Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-10-22 / 43. szám
Itt az ősz, mert kezdődnek a dizőzparádék. Tulajdonképpen ez a fajtájú pesti produkció is az „igénytelenség orgiájáénak egy alfejezete lehetne és nem hiszem, hogy a parádérendezésben érdekelt üzleti szempontokonkívül bármilyen legcsekélyebb művészi szempont is indokolttá tehetné, hogy a valóban művészi produkciók, a Csajkovszki- és Beethoven-koncertek számára fenntartott termet ehhez hasonló silány és alpári produkcióknak (amelyekben csak itt-ott csillan fel néhány szempillantásra valamilyen érdekesebb, vagy valóban művészi nemesebb tartalommal is rendelkező programszám) rendelkezésre bocsássák. Budapest azonban — dizőzváros! Egy-két valóban nevet szerzett és már-már polgárjogot nyert dizőzünkön kívül minden kalauzpályára is alkalmas hölgyeményi tünemény, ha van egy kimustrált estélyiruhája és el tud néhány hangot csipogni (mikrofon előtt) — már dizézi pályára lép. Művésznő lesz belőle, kis bámulatos módon majdnem mindegyik talál magának kávéházi dobogót, ahonnan bosszanthatja a békésen feketéző emberiséget... Ezúttal úgynevezett fajsúlyosabb dizőzparádét láttunk a Vigadóban vasárnap délután s a publikum megfelelt tökéletesen annak a „műélvezetnek”, amellyel élelmes vállalkozók szokták a közönséget — őszre fordulván az időjárás — átlag kéthetenként igen és ehhez hasonló címeken megörvendeztetni. Kis bámulatos módon a Vigadó vagy a Zeneakadémia nagyterme az ilyen „Duna-ünnepélyeken” mindig tele van. Csak nézdegélek magam köré, hogy kik azok, akik ilyenkor ezeket az óriási termeket megtöltik ? ... Van itt a középiskolás diákoktól kezdve (ez a zöm: fiúk és lányok egyaránt), aztán — vasárnap lévén — otthon unatkozó házaspárok és főleg rokonok és családtagok, akik részt óhajtanak venni hozzátartozójuk ilyetén dicsőségaratásában ... öröm egy kultúrember számára nem sok van bennük, annyi bizonyos. Próbáljunk beszámolni néhány szóban arról, amit láttunk.. . Elsőnek egy régi ismerősünk és barátnőnk, Szilágyi Marcsa lépett a pódiumra, aki műsorának eddigi jellegzetességével szemben, a hasonló dizőzkultatóriumoknak rangosságát hangsúlyozni akarván, arról énekelt persziflázsszerűen, hogyan énekelné Volont az operettprimadonna, a dizőz, a szubrett és a komika. Mondván, hogy „Ballada a szép fegyvermesterné (már nem tudom, hogy mijéről és micsodájáról)” és énekelvén a következő strófát: „Be sem zárják a disznók az ablakot és én szégyenemben mint a pulyka pukkadok”. A disznó és a pukkadó pulyka nyílván a villoni modort akarja vetíteni. Pikáns Marcsa (már tudniillik a pikánsműsora) nyilván azt hiszi, hogy elég, ha a Villon szót beledobja a szövegbe és ő máris magasabbrendű sikert arat és dadogó dizőzből — irodalmi dizőzzé lesz... A Villon-chansonhoz Marcsa kisasszony marlenedietrichi grande toilettet visel tull derékkal és tüll aljjal, ■— amelyen félreérthetetlenül átlátszanak lábszárai — gondolván, hogy ez a toalettegyértelműség nyitván valamilyen pikantériát sugároz ... Na hagyjuk! 2. Második programszám egy dr. Vékony Zoltán nevű fiatalember volt, aki felváltva férfi- és női hangon énekelt, de jellegzetességének megfelelően, különböző operettekből énekelt duetteket, lehetőleg a bonvivánt és primadonnát egymásután. Férfihangon még csak elcsúszott Vékony úr. De mikor már női hangon kezdett el komyikálni, az ijedtségtől egy krajcár sem maradt a zsebünkben és lázálmaink Borszéky-nőimitátora jutott eszünkbe, akiről jobb nem is beszélni. Nem szeretjük az ilyen, szerintünk igenis ízléstelen és undorító számokat. .. 3. Koltai Sanyika tíz- vagy tizenkétéves tangóharmonika „művész" következett, aki gyermekes sipítozó hangon énekelt k is zeneszámaihoz, felkeltve bennünk a szánalom és a részvét érzetét. A tüdővészes produkció az ilyen, mikor egy szegény kis gyerek odaáll egy művészinek semmiképpen sem mondható programszámmal száz és száz ember elé és kényszeredetten tipeg-topog a pódiumon ide-oda és ráadásul még el is várja a tapsokat. Haszontalan szülök az olyanok, akik gyermeküket igen állatkínzási számhoz odaadják ... 4. Dán Klári kisasszony következett sötétkék frakkban és cilinderben és nyegle modorban énekelt össze-vissza kávéházi szellemtelen szövegeket, szerencsére nem sokáig kellett unatkoznunk mellette, noha később a konferanszier szerepét is elvállalta. 5. Szívborzongató jelenség következett: a kopasz Kazal László szmokingban és szekszepiljének teljes fegyverzetében. Hogy ez az ember miért énekes és miért humorista, soha az életben nem fogom tudni megérteni. Egyszóval szeretném jellemezni, "ahogy ön telten és fölényesen mosolyogva odaáll a mikrofon elé: szegény tatár... 6. "Némi változatosságképpen a kis Turay ereszkedett le az est műsorához, abban a ruhában szaladt át az Andrássy Színházból, amelyben a „Josephine” komornáját játszotta és felgyűlva a „Josephine”-ben aratott fulmináns sikerétől, nagyon kedvesen és nagyon közvetlenül elmondott két komoly verset, csodák csodájára, nem állt rosszul neki. 7. Türk Berta ismert weaner-kedélyességével szórakoztatta a közönséget, amely forró és lelkes tapsokkal honorálta örökifjú kedvencének fáradozásait. Tényleg, természeti csoda ez a nő... 8. Kiss Manyi a „Fekete Péter”-beli rumbáját táncolta és adta elő Óváry Tibor társaságában és a közönség az igazi tehetséget megillető megkülönböztetett szeretettel és elismeréssel fogadta. 9. Don Alfonso, a brilliáns humorú kitűnő artistaművész adott elő , néhány magánjelenetet és pantomimot viharzó tetszést váltva ki a közönségből. 10. Fellegi Teri következett, az egyetlen nagykultúrájú és nemcsak olyan tessék-lássék gyártmányú előadóművésznő, két gyönyörű dalt énekelt, amerikai előadóművésznő korában és Pesten is bravúros sikerrel csillogtatott rutinjának és kétségbevonhatatlan tehetségének teljes fegyverzetében. 11. Végül swing- és jazzmodorának attribútumaival, de minden pretenzió nélkül Rátkay Márta fejezte be az estét angyali perceket szerezve a közönségnek, amely öt különböző fellépéseinek helyéről nagyon jól ismeri és annyira szereti... Olyan, mint a valódi Black and White-whisky, tüzes, elandalító és zsongító. A legszebb csúnya dizőz ... Fogadjunk, hogy lesz olyan idő, amikor ezekre a dizőzparádékra készpénzért, de lasszóval sem lehet majd fogni publikumot! e. z agyi Marosa