Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)
1944-03-30 / 14. szám
A „tegnapok ködlovagjai": Krúdy és Cholnoky Viktor , Joachim von Kürenberg, Marcus Aurelius . A Krúdyrajongók natpes szektájának csakhamar mindenki tagja I«*®, akinek [kedves a magyar irodalom és könyveiben többet keres, mint puszta olvasmányt. A »Boldogult út fi korombont., amely tizenöt év előtt jelent meg először és most új, szép kiadásban másodszor, az irodalom szempontjaiból talán a legnevezetesebb Krúdy-regény. Valami olyasféle történt itt irodalmi vonalon, mintegy emberöltővel előbb a festészetiben: Szinyei Merse Pál a nagy framieia piktoroktól függetlenül "rájött« a plein air festészetre. Krúdy pedsig Chaudouxtól, Joycetól, Virginia Woolfetól távol és azok műveit nem is ismerve megalkotta az úgynevezett maléra regényt. Túlzás nélkülazt lehet állítani, hogy a »Boldogult anttikorumban, a legmodernebb magyar regény. Szakít a cselkmény bonyolításának, a »mese« fűzésének eddigi szabályaival, az idő pedig egészen új szerepet kap ebben az nagy alkotásban. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ez a "modernség« valami fás, papirosízű hangjban nyilatkozik meg. Dehogy is! Krúdy Falusának csodálatos magyar bája, semmi máshoz és senki máshoz nem fogható zamata úgy árad a könyv lapjairól, hogy szinte megcsapja arcunkat, ha felnyit,ják. Egy nap története a regény, egy pesti kiskocsmában játszódik , (ahol foszlós, remek marhahúst tudnak csinálni) a kocsmában a békebeli Pest különös alakjai gyülekeznek egybe a légikteleihnebb: az író köré s az étel, ital mámorában valamilyen fantasztikus »Valpurgis-ért« ülnek, belesodródva egy melsébeillő csodálatos kavargásba, szinte ellebbennek a földről a mesehősök és a csodák közé és mégis annyira emberek maradnak, hogy egyikben-másokban idősebb barátunkra, rokonunkra ismerünk. 2. A »Boldogúit úrfikorombani-nal egyidőben a század boldog «ul- úrfikorának egy másik nagy s szinte elfelejtett írója, Cholnoky Viktor is megjelent újra. A »Tammuz«. e« a furcsacímű novelláskötet, mosthogy újra felfedezzük, csakhamar olyan helyet foglalhat el a modern magyar irodalomban, mint Kosztolányi novellái. E novelláknak más a szabása, szövete is masszínű, de ugyanaz a rostja. Idézzük fel, mit ír Obolnokyról Kosztolányi öngyilkosságának napján: «Ma reggel láttam őt viszont, a Szvetenay-uttoai halottasháziban, holtan. A halottak liftje lassú zörgéssel hozta szemeim elé a mélyből, a jeges pincéből Viktort. Azon a bádog ravatalon feküdt, amely a magyar zseninek kijut.« Majd így folytatja: »Magyar prózája remekmű. Egyenletes és hullámzó, egyben lágy és kemény. Az alkotás pillanatában csillogó és fürge, mint az olvadó erő, aztán szigorú formába szökken, megkervényszik, a logika vaskalapácst veri szilárddá, ez teszi értékké, szemcsés, ritka ötvösmunkává. Tolla ontotta a könnyű, folyékony mondatokat. Hogyha le akarnók kótázni a prózánk ritmusát, akkor Tóth Bélánál és nála kell keresnünk a dallam menetét«. Mi még hozzátehetjük: és Kosztolányinál. Szomorú volna», hogy az közönség, amely kiadói babona szerint nem szeretd a novellát, Cholnoky Viktort és Tamavuzát se szeretné. 3. Joachim von Kürenberg regénye, „A szürke eminenciász egyike a legérdekesebb történelmi riportoknak. A »szürke eