Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-08-13 / 33. szám

Az eltűnt ipszilonok nyomában... A Színészkamara ismeretes ren­delkezése folytán augusztus elsejei hatállyal mindazok a színészek és színésznők, akiknek népében szüle­tési bizonyítvánnyal nem igazol­ható­k, Ih, eh, vagy más ilyen ma­gyar nemességgel kapcsolatos be­tűjelzés díszeleg, kötelesek nevü­ket úgy írni, ahogyan az valójá­­­ban az anyakönyvekben szerepel. Megkérdeztük az ipszilonos művé­szeket és művésznőket, hogy meny­nyiben érinti őket ez a rendelke­zés, örülnek-e neki, avagy bánat­nak eresztették-e a fejüket tőle. Egyúdtal azt is megpróbáltuk ki­deríteni, hogy a megkérdezettek neve eredeti-e vagy művésznév csu­­pán. Itt adjuk a válaszokat szép sorjában, böngésszék végig ol­vasóink illő szorgalommal... AJTAY ANDOR: — Engem tulajdonkép­­pen nagyajtai Kovács Andornak hívnak, ebből lettem Ajtay. Ha tény­leg tilos az ipszilon, hát akkor egyszerűen Ajtai leszek BORDY BELLA: — Mi Bordiak­ivel ír­­juk a nevünket s ezt az ipszilont, ami eddig a nevem végén fityegett, csak úgy szokásból ado­mányozták nekem, nem is tudom, hogy kik, azt hiszem az újságírók. Z­­ITTYKAY EMMI: — Az én nevemben két , ipszilon van, a középen­­ és a végén, de mind a kettő benne van az anyakönyvben is. Én szeretem az ipszi­lonokat és eset­leg meggondolás tárgyává teszem, hogy a keresztnevem végére is ne tegyek i-betű helyett ipszilont. DAYKA MARGIT: — Ha nem volna jobb dolgom, most zavarba id­éz­hetnék, mert hiszen a t­ójp Ipszilon az én nevemnek nem a végén van, hanem a közepén. A rendelkezés pedig, úgy tudom, a nevek végződéséről szól. Egyébként, ha tudni akarja, a mi családunk rokonságban áll újhelyi Dayka Gáborral, a finom­­hangú régi magyar költővel. CsIRY SÁRI: — Amikor megszület­tem, Baás Klára Mária Sarolta lettem. A művé­szet birodalmában, előbb öry, majd ördög Sára lettem és csak Budapesten Uray Tivadar tanácsára vettem fel a Déry nevet. Ezt is úgy, hogy nagy hódolója vagyok Base Eleonora emlékének és a magyar Dúsét tud­valevőleg Dérynének hívták. Kü­lönben olyan mindegy, hogy- i vagy ipszilon, fő a tehetség . . . _. FELEKY KAMILL: — A nevemben csupán az ipszilon a művészet, s egyébként rendes polgári nevem a Feleki. A ren­delkezés folytán most két hétig nem adok autogramot, ugyanis a kezem az ipszilonhoz szokott és addig, amíg megfelelő átképzéssel nem gyakorolom az­­­t, autogram-szünetet tartok. HAJ­MÁSSY MIKLÓS: — Az én nevem olyan öreg, mint az országút. A két s-betű és az ipezi­­lon már szakállt is eresz­tett. Mégpedig olyan erős szakállt, hogy azt már bajos most leborotválni. HÁMORY IMRE: — A Hámory név ere-­­­deti családnevem, bár az­­ ipszilont már én szerez­tem meg hozzá. Körül­belül már másfél éve, hogy a belügyminisztérium hiva­talosan hozzájárult az ipszilonhe­z. Ilyenformán tehát engem nem érint a kamarai rendelkezés. IN­DVÉGI­Y VALÉRIA: — A mi családi nevünk sl­ecker. Viszont az aka­­­démián Kiss Ferenc igaz­gató úr tanácsára a Hidvéghy művésznevet vettem fel és viseltem mind a mai napig egészséggel. Mindazonáltal megmaradok Hídvéginek, hiszen így ismernek. KELLY ANNA: — Sopron megye az én­­ szűkebb hazám s az igazi­­ családnevem