Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-09-24 / 39. szám

A LEGJOBB BARÁTOK BESZÉLNEK HERCZEG FERENCRŐL Köztudomású, hogy Csathó Kálmán Herczegh Ferenc baráti köréhez tartozik. Az olvasó úgy képzeli, hogy az írók külön nyelven beszélnek egymással, tisztán látják és tökéletesen ismerik egymást. Amikor Csathó Kálmánt felkerestük, hogy Herczegről beszélgessünk vele, azt mondja: — Talán Herczeg Ferenc nem is emlékszik arra, hogy legelőször akkor találkoztam vele, amikor jogász koromban az Általános Egyetemi Segítőegyesület nagy küldöttségének az élén mentem el hozzá. Egy előadáson való szereplésre kértem föl. Herczeg nagyon kedvesen fogadott bennünket, a szereplést azonban nem vállalta. Azzal mentette ki magát, hogy postamunkája van. Új darabon dolgozott. Ez a darab az Ocskay brigadéros volt. Később Csillag Terézék társaságában ismerkedtem meg újra Herczeg Ferenccel. Attól kezdve abban a szerencsében volt részem, hogy sokat voltam együtt vele. Azért nevezem ezt szerencsének, mert a vele való együttlét a legnagyobb öröm. Elbűvölő társalgó és mindig érdekes. — Egyébként milyen ember? — Mit feleljek erre ? Mondjam azt, hogy kedves, okos és jó? Ezt mindenki tudja. Általában azt hiszik róla, hogy hűvös, nehezen melegszik föl. Az igazság az, hogy ez a látszólagos hűvösség az ő férfias szemérmességéből fakad Nem szereti a frázist és nem érzelgős. Herczeg Ferenc a legjobb ízlésű ember, ennélfogva természetes, ha idegenkedik az ízléstelen túlzásoktól. Csak a túlzások hívei látják őt ridegnek. Viszont tudomásom szerint, soha nem tagadta meg még senkitől sem az erkölcsi vagy az anyagi segítséget. Semmiféle fáradságtól nem riad vissza, ha írótársaiért és barátaiért tehet valamit. — Nyolcvanéves születésnapja alkalmából minden ünneplést elhárított magától... — Igen, mert rendkívül szerény, őszintén irtózik minden ünnepléstől. Annyira szerény, hogy előbb említett frázisoktól való félelem és férfias szemérmesség éppen olyan jellemző tulajdonsága, mint amilyen Arany Jánosnak volt. Nem bírja, hogy a képébe szépeket mondjanak. Egyszer egyik ma már elhúnyt jelesünkön kipróbálta, hogy az ember a dicséretnek mekkora adagját bírja elviselni ? A kísérlet azzal végződött, hogy az illető a legszemérmetlenebbül túlzó magasztalást is természetesnek vette, sőt talán keveselte is. Azt hiszem, Herczeg ennek a kísérletnek a sikere óta nem bírja, hogy őt is a szemébe dicsérjék. — Miben különbözik a mai Herczeg Ferenc a régitől ? — A régi Herczeg nagyon agilis, de öregesen, bölcs fiatalember volt. A mai, egy lehiggadt bölcsességű fiatalember. Mert még mindig fiatalember. Ennek legszebb bizonyítéka a Pesti Színházban legközelebb színrekerülő „A fecske és denevér" című darabja, amelyben tökéletesen mai problémát visz a közönség elé. Elkészült az „Aranyszárnyak" című Zrinyi Ilonáról szóló darabja is, amely alkotónejének teljes frissességében mutatja meg a történelmi dráma nagy mesterét. Költő még nem ünnepelte meg szebben nyolcvan éves születésnapját, mint ő: két ötvenéves emberhez méltó alkotást fejezett be nemrégiben. Véleménye szerint, Herczeg Ferenc fiatalságának mi a titka? — Egy nagyon kedves akadémikus, aki Herczegnél egy évvel fiatalabb, de hússzal látszik idősebbnek, azt kérdezte tőle: „Mit csinálsz te Feri, hogy nem öregszelf“ Herczeg sohasem törődött az egészség rendszabályaival, a kérdezősködőnek azonban azt felelte: „Jó barátom, a szolid élet!“ Az illető akadémikus, aki addig kilenc őrsiker feküdt le, attól fogva alighanem minden este nyolckor hajtja már fejét álomra. — Szívesen vitatkozik-e Herczeg Ferenc? — Bajos a vele való vita. Amikor valaki olyasvalamit mond el neki, amivel nem ért egyet, akkor végighallgatja, közben bólintgat és azt mondja: „igen, igen“. De, amikor az illető befejezte mondókáját, hirtelen megszólal, azt mondja, hogy: „Nem!