Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-10-08 / 41. szám
KETTESBEN Végre egy magyar film, amitől nem robban darabokra az ember, hanem egy kis jóakarattal még azt is elmondhatja a „vég“-et jelző feliratnál, hogy, ,Jia, egészen jól szórakoztam!“ A film arról szól, hogy Págert, aki egy kis magányos víkendre vágyik, az egyik elhagyott Dunaszigeten odacsapja a sors Simor Erzsihez, aki viszont egy elszabadult motorcsónakon verődik a szigetre. Páger egészséges humora és ezüstözött művészete kissé rosszul keveredik mint cocktail a szalmaszőke Simor túlzottan is felületi művész rátermettségével. — Simor inkább szép, mint tehetséges, illetve mondjuk így (ez valamivel enyhébb), nem a színészi tehetség a legerősebb oldala . . . Bár kijelentem, hogy ebben a filmjében először éreztem rajta egy kis művészibb elmélyülést — például mikor fekszik a füvön és Págerral az éhségről folytat párbeszédet, ahogy Páger kérdéseire felel, nagyon kedves, vicces, — még érdekes is. A rendezés igen ügyes. Cserépynek van, érzéke a szituációk iránt, a ,Medy Kiesler“-jelenetben még stílus is van, — általában kedélyes, ügyes kis film ez a ,Jzettesben“ című robinsoniáda, még Danis Győzőnek is külön sikere van egy jól megfaragott szigetlakó megmintázásával és előfordul a filmben az ehelyütt temperált magatartást tanúsító Kökény Ilona is, aki színészi pályájának renaissanceát érhetné meg, érzésem szerint, ha szerződtetne valakit, aki összes túlzásairól a legdrákóibb szigorúsággal (színpadon és filmen egyaránt) leszoktatná. Cserépynek vannak ötletei a rendezésben,így egész jó a családi szervírozási jelenet gyászmenetes aláfestése, (bár ez nem eredeti) de mindegy: a fontos, hogy a film nemcsak kibírható, de egyenesen élvezhető is. Semmiféle mámortúltengés és vadszamárú túlokoskodás nincs a filmben, egyszerű, egyenes, és elfogadható az egész. Bár ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy megnyerné a hollywoodi nagydíjat, vagy a velencei Biennálét. Valószínűleg azért nem kellett ezzel a filmmel gorombáskodnunk a kritikában, mert Matolcsy Andor szövegkönyve is formás, ökonomikus és tehetséges, kitűnő a zenekíséret is Pálmás Olivér munkája. (Új név!) Bizony Isten úgy örülök ilyenkor, mintha egy pirulát találtam volna az asztalon. Mégis: nem „Ópiumos hölgy“, „Szerencsés flótás“, „Makrancos keringő“ és a hóhér tudja, hogy hívják azokat a szörnyűségeket, amiket most már az utóbbi időben végig kellett néznünk ... * A film kísérőműsoraként kitűnő, úgynevezett kulturfilmet láttunk. Ady palota partrain“ című versét fémesítette meg Boér Gábor. A film féligmeddig néma főszereplője az általunk piacra bökött Szentiványi Zoltán, akit elég helytelenül, a jövőben Iványi Zoltánnak fognak hívni, holott a Szentiványi név jobban talál erre a megjelenésben nedvdús és határozottan tehetséges színészre. Talán Szentiványi az egyetlen színész egész Pesten, akire blindre fogadni mernék, hogy ha egy amerikai producer meglátná, rögtön leszerződtetné. A rendezőnek, a fiatal Boérnak kitűnő szeme van, nemcsak Murátittudná rendezni, meg Mály Gerőt, de tudja rendezni a fákat, a mezőt és az állatokat is. Tehetséges ember, jövője van. (e. z.) PÁRIZSI ROMÁNC Kezdjük azon, hogy nagyon jó német fémről van szó. A hangsúly ott van, hogy német. A baj pedig ott, hogy összes értékei ellenére, makacsul francia akar lenni. Egy Mauprisant-novellát gyúrtak át — a kispolgári asszony tulajdonába jutó igazgyöngysorról, ami Maupassantnak több formában felbukkanó kedvenc témakomplexuma — s ezt a multszázadbeli Paris környezetében, korhűen, kétségtelen forrástanulmányok, pontos kosztüm — sőt utcaképtervek alapján viszik végbe. (Még a párisi utcák és közterek szánalmasan primitív sandtaire berendezési alkalmatossága is előtűnik, hogy tévedés ne eskessék!) No, de ez korántsem elég. A szereplők ruhája megfelelne a célnak, de egész lényük, arcuk, mimikájuk, hanghordozásuk merően más. Elsősorban a főszereplő hölgy, akinek tökéletes, középkori fafaragások fanyar báját felidéző arca sehogyan sem alkalmas arra, hogy bárki is könnyedén, mámorító tavaszi szelekben sodródó édes és szánalmas kis asszony virágnak nézze. Mert a film, mint már mondtam a maga nemében jó. A mozilátogatók kilenctizede felüdülve fogja fogadni: végre egy hapy end nélküli eset! — annyira az, hogy a halálesetek tragikus sorozata teszi hátborzongatóvá s az életbenmaradtaknak sem jósolunk semmi jót a továbbiakra. A színészek közül kétségtelenül legjobb a férj alakítója: asztmásan szuszogó, kövér nyárs polgár, cvikkerrel. Csupa jóság, mit sem sejtesz, felesége hűtlensége irányában akkora vakság, hogy ,az ember szeretne felszólni neki a vászonra: ne arra nézzen, hanem balra, ott megy kedves neje a csábítóval! De ő makacsul nem arra néz, — a rendelés külön csodája, ahogyan hajszálra menő pontossággal megorganizáltak vagy öt egymásután következő helyzetet, amelyben tilos utakon járó feleségétől miliméterekre megy el a tolongásban és kölcsönösen nem veszik észre egymást. A két csábító figuráról már sokkal kevesebb jót lehet mondani: először szeretné tudni az ember, hol szedték össze ezeket a rendkívül ellenszenves arcokat, akiket a konokul kitartó korszerűsítés izgalmas pofaszakállal látott el. Túl vagyunk azon, hogy a moziszínésznek Psylander-szerű szépfiúnak kelljen lennie — de azért túlozni nem muszáj. Végeredményben tehát, ha a néző előzetesen hajlandó a ruhatárban hagyni esernyője és kalapja társaságában azt az illúzióját, hogy itt most valami tipikus párisi dolgot lát,akkor az átlagon messze felül álló filmet fog látni. Gyengédebb kedélyeknek alkalmuk van tényleges könnyeket ontani, de a legedzettebb moziszakértőnek is el kell ismernie, hogy két három perc akad, ami alatt el nem felejthető jelenetet lát. Tanúm az Ég és minden moziproducerek seregi, hogy ez manapság már nagyon sokat jelent. Tempefői amíg egy cigarettát elszív, amíg a kékes füst tovaszáll addig tart a napi szépségápolás Hormocith B. krémmel Csak néhány perc és az eredményi Fiatalság Öntudat Boldogság életre szól I A Hormocith B. krém használata egy lépés a vágyak teljesülése és az új élet felél