Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)

1944-02-24 / 9. szám

Svábhegyi pihené­semben a kezembe került egy új élet­rajz-regény, amely­nek elolvasása után sajnáltam, hogy nincs nagyobb érzékem a legnehezebb zene iránt. Ez az életrajz Cosimáról, a világ egyik legérdekesebb asszonyáról szól, aki Liszt Ferenc leánya és Wagner Richárd felesége volt. S ha nem is ülöm végig az öt óra hosszat tartó Parsifal-t ennek az első magyar Cosima­­é­letrajznak mégis nagyon megörültem. Kiszely Mária írta, a rádió népszerű Kiszely Gyukijának testvérhuga, akiről nem is sejtettem volna, hogy igen nagy­szabású és izgalmasam érdeke,* kötettel ajándékozza meg az életrajz-irodalmat. Kiszely Mária hiteles források, másrészt pedig személyes bayreuthi emlékek alap­ján írta meg Cosima szerelmi történetét. Félig magyar, félig francia volt ez a leány, Liszt Ferencnek és RAgonti grófnő­nek gyermeke, akinek vérében magyar, osztrák, francia, holland és német vér ke­veredett. A Cosima nevet apja adta neki a Camp-i tó mellett töltött gyönyörű napjai emlékére és a tó védszentjének, egy vér­­tanúszentnek, Szent Cosmasnak tiszteletére. Amikor Liszt Ferenc először vitte el Wagnert leányaihoz, a zeneszerzőt nem nagyon érdekelték ezek a tizenöt-tizenhat esztendős szőke bakfisok. A bakfis Cosi­­mában azonban forradalmat okozott Wag­ner, a negyvenéves szürkehalánték­ú ember. Cosima már kisleánykorában is a nagy Liszt Ferenc szikrázó pillantását, féktelen energiáját és belső tűztől emésztett szen­vedélyes álmait örökölte. Isset lelke volt leánytestben. Amikor már idősebb lett, férjhez ment Bukna báróhoz, korának nagy zongoraművészéhez és karm­esteréhez, liszt legkedvesebb tanítványához. Tulaj­donképpen az apa és anya nélkül felnőtt fiatal leány menekült ebbe a házasságba. Bülow Irtózott a házasság gondolatától, de mégis vonzotta őt az a gondolat, hogy fisat Ferenc leánya legyen az ő felesége. A nagy magyar muzsikus szerette kedvenc tanítványát és szívből örült a házasság hírének Bülow periig dolgozott Wagner Richárd érdekében, hogy műveit népszerű­sítse. A fiatal Bülow báróné ragyogó sze­repet játszott a művészvilágban, de nem tudta elfelejteni Wagner Hichárdot. És egy napon, C­lehi tincse­lőén írja le Kiszely Mária­­karima lelkének átalakulá­sát. _ Cosima ráébredt Wagner iránt ér­zett szerelmére, m­iál­ta őt, aki egy másik sáyi kísérletet akart elkövetni. Ismow paro luegroucs­ieu és ezt az embert kellett ápolnia a huszonnégy év­es fialatinwonynak, akinek lelke már teljesen Wagner hatása alatt állott. Cosima a sze­re Wagnerek­ra taromtak, már tudták, hogy férj és feleség lesznek. Nem gondol­tak egy percig sem múló szerelmi vi­szonyra, egy életre esküdtek egymásnak szerelmet. Azóta Cosima nem tekintette magát többé Bülow feleségének; ez a há­zasság csak nyomorúságos Killazi­t volt. A neuraszténiás, idegroncs férjnek is tud­nia kellett volna, hogy a felesége Wag­neré, ő azonban azt akarta, hogy Cosima és Wagner hazudjanak neki... de Cosimának gyermeke is született Wagner Richárdtól, miközben Bülow fele­sége volt. Élete persze pokol volt a férj és a szerelmes ember között. Wagner akkor írta a Nürnbergi mesterdalnokokat, amelyet épp­ Bülow dirigált. Bülowban egy percnyi őrületben felkísértett a párbaj gondolata, de egy barátja arcába kiáltotta: „Limber, te nem párbajozhatsz Wagner­rel.” Egy karosszékbe ráakadt és sírni kezdett. Megértette, hogy nincsen joga a világ legnagyobb zenészét■ egy golyó halá­los esélyének kitenni. Ezt az asszonyt írja le Kiszely Mária, érdekesen számolva be későbbi házasságár­­ól, amelyet Wagner Richárddal kötött és megkapóan vázolva Cosima megöregedését. Nagyon szép képanyag is van a könyvben, amelynek eredetije Kiszely Mária és Gyula birtokában vannak. Sajnálom, hogy riporteri világkörutambban nem látogattam meg Cosima asszonyt, amikor még élt. Kí­váncsi lettem volna rá... Ahogy a képe­ket nézegetem, nagyon csodálkozom, mit szerethetett Bülow és Wagner ezen a daguerrutipon igen csúnyának látszó Cosima asszonyon ... (e. z.) M*GVAi*o?r_:aGO»...

Next