“ és úgy ledorongolja a vele szemben ülőt, hogy az mukkanni sem tud többé. — Herczeg Ferencnek eddig csak erényeiről és kiválóságáról hallottunk. Szeretnénk már valami földi dolgot hallani róla. Semmiféle hibája nincs? — De igen. Nem szeret vadászni... Herczeg Ferencet és Bajor Gizit régi ba rátság köti össze. Barátságuk kezdetéről Bajor Gizi a következőket mondja: — Herczeg Ferencet, úgy érzem mindúj TM ismertem. A jubileumot felhasználom arra, ’ _ —hogy egy kicsit önmagamat is ünnepeljem "• azért, mert Herczeg a jóbarátom. Amikor kezdő színészi koromban a Nemzeti Színházhoz kerültem, Herczeg, Csatii Kálmánékkal volt jó barátságban. Csathót gyermekkorai óta ismerem, szegény Aczél Ilona pedig a legjobb barátnői volt. Ilyenformán Csathóék révén kerültem Herczeg közelébe. Herczeg, Csathóék, én és még néhányan, rengetege voltunk együtt. Később Zilahy Lajos és Odry is csatlakozol a társasághoz. Nagy szerencsém volt, hogy ilyen fiatalon kiváló emberek közé kerültem, írók között nőttem fel. Ebben a társaságban éjjel-nappal irodalomról, művészetről volt szó és én lelkesen, szomjasan szívtam magamba azt a sok szépet, amit hallottam. Évek hosszú során mindnyájat együtt nyaraltunk. Sokat utaztunk, elmentünk Bécsbe, Ischlbe és Salzburgba. — Hogy mit köszönhetek Herczeg Ferencnek ? Nem tudom felsorolni, de rengeteget. Tőle tanultam meg, hogy semmin se csodálkozzam és igazán sohase haragudjam. Kitűnő iskola volt számomra, hogy pályám elején már a közelébe kerültem. Neki köszönhetem, hogy nincsenek botvágyaim, összeveszéseim és kilengéseim. Mindig igyekeztem,hogy az ő szemével nézzem a dolgokat. Soha életemben nem ismertem senkit sem, aki úgy irtózik a hazugságtól, mint ő. írásaiból is tudjuk, hogy milyen színes és izgalmas a fantáziája. De amikor elmond valamit, semmiféle tréfa, vagy csattanó kedvéért nem tér el a valóságtól. Tőle tanultam meg, hogy az ember hallgasson arról, akit nem szeret. Sohasem hallottam, hogy szidott volna valakit. Ha valakire megharagszik, nem mond róla rosszat, de az ideje meghal számára. Sok embert elismer, de kevéssel érintkezik. Senki sem tud olyan határozott és megföllebbezhetetlenül igent és nemet mondani, mint ő. Amikor legjobban érzi magát egy társaságban, hirtelen föláll és elmegy. Nem szereti a giccseket. Nem integet, nem búcsúzkodik, nem néz vissza. — Milyennek látta Herczeget, amikor megismerte? — Olyannak, mint ma. Volt egyszer egy öreg, angol barátom. Rám nézett, egy kusza lázgörbét rajzolt a levegőbe és azt mondta: ,ilyen maga!“ Utána egy sima egyenes vonalat rajzolt: „És ilyenek vagyunk mi angolok!“ Amikor ezt az egyenes vonalat láttam, Herczeg Ferenc jutott az eszembe. Ilyen egyenesnek, határozottnak, kiegyensúlyozott ,nak látom őt. Sok benne a gőg, de ezt a fajta gőgöt szeretem. Hozzáférhetetlen, de egy kutya is közelébe férkőzik, ha megtalálja a hozzávezető utat. A cirkuszi komédia, a nagy csindadratta sohasem hat rá. Bevallom, hogy olykor pimasz vagyok hozzá. Egyszer azt mondta, hogy ezt a bizalmaskodást egyedül tőlem tűri el. — Mi jellemzi a legjobban Herczeg Ferencet? — Talán az, hogy hosszú barátságunk alatt sohasem láttam gyűrött ruhában vagy gyűrött arccal? Ő is ember, ennélfogva bizonyára neki is vannak gyúródott napjai, de ilyenkor nem mutatkozik. A kívülállók azt látják, hogy mindig rendkívül kedves, udvarias és közvetlen. Az igazi barát tudja róla, hogy mindig zárkózott. Én mindent elmondtam neki magamról, sokszor fordultam hozzá súlyos problémáimmal. Ő sohasem beszél magáról. Tanácsot mindig ad, de sohasem kér. Sziklaszilárd karakter, igazi férfi. Nagy dolgokban megingathatlan, de amikor jelentéktelen apróságokról, ruháról, nyakkendőről, ételről van szó, könynyen befolyásolható. Bajor Gizi nevet. Eszébe jut valami. — Nemrégiben egy kitűnő színésznő mesélte, hogy találkozott Herczeggel, akit évek óta nem látott. Rajongón beszélt róla: „Egy percig sem éreztem, hogy idősebb úrral beszélek. Nem szeretem ezt az ellenszenves szót, de most mégis azt kell mondanom, hogy Herczegnek férfias sexappealja van". Herczegnek elmeséltem ezt. Nevetve felelte: attól van, mert állandóan szerelmes vagyok!“ — Milyennek látja a nyolcvanéves Herczeget? — Csaknem minden szituációban láttam már. Premier előtt, premier után, derűsen és elkomolyodottan. De sohasem láttam olyan átmelegedettnek, jókedvűnek, frissnek és kiegyensúlyozottnak, mint ma nyolcvanéves korában. Elbsuklik a hangja: — A jó Isten tartsa meg nekünk sokáig!