Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-07-09 / 28. szám
Tündérmese egy példátlan „befutásról“ LI CREME Vigyázat, nem lóversenytéri befutásról van szó, hanem emberi, sőt — művészi befutásról. A legsötétebb vidéki dzsungelből néhány hónappal ezelőtt feljött Pestre egy fiatalaszszony azzal, hogy belőle, — akármilyen kásahegyen is kell keresztülrágnia magát — színésznő lesz. A csoda megtörtént, amely ezer esetben egyszer szokott megtörténni: a fiatal hölgyet, akiről szó lesz, néhány hónapi előkészület után, — tessék megfogazni, leszerződtette a Vízseniház. Nem járt iskolákat, sem színiiskolát, se más iskolát, összeszorított fogakkal tanulni kezdett. A hölgynek még négy középiskolája sem volt. Négy hónap alatt emberiezeti munkával levizsgázott a harmadik és negyedik középiskolai osztályból. Valamelyik nap meghallgatták a Vígszínházban és leszerződtették. Most pedig bemutatjuk a Vígszínház legfrissebb művésznőjét, Kunsági Máriát. A hölgy százhetvenkét centiméter magas, ötvenöt kiló és gyönyörű bronz haja van. A következőkben mesélte el karrierje történetét: — A gyorsvonat nem áll meg Kiskunmajsán, abban a kisközségben, ahol eddig éltem, — kezdte. — Egy napon a posta elhozta Szilassy László »Laci« című könyvét, amelyet a Film Színház Irodalom küldött, mert előfizető voltam. Otthagytam az otthonomat, felköltöztem Pestre, egy hónapos szobába. Reggel hét órakor érkeztem Budapestre. Elmentem Egyed Zoltán lakása előtt, megállítottam a taxit és becsöngettem. Azt mondták, alszik, mire én közöltem, hogy az unokahuga van itt, aki életbevágóan fontos ügyben szeretne beszélni vele. Mérgesen kiüzent, hogy neki nincs csak egy unokahuga, az is másfél éves. Négyszer próbálkoztam bejutni hozzá, nem sikerült, ötödször azután beengedtek. Elmondtam, hogy mi az álmom. Egyed meghallgatott, pedig nem tudtam semmit, még azt sem, hogy »És mi a kő...« Elküldött tanulni, letettem a négy középiskolát, februárban vizsgáztam a Színész kamaránál, ahol felvettek. Azóta a Vigadóban léptem, fel, kétszer a Magyar Művelődés Házában, egyszer pedig egy munkáselőadáson. Éjjel-nappal dolgoztam és csak negyven pengő költőpénzt kaptam hazulról a lakáson és ellátáson kívül. Egy ruhaszalonban összehozott a sors a Vígszínház egyik funkcionáriusának a feleségével. Az ő révén hallgattak meg a Vígszínházban s e héten aláírtatá a szerződést. Hiszek abban, hogy boldogulni fogok a színésznői pályán .. . Védekezik a szobalány... Beszélgetés Bárczy Katéval a dicsérő és lesújtó kritikákról &ite FEHÉRNEMŰ VILÁGMÁRKA Zsúfolt nézőtér előtt játsszák esténként a Márkus Parkszínházban a »Legszebb éjszaka« című zenés vígjátékot, amelynek egyik női főszereplője Bárczy Kató, a fiatal, csinos szubrett. Egy szobalányt játszik, aki kiveti a hálóját különböző férfiakra, s ugyanakkor belekotnyeleskedik a többi szereplő életébe. A közönség — tanúi voltunk — megtapsolja számait. Az egyik este bementünk hozzá s az öltözői asztalkára letettük a bemutatóról szóló kritikákat, amelyek igen vegyesek. A kritikusok egyrésze rendkívül megdicsérte Bárczy Katót, hogy milyen csinos és tehetséges volt, másik részük pedig határozottan levágta őnagyságát, azt írva róla, hogy milyen hangos, milyen feltűnő, sőt egyáltalán nem is tehetséges. — Mit szól mindehhez! kérdeztük tőle. — Hát... egyesek szerint túljátszom a szerepem__ Lehet, hogy igaz, mert a szerep nem az én egyéniségem, ha azonban ez a túljátszás fennáll, akkor a rendező bizonyára már lefaragta volna a túlzásokat. Miután ilyen faragás nem történt, továbbra is így játszom... Érdeklődünk színházi előéletéről. — Mostohaapámnak színtársulata volt és én ott kezdtem a színházzal való kapcsolatomat a társulatnál, tizenötéves koromban. Az együttes egyszer Kispesten vendégszerepelt. Én véletlenül kimaradtam egy darabból és moziba mentem. A pénztárnál állt agy úr és azt mondta, hogy új filmje főszerepére egy olyanfajta nőt szerződtetne, mint amilyen én vagyok. A mozis erre megjegyezte az érdeklődőnek (aki egyébként dr. Erdélyi István kitűnő filmgyártó volt), hogy mi sem könnyebb, mert hiszen ez a lány színésznő, így szerződtettek azután a »Háromszázezer pengő az utcán« című film főszerepére. Azóta a »Papucshős«, »Háry János« és »Utolsó dal« című filmekben is szerepeltem. Mindezt kedves közvetlenséggel mondja, mint aki szintpályájának egyes állomásaival is azt akarja illusztrálni, hogy váltogathatták bár a véletlen szerencse és siker egymást eddigi szerepeinél, ő a jövőben is csak egyet akar: becsületesen dolgozni Bárczy Kató fellépett a Royai Színház »Szerelemről szó sincs« című operettjében, majd később egy ideig tagja volt a Bojai nevűszínháznak is. — Kedves kisasszony, — mondtuk neki — hol játszik jövővel? — Nem vagyok kisasszony, két és fél évig egy kecskeméti gyógyszerész felesége voltam ..