Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)
1944-02-03 / 6. szám
mér mindent kipróbált, hogy megállítsa az időt, ha arcbőre száraz, a szarca harc szemei alatt kezdenek veszedelmesen mélyülni, úgy itt van még egy nagy tehetőség Asszonyom az Ön számára is, mert orvos vigyáz ön szépségére, fiatalságára, ha démet használ,nem a tudomány mai állása szerint a legujattb kutatások eredményeit öleti fel a kozmetika csúcsteljesítményét jelenti Erről ön is meg fog győződni, hogy ez a kozmetikum hatásában teljesen más, mint a többi . . Uj lehetőségek nyilnak meg az ön számára is Asszonyom, ha örémet használ, mely azonnal megszünteti arcbőre szárazságát, valósággal új életet lehel a f áradt arcbőr sejtjeibe, ezáltal évekkel fiatalíthatja meg, mert fiatalos külsőt, ránctalan, rugalmas arcbőrt varázsol fáradt tevntje helyébe. Vitai crém Önnek is biztosítja a fiatalságot, ezáltal feltárul az Ön számára is a boldogság, siker kapuja, kérje mindenütt, ne fogadjon el mást, csak vitateremet Ara 12.96 P. A Dohnányi—Zathureczky szonátaest A kritikus ritkán van abban a kivételes helyzetben, hogy két olyan nagy művészt hallgasson meg és írjon róla, mint Dohnányi Ernő és Zathureczky Ede. Két világhírű muzsikusunk neve mindenkor nagy közönséget vonz, a Vigadó öszszes termei ezúttal is zsúfolásig teltek meg, a főváros zeneértő és kedvelő közönségének színe- java megjelent az ünnepinek számító Hangversenyen. Mindenki tudta, hogy valóban tökéletes zenei élvezetben lehet része, forróbb volt a levegő a teremben, mint más, közönségesebb, mindennapibb esteken szokott lenni. Hegedű-zongoraszonátákat hallottunk, nagytudású művészek tolmácsolásában. Dolmányi Ernő és Zathureczky Ede csodálatos tudását, művészi felfogását, zenei kultúráját egyesíti egyetlen tökéletes egésszé, hogy a közönséget ne csak elkápráztassa, de meg is ajándékozza. Dohnányi mester jól ismert elegantinjával, finom tónusával, csiszolt, kifinomult ízlésével szolgálja mindenkor az előadott műveket. Zathureczky varázshegedűje a szenvedély, a drámai hév és erő hangján szólal meg, mrtuóz technikával, de a melódiát, zeneiséget keresve. Ezen a szopátaesten ugyan nem csillogtatta olyan pazarló bőkezűséggel tudását és művészetét, mint ahogy azt tőle megszoktuk, hegedűjének mintha nem lett volna annyi bemne, vonója mintha kissé fáradtabb lett volna, mint máskor. Mégis azt kell mondanunk, hogy az országban nincsen még két ember, akiben annyi mesterségbeli ismeret és művészi ihlet, lelkesedés, tökéletesség volna, mint kettejükben. Frank Caesar igénytelennek mondható, nem nagyértékű művét hallottuk először. Sok rejtett szépség, finomság bontakozott ki előadásukban, szinte újra és újjáteremtették. Mozart B-dúr szonátájánál nem értettünk egyet a felfogással, stílusa nem volt egészen mozarti. Legtökéletesebb volt Beethoven Kreutzer - szonátájának előadása. Különösen a második tétel hallatlan finomsága és szépsége magasztosult fel a két nagy muzsikus tolmácsolásában. A közönség hálás és elragadtatott tapsát ráadással jutalmazta Dohnányi Ernő és Zathureczky Ede, egy Beethoven-szonátában ragyogtatva meg a zene földöntúli szépségét, amit csak akkor kap meg a hallgató, ha méltó interpretálok muzsikálnak. Nika Máno „Az operettet csak trambolonnak fogom fel“ — Itt tudja Ivá/Mfi Bottá*, az új fowwát* Torkos Zoltán úr foglalkozására nézve vegyész, megérte harmincegyedik évét és vécééinél, hogy mindaz, amit eddig csinált tévedés, félreértés volt. Lemosta kezeiről a vegyszerek foltjait és beállott Makay Margithoz — színészetet tanulni. Így kezdődött! Ma a vegyész úr operettben vívott és nem Torkos Zoltán, hanem Iványa Zoltán a szín. Máris ismerős az arca. Abban a hatalmas archívumban, ahol nyilvántartatik mindenki, akinek színházhoz, filmhez köze van, sikerrel és pillanatokon belül helyet szorítottak Iványi Zoltánnak is. Ő maga még zavart kissé, bizonytalanul botorkál ebben a zavaros ingoványban, a hirtelen kiáradt népszerűségében. — Valami gumigyári tisztviselők írtak levelet tegnap, gratulálnak és a szabóm címét kérdezik ... — És a hölgyek? Kerekedik, görébölyödik az arca, az a vékony Jávor-bajusz a szája fölött szétugrik, kettészakad s külön kunkorodnak a világba. — Hát igen ... Van már klubom is, Kisújszálláson. A helybeli hölgytársadalom kreálta és a napokban ünnepélyesen értesítettek róla... De hát ez már velejár a dologgal... — Ide is legyint, mint a nem fontosat, a lényegtelent. — Gyönyörű foglalkozást hagyott faképnéll. őszintén:nem sajnálja? — Nem. Tíz évig folytattam és ha éppen kelvem van hozzá, folytathatom tovább is. De nekem véletlenül használt ez a Jö- Iga változtatás. Azelőtt, vegyész koromban, nem voltam valami szolid gyerek, süt... Amióta fellépek, tízkor itthon vagyok, délelőtt examargok egy keveset a Pasaréten. Anyámnál ebédelek és máris megyek a színházba játszani. . . Mintha jóvá akarna tenni valamit... Meg van elégedve sajátságával a színpadon? Most meg összeszalad a kétibariszkadaraib és a szája is bigrügyedten komolykodik. - Persze, hogy nem tartom magam tökéletes színésznek, a kritikák meg is dögönyűztek egy kiesi, lehet, hogy joggal, lehet, hogy jogtalanul. De akárhogy is történt, úgy látom, hogysikeremk van. Kezdő semvoltam éppen, hiszen mielőtt az Operettszínház szerződtetett,már fismertem ént éppen most hívtak egy újabb filmprodukcióhoz. Erről jut eszembe,hogy éppen Egyed főszerkesztő úr egyenesen filmre szánt engem, amikor Makaynál először meglátott- Azt hiszem igaza is van, én legalább is szívesen lennék csupán, filmszínész. — Micsoda hálátlanság: beteszi a lábát egy szálltadra és máris tovább akar lépni. Élénken tiltakozik: — Az operettet mindenképpen csak Iramba Unnak fogom fel. Ha színpadi színész maradok, akkor is a próza után vágyódom, változatlanul tovább tanulok ma is és készülök egy konvoyobb szet repkörre. Egész beszélgetés alatt várt valamit ez a kedves fiatalember, fülelt, szuggerált egy kérdést és most búcsúzóul eleget, teszünk néma óhajának: — Mondja, imáért emlegetik, hogy maga hasonlít Jávor Pálra? Egy szó sem igazi belőle... Legalább félórát rázza hálásan a kezünket.