Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-11-19 / 47. szám

ÜNNEPEL A FELVIDÉK Sustorogva zúgnak a fékek, a gyors lassan beúszik a pályaudvarra: Kassa. Vörös szőnyegeiken megyünk át a piros­­fehék­-zöld drapériák és a szélben csattogó zászlórengeteg alatt. Tömeg, tömeg, tö­meg, vidám mosolygó tömeg sétáltatja a szemekből világító örömlángokat. Kassa ünnepli a hazatérés ötödik évfordulóját. Az utcákon úgy folyik a nép, mintha öntenék, a házakban biztos egy teremtett lélek sincs. Az országzészló alatt éppen S­zapári Sándor színész szaval. Előtte fél­karéjban, a díszemelvényen a herceg­­prímás, Madarász István és Meszlényi Zol­tán püspökök, Kállay Miklós, Bornemisza Géza, Szinyei Merse Jenő, Antal István, a szorongó előkelőségek és a megbabonázott tömeg fogadja magába a feszítő érzést, amit ez a színész küld dübörögve az égnek. So­mogyvári Gyula: »Kassa énekelő verse feleleveníti a szívetzúzó képet, mikor cse­h rendőrlovak patái csattogtak a dóm ajta­jában, mert bent a Himnusz zokogott. Zsebkendők tapadnak a szemekhez.­­ _ A záporozó tapsban Kállay megszorítja Szapári kezét, a hercegprímás mosolygva bólint a színész felé. Azután felállt a mi­niszterelnök, néma csend terült szét. — . .. Kassán nincs nemzetiségi kérdés... * Kisbajuszú, rokonszenves fiatal magyar­­ruhás úr, Gálhidy Béla tanácsnok. Belénk karol a­z ünnepség végén. — Jöjjön szerkesztő úr. A város szép lipicai fogatán elmegyünk a gazdasági kiállításra. Képek, grafikonok, mezőgazdasági termények tömege, beszédes számszerű bizonyítékul, hogy a visszatérés öt éve alatt többet tettünk Kassáért, mint a csehek húsz év alatt.. Nincs ma bevetet­len föld, az átlagtermés jóval nagyobb, utak épülnek, házak emelkednek, megrend­­szabályozzuk a Hernádot, az alkotó munka ereje dobog mindenhonnan. A­ szociális tevékenység, a nevelés statisztikai adatai igazolják, hogy dr. Pohl Sándor polgár­mesternek mindenre van gondja. Újra felülünk a fogatra, a Képzőművé­szeti Kiállítást nézzük meg a Sehalk­­házban. Benczúr Gyula festménye van a kiállítás főhelyén. Körülötte a népes Klim­­kovics piktor család munkái. Benczúr az egyik Klimkovicsnak, Bélának, tanítványa volt Kassán, hálából festette a portrét mesteréről. A Klimkovicsok tizennégyen voltak,, hat szerepel közülük a kiállításon szebbnél szebb, a múltszázadi modort ne­mesen tükröző piktúrával. Béla, azután Ferenc, Flóris, Ignác és Zoltán a legfia­talabb, aki 1933-ban halt meg, mint az utolsó Klinikovics. Festők, szobrászok, ol­tárépítők voltak, a népes művészcsalád ma már a kassai temető lakója. Nagyon szép és merész mélysötét színek­ben festett akt tűnik szemünkbe. Colli, naszy György női aktja. A kassai piktorok egyik legismertebbje, Jaszusch Antal, aki a velencei kiállításon díjat nyert, öt kép­pel szerepel. Nagyon érdekes a díjnyertes »Utcarészlet*. Löffler Béla két erőteljes szoboralkotását mutatja be. Oravetz Imre pasztelljei komoly értéket jelentenek, külö­nösen megkapó a »Lovasszekér” és a »Lapátolók.« Mikor kijövünk a kiállításról, Gálhidy tanácsnok elmondja, hogy a Felvidék kul­turális élete, sok művészi törekvése csak most kezd lendületbe jönni. — Adunk mi hamarosan nagy giereket az országnak — mondja — annyi tehetség van itt, amennyit kevés vidék tud felmu­tatni. — Este kék neonkereszt ragyog a város felé a Dóm tornyáról. A kivilágított utcák hullámzó sokasága a színház köré gyűlik. Hamarosan megérkezik Serédi Jusztinián, a hercegprímás, a püspökök, Antal István propagandam­iniszter, dr. Pohl Sándor pol­gármester a város uraival és elfoglalják a helyeiket a nézőtéren. Elsötétülnek a lámpák, kigyullad a reflektor. Felmegy a függöny és Kodály Zoltán daljátéka, a »Székelyfonó* első részének külön meg­tapsolt díszleteit látjuk. Palló Imre, Nagy Izabella, Báti Anna, Gere Lola, Máthé Jolán, Udvardy Tibor pompás előadást nyújtanak. Bordy Bella, Sallay Zoltán és a tánckar produkcióin eláll a nézők szerae­­szája. A »Ma­gyar ábrándok* két táncképe is nagyon szép, különösen excellál Bordy Bella és Ottrubay Melinda. De kiválóak Kálmán Etelka, Zsedényi Károly, Horváth Erzsébet, Sallay Zoltán és a többiek mind. Kassa ezt az estét évek múlva sem felejti el. * Kőrössy Zoltán, a kassai színigazgató mondja.: — Bejártam az országot, de ilyen igé­nyes, nagykult­úrájú publikummal még nemigen találkoztam. A polgármester ki­tűnő ember, aki tavaly 80.000, ez idén 60.000 pengő költséggel végeztetett átalakításokat és javításokat a színházon. Azután elmondja még, hogy most m­a a tizenkettedik operettjét, melyre Kiss Ferenc tizenöt estére leszerződött. * És hajnalra, óvatosan, lassan hintázva és szállingózva leszáll Kassára az első hó, mint fehér üdvözlet. Rúzsnyomok maradtak rajta, amikor száját összeharaptal . . . Bizony, rontja az összhangot! — és kicsit kiábrándító látvány. De nézze, milyen egyenletes, természetes rajzú a szája, ha LENTHÉRIC rúzzsal húzza meg az íveit . . . LENTHÉRIC száj rúzst azok a hölgyek szeretik, akiknek kevés az idejük. Asszonyom, mert mázolódás nélkül reggeltől­ reggelig tart! Kállay miniszterelnök beszédet mond a kassai ünnepségen Impozáns kép: Ember ember hátán az Ország­­zászlónál í­r.­­Kohl Sándor polgármester megnyitja a kassai képzőművészek kiállítását (MFI felv.l­ á­sai.

Next