Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-09-17 / 38. szám
TOSCA PUDER Titokzatos varázs árad a jól ápolt nő arcáról. A "4711" Tosca az Ön arcának is azt a lehelletszerű pasztellszínezést adja, mely a megjelenésnek életet és melegséget kölcsönöz. A "4711" Tosca Puder egyesíti a Finom arcpuder tulajdonságait a jó bőrápolószer hatásával. Könnyen és egyenletesen elosztható, jól és észrevétlenül tapad - ezenfelül a Tosca parfüm nagyszerű illatát árasztja. Eredeti minőségben Budapesten Ítészül!! Dán Klári: „Meglepetést tervezek a pesti közönségnek“ Aki figyelemmel kíséri a főváros nagy lendülettel dolgozó szórakoztató gépezetét, észrevehette, hogy az utóbbi időben mindjobban halványul egy érdekes színfolt: a dizőzok kimennek a divatból. Budapestre mindig jellemző volt, hogy epidémikusan söpör keresztül rajta valamilyen láz. Ilyen lázas megbetegedés volt annak idején a yoyo, néhány évre rá az espresso és csakhamar a dizőz-túltett gés. Hová lettek most a dizőzök? Az egyik operettszínpedra ment, a másik a film vásznán tündököl, a harmadik trafikot nyitott Óbudán, a negyedik férjhez ment és három gyermeke van. Összeomlott volna a dizőztrafitt Erről beszélgetünk most Dán Klárival, a fiatal, kedves ésegyénien tehetséges dizőzzel, aki mindig valamilyen utánozhattatlan párisias charmeval adja elő számait, valóságos kis komédia dell’artokat rögtönözve a pódiumon. Hogy lehet az, hogy őt nem csábította el eddig sem a színpad, sem a film. Mosolyogva rázza a fejét . Először is ott kezdődik, hogy az egész dizőzválságról mit sem tudok. Becsületszavamra mondom, soha nem kisértem figyelemmel, hogy hány kávéházban vagy hány mulatóban hány dizőt énekel. Engem mindig a magam dolga érdekelt és mivel tisztában vagyok azzal, hogy a mi művészetünk vége, s van egy bizonyos határ, amelyen túl már többet nem lehet produkálni, én igyekeztem ezen a határon belül elérni a legtökéletesebbet, a dizőz első és legfontosabb követelménye, hogy abban a pillanatban, amint a pódiumra lép, a zene nagy csinnadrattája közben, máris meglegyen a kapcsolata a közönséggel. Egyénibb, családiasabb, közvetlenebb a mi mesterségünk, mint a színésznőké. A színésznő kötött szöveget mond a színpadon, úgy ahogy azt a szerző aláírta és igazán nincs módjában, mint például nekünk, hogy kiválasszon valakit a nézőtérről és kis pár jelenetet rögtönözzön vele. Olyanformán, hogy: »No, Ön az után igazán tudhatja^ vagy pedig: »Hát ön mit szól ehhez kedves uram!t A mi előadásunk minden este alakul, minden este más és más. — Legközelebbi programmja: Klárit — A nyáron pihentem, készakarva nem szerződtem sehová. Sok új színt szeretnék felmutatni majd most, érdekes elgondolásom van egy új ritmussal. Eddig tudvalévően ritmikus számokat nem énekeltem, most áttérek erre is. Sok-sok új ruhát csináltattam, szeretnék majd nagyon tetszeni a közönségnek. — Hol látjuk viszont! Titokzatosan mosolyog. — Két kávtéhlák tulajdonosával tárgyalok, még nem tudom, hogy a kettő közül melyiket választom, de annyit elárulok, hogy akármelyikben lépek fel, meglepetést tervezek a pesti közönségnek. Minden kávéháznak és általában minden lokálnak külön levegője, íze, színe és atmoszférája van és a választásnál ez is latba esik. Most már rengeteget tanulok, egész sereg új számom van, készen, várom, hogy megszólaljon a zenekar . . . Ezt valószínűleg nemcsak Dán Klári várja, hanem mindenki, aki kedveli ezt a sikkes, csinos és különlegesen egyéni dizőzt.