztam volna rajta, lehetett volna is, de akkor egyszerre hallottam, hogy a verandán suttognak és odafigyeltem, hogy va­jon mit, mert aki suttog, az nem akarja azt, hogy meghallják és fent az emeleten Bellán kívül csak Terka és Rózsi néni laknak, az pedig sohasem suttog, inkább har­sog, így csak valaki olyan lehet, aki oda felmászott, az pedig csak az lehet, aki a levelet írta, így nagyon izgatott lettem, mert gondoltam, hogy most végre megtudom, kiből áll az Ördög Szövetség, és talán le is leplezhetem őket, ami nagy és hasznos teljesítmény lett volna. ( Folytatjuk.)

Next