Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-10-01 / 40. szám
SZERDÁN AKARTUNK BESZÉLNI DE Ö CSOÄöKftr MONDOTT Ophéliát kerestük fel a Madách Színházban, de legnagyobb meglepetésünkre nem a »nagyok« öltözőjében találtuk meg Medvegy Márta kisasszonyt, hanem a statiszták között, név szerint Zsóka és Erzsike színinövendékek társaságában. A különbség mindössze annyi, hogy Ophélia hófehérben tündöklik a tükre előtt, a két kisleány pedig narancssárgában. Különbség még az is, hogy a szépséges Ophélia szeméből patakzik a könny, a narancssárga lányok viszont szelíden mosolyognak. — Csak nem a kritikák miatt sír? — kérdezzük Ophéliától. — Nem, nem dehogy, — feleli szipogva. — az bánt, hogy a kölnimbe valaki vizet öntött s nőst nézze, olyan színe van, mint a tejnek. Hát ez csakugyan borzasztó. Ezen okvetlenül sírva kell fakadni. — Azért a szaga megmaradt, — vigasztaljuk — törölje le hát a könnyeit és beszéljünk inkább valamit magáról. Végre mosolyog, így is nagyon kedves jelenség. — Békéscsabán születtem, Debrecenben jártam elemibe, gimnáziumba viszont már Pesten írattak be, itt is érettségiztem a Baar-Madasban. — Azután ugyebár beiratkozott a Színiakadémiára... Erről Ophélia kisasszony nem szívesen beszél. — Ez nem tartozik ide, nem is fontos, ne beszéljünk róla. — Hogyne volna fontos. Talán oka van rá, hogy elhallgassa? — Nem, nincs rá semmi okom, csak tudja ott többen is szekíroztak volna és inkább kimaradtam. Később azután Hegedűs Tibornál tanultam színészetet s utána szabályszerűen letettem a kamarai vizsgát. —■ És aztán. .— nógatjuk — folytassa az izgalmas történetet... — Azután elkezdtem önmagammal beszélgetni, például így szóltam magamhoz: »Nézd, Márta, neked ugyan nincs szükséged se pénzre, se ismeretségre és mégis színésznő akarsz lenni, miért? Nyilván azért, mert tehetség lakik benned. De várjon biztos ezt. Ezt addig kérdeztem magamtól, míg meggyőződtem arról, hogy okvetlenül lenni kell bennem valaminek, különben nem emésztene a nyugtalanság. — Szóval tehetségesnek hiszi magát? — Határozottan. És éppen ezért jelentkeztem Pünkösti Andor igazgató úrnál, hogy vegyen fel a társulatába. Én ugyanis nem az Ophéliáért jöttem ide, hanem azért, hogy tag lehessek. Amikor jelentkeztem, akkor az igazgató úr a kezembe nyomta Ophélia szerepét azzal, hogy egy nap alatt tanuljam be. Még az éjjel megtanultam s másnap felmondtam az igazgató úrnak. Erre ő rögtön szerződtetett engem , rámbízta a szerepet... Valószínűleg nem azért adták, nekem, mert a színháznak volt rá jobb színésznője is... Bátor voltam és egy kicsit szemtelen is, dehát enélkül a mai világban nem lehet boldogulni. Különben is az már régi közmondás, hogy »aki mer, az nyer«, én mertem és szerencsém volt. — A kritikákkal is szerencséje volt? — Lehet, hogy azokkal is. Mert a rossz kritika sarkalja az embert és én mindenesetre igyekezni fogom a kritikusokat jobb véleményre kényszeríteni. Azonkívül, ha most agyba-főbe ünnepeltek volna, könnyen beképzelhettem volna .■miajganmak nem létező dolgokat is__ — Szóval, meg Van magával elégedve? — Azt nem mondom, valószínűleg sok hibát követek el és nem kételkedem abban, hogy Fényes Aliz esetleg jobb Ophóma lett volna Barkóczy Beáta (Gaby felv.) A férfiak elragad hatással Ítészélnek, róla. . Ön, Asszonyom csodálja, sőt talán lelke mélyén egy kicsit irígyli is őt. Valóban, oly sok van benne abból a ragyogó szépségből, amelyre Ön mindig vágyott. A bőre üde, fiatalos. Az arca vonzó és szép, igen, megkapóan szép! Ön miért mond le, Asszonyom, mindazon előnyökről, amelyet a szépség biztosít minden nőnek az életben? " Tegye azt, amit a színpadok sztárjai, az előkelő társaságok körülirajongott szépségei és ezren és ezen tesznek__ használjon Ön is Ilyinioeith 11. krémet!! . Ez a kiváló Kiróni új anyagot vont be a szójicégápolás szolgálatába, biológikus úton hat, már néhány nap alatt megszünteti az arcbőr szárazságát, megakadályozza az idő előtti ráncok keletkezését, szinte új életet lehel a fáradt vonásokba és ezáltal évekkel fiatalítja az arcot. Asszonyom, a Slormocith krém más... más, mint amit eddig használt!! Legyen Ön is szép! A szépségnek nincs kora! Higgye el, érdemes szépnek lenni, érdemes az élet napos oldalán járni, ■ érdemes Hormocith 11. krémet használni!! — Beszerezhető szaküzletekben. Egy tubus 8-83, takaréktubus 15-58. Magyarországi főraktár: Dr. Blitz Drogéria, Budapest, Vilmos császár-út 23. A tét nagy Asszonyom, hiszen az üui szépségéről, fiatalságáról, boldogságáról van szó, ne kísérletezzék tehát. Használja ön is mindig a legjobbat, — használjon ön is mindig Hermoeithi II. krémet! Hatása biztos, gyors és egyedülálló!! Medvegy Márta szeméből újra peregnek a könnyek, mint a tánoreső. » — Ne sírjon, kedves Ophélia, — vigasztaljuk — hiszen azért meg kell kolostorba vonulnia. Hagyjuk a kritikákat, inkább talán mondja meg szépen, hogy kit tart a legnagyobb magyar színésznőnek? Egy-két pillanatig tűnődik. — Bajor Gizit, Bujka Margitot, Bulla Elmát, Tőkés Annát, Mezey Máriát... ja és Fedák Sárit, legelsősorban őt, mert hiszen három hónap alatt, amíg az ő szárnyai alatt a Front Színháznál voltam, sokat tanultam tőle. Hát ez alapos felelet volt. De lássunk egy új kérdést — Igaz, hogy Szemere Vera a legjobb barátnője? A felelet diplomatikus. — Én mindenesetre mindig előre köszönök neki, annál is inkább, mert ha véletlenségből elmulasztom a köszönést, ő esetleg észre sem vesz engem. És ezt én nem engedhetem meg, ilyen »ziccert« nem adhatok senkinek... Minden átmenet nélkül újra sírni kezd, de az ügyelő erélyesen koryogtat az ajtón és beszól zordosan, hogy Ophélia, azonnal siessen a függöny elé, mert mindjárt vége a második felvonásnak. — Megyek learatni a Várkonyi tapsait. — búcsúzik pityeregve és karcsún, szőkén, bájosan eltűnik a színpadhoz vezető lépcsőkön. Még e kis röpke riport történetéhez tartozik az is, hogy eredetileg egy szerdai napon akartunk beszélgetni Ophélia kisaszszonnyal. Hasztalan kértük azonban a szerdai terminust. A művésznő csütörtököt mondott - - - Acsády Károly