Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-10-01 / 40. szám

SZERDÁN AKARTUNK BESZÉLNI DE Ö CSOÄöKftr MONDOTT Ophéliát kerestük fel a Madách Színházban, de legnagyobb meglepetésünkre nem a »nagyok« öltözőjében találtuk meg Med­­vegy Márta kisasszonyt, hanem a statiszták között, név szer­int Zsóka és Erzsike színinövendékek társaságában. A különbség mindössze annyi, hogy Ophélia hófehérben tündöklik a tükre előtt, a két kisleány pedig narancssárgában. Különbség még az is, hogy a szépséges Ophélia szeméből patakzik a könny, a na­­rancssárga lányok viszont szelíden mosolyognak. — Csak nem a kritikák miatt sír? — kérdezzük Ophéliától. — Nem, nem dehogy, — feleli szipogva. — az bánt, hogy a kölnimbe valaki vizet öntött s nőst nézze, olyan színe van, mint a tejnek. Hát ez csakugyan borzasztó. Ezen okvetlenül sírva kell fa­kadni. — Azért a szaga megmaradt, — vigasztaljuk — törölje le hát a könnyeit és beszéljünk inkább valamit magáról. Végre mosolyog, így is nagyon kedves jelenség. — Békéscsabán születtem, Debrecenben jártam elemibe, gim­náziumba viszont már Pesten írattak be, itt is érettségiztem a Baar-Madasban. — Azután ugyebár beiratkozott a Színiakadémiára... Erről Ophélia kisasszony nem szívesen beszél. — Ez nem tartozik ide, nem is fontos, ne beszéljünk róla. — Hogyne volna fontos. Talán oka van rá, hogy elhallgassa? — Nem, nincs rá semmi okom, csak tudja ott többen is sze­­kíroztak volna és inkább kimaradtam. Később azután Hegedűs Tibornál tanultam színészetet s utána szabályszerűen letettem a kamarai vizsgát. —■ És aztán. .— nógatjuk — folytassa az izgalmas történetet... — Azután elkezdtem önmagammal beszélgetni, például így szóltam magamhoz: »Nézd, Márta, neked ugyan nincs szükséged se pénzre, se ismeretségre és mégis színésznő akarsz lenni, miért? Nyilván azért, mert tehetség lakik benned. De várjon biztos ezt­. Ezt addig kérdeztem magamtól, míg meggyőződtem arról, hogy okvetlenül lenni kell bennem valaminek, különben nem emésztene a nyugtalanság. — Szóval tehetségesnek hiszi magát? — Határozottan. És éppen ezért jelentkeztem Pünkösti Andor igazgató úrnál, hogy vegyen fel a társulatába. Én ugyanis nem az Ophéliáért jötte­m ide, ha­nem azért, hogy tag lehessek. Ami­kor jelentkeztem, akkor az igaz­gató úr a kezembe nyomta Ophé­lia szerepét azzal, hogy egy nap alatt tanuljam be. Még az éjjel megtanultam s másnap felmond­tam az igazgató úrnak. Erre ő rögtön szerződtetett engem , rámbízta a szerepet... Valószínű­leg nem azért adták, nekem, mert a színháznak volt rá jobb szí­nésznője is... Bátor voltam és egy kicsit szemtelen is, dehát enélkül a mai világban nem­ le­het boldogulni. Különben is az már régi közmondás, hogy »aki mer, az nyer«, én mertem és szerencsém volt. — A kritikákkal is szeren­cséje volt? — Lehet, hogy azokkal is. Mert a rossz kritika sarkalja az embert és én mindenesetre igyekezni fogom a kritikusokat jobb véleményre kényszeríteni. Azonkívül, ha most agyba-főbe ünnepeltek volna, könnyen be­képzelhettem volna .■miajganmak nem létező dolgokat is__ — Szóval, meg Van magával elégedve? — Azt nem mondom, valószí­nűleg sok hibát követek el és nem kételkedem abban, hogy Fényes Aliz esetleg jobb Ophó­ma lett volna Barkóczy Beáta (Gaby felv.) A férfiak elragad hatással Ítészélnek, róla. . Ön, Asszonyom csodálja, sőt talán lelke mélyén egy kicsit irígyli is őt. Valóban, oly sok van benne abból a ragyogó szépségből, amelyre Ön mindig vágyott. A bőre üde, fiatalos. Az arca vonzó és szép, igen, megkapóan szép! Ön miért mond le, Asszonyom, mindazon előnyökről, amelyet a szépség biztosít minden nőnek az életben? "­ Tegye azt, amit a színpadok sztárjai, az előkelő társaságok körü­lirajongott szépségei és ezren és ezen tesznek__ használjon Ön is Ilyinioeith 11. krémet!! . Ez a kiváló Kiróni új anyagot vont be a szójicégápolás szolgá­latába, biológikus úton hat, m­­ár néhány nap alatt megszünteti az arcbőr szárazságát, megakadályozza az idő előtti ráncok kelet­kezését­, szinte új életet lehel a fáradt vonásokba és ezáltal évekkel fiatalítja az arcot. Asszonyom, a Slormocith krém más... más, mint am­it eddig használt!! Legyen Ön is szép! A szépségnek nincs kora! Higgye el, érdemes szépnek lenni, érdemes az élet napos oldalán járni, ■ érdemes Hormocith 11. krémet használni!! — Beszerezhető szak­üzletekben. Egy tubus 8-83, takaréktubus 15-58. Magyarországi főraktár: Dr. Blitz Drogéria, Budapest, Vilmos császár-út 23. A tét nagy Asszonyom, hiszen az üui szépségéről, fiatalságáról, boldogságáról van szó, ne kísérletezzék tehát. Használja ön is mindig a legjobbat, — használjon ön is mindig Hermoeithi II. krémet! Hatása biztos, gyors és egyedülálló!! Medvegy Márta szeméből újra peregnek a könnyek, mint a tánoreső. » — Ne sírjon, kedves Ophélia, — vigasztaljuk — hiszen azért meg kell kolostorba vonulnia. Hagyjuk a kritikákat, inkább talán mondja meg szépen, hogy kit tart a legnagyobb magyar színésznőnek? Egy-két pillanatig tűnődik. — Bajor Gizit, Buj­ka Margitot, Bulla Elmát, Tőkés Annát, Mezey Máriát... ja és Fedák Sárit, legelsősorban őt, mert hiszen három hónap alatt, amíg az ő szárnyai alatt a Front Szín­háznál voltam, sokat tanultam tőle. Hát ez alapos felelet volt. De lássunk egy új kérdést — Igaz, hogy Szemere Vera a legjobb barátnője? A felelet diplomatikus. — Én mindenesetre mindig előre köszönök neki, annál is in­kább, mert ha véletlenségből elmulasztom a köszönést, ő esetleg észre sem vesz engem. És ezt é­n nem engedhetem meg, ilyen »ziccert« nem adhatok senkinek... Minden átmenet nélkül újra sírni kezd, de az ügyelő eré­lyesen koryogtat az ajtón és beszól zordosan, hogy Ophélia, azon­nal siessen a függöny elé, mert mindjárt vége a második fel­vonásnak. — Megyek learatni a Várkonyi tapsait. — búcsúzik pitye­­regve és karcsún, szőkén, bájosan eltűnik a színpadhoz vezető lépcsőkön. Még e kis röpke riport történetéhez tartozik az is, hogy ere­detileg egy szerdai napon akartunk beszélgetni Ophélia kisasz­­szonnyal. Hasztalan kértük azonban a szerdai terminust. A mű­vésznő csütörtököt mondott - - - Acsády Károly

Next