ott szélté­ben, hosszában ismere­tes. így hangzik: Ézsö. Mikor Prágában táncosnő voltam, éppen egy angol regényt olvas­tam, amelynek hősnőjét Annie Keilynek hívták. Ez a név nem is magyartalan és azonkívül mindenféle nyelven jól kiejthető. MAKAY MARGIT: — Engem a kérdés egyáltalán nem érint, mert a nevem idestova ezeréves. Viszont a do­lognak nem tulajdonítok semmiféle fontosságot, annál is inkább nem, mert hiszen az illető művészek és művésznők hiába ír­ják a nevüket i-vel vagy ipszilon­­nal, a sajtóban mégis csak úgy szerepelnek, ahogy éppen a hírlap­íróknak eszébe jut. M­YLY GERŐ: — Engem ez a rendel­keezés egyáltalán nem érint. Mert nekem a Mály, így ahogy van, családi nevem. Apá­mat is így hívták, én is viselem, ameddig az Úristen engedi. Egyéb­ként az ügy érdemére vonatkozóan csak annyit nyila­tkozhatom, hogy mostanában nagyon meleg van. MEZEY MÁRIA: — Én svon Haus aast ! Mezey vagyok, bár­­ apám, mint buzgó negy­vennyolcas, csak i-vel irta a nevét, úgy vélte, hogy merőben felesleges dolog ip­­szilonkodni. Én sem tulajdonítok az egésznek különösebb fontossá­got, ugyanis a dolgok nem ilyes­min múlnak sem az életben, sem a művészetben. VAGY KOVÁCSY ILONA: — Alföldi gyerek va- s ifyok, ott születtem vala­hol a Tiszaháton. A fa­míliánkat Kovácsnak hívták, pontosabban N. Kovácsnak. Ez az X betű úgy ra­gadt ránk, hogy apám, nagyapám megtermett, magas férfiak voltak, szóval nagyok. így lettem én az­tán .Nagykovácsi mindig szigo­rúan í­vel a végén. OLTY MAGDA: —­ Én eredetileg is Otty vagyok, így: ipszi­lonnal. Tehát az is ma­radok. Arról, hogy né- ■“*' mely plakátírók a szín­ház tájékán az ipszilonom­ elé meg­kérdezésem nélkül még egy b-be­­tűt is adományoztak, igazán nem tehetek. SOLTHY GYÖRGY: — Én voltaképpen né­­met nemesi­­névvel ren­delkezem: von Sternbenz György az eredeti ne­vem. Éppen tegnap két­ Kamarától egy igazoló ebben, tekintettel a ne­továbbra is Solthy­tem a írást és mességem­re, nak írtak. SZATHMÁRY MARGIT: — ősi erdélyi, nemesi , nevemre nem vonatkozik , ez a különben értelmes kamarai rendelkezés. Bár, ha tőlem függne, bizo­nyos pravosai rang elérése után szívesen adományoznám az arra érdemeseknek a th.t és ipszilont. SZELECZKY ZITA: — Énrám nem vonat­­­­kozik ez a rendelkezés,­­ mert mi Szeleczkyék mindig ipszilonnal írták a nevünket. Többet a do­logról nem mondhatok, hiszen ez a kérdés felfogás dolga. SZELI,AY ALICE: — A leánykori nevem Rippl Alice. Minthogy ezonban a művészet út­­­jára már asszonykorom­ban léptem s az uramat szellai és jakusovazki ne­mes Spolarich Józsefnek hívják, kézenfekvő volt, hogy művészne­vemül az uram egyik nemesi elő­­nevét választottam. __ SZILASSY LÁSZLÓ: — A családi nevem Kjj^B Szabó László, minthogy azor,'Jan 02 a név túlsá­­ttyla­­­gosan is általános, ami­­k­or színpadra léptem, felvettem a Szilassy művésznevet. Most már erről, érthető okokból nem mondhatok le, ezért ezentúl, ha nem lehet ,máskép, i-vel fogon­ írni a nevemet. TORAY IDA: — Apámat Turmayer­­nek hívják, festőművész és Rákospalotán lakik. Az ipszilont, amelyet ő a neve közepén visel, én szerényen az új nevem végére tet­tem. Hát így legyen az ember sze­rény. Acsády Károly

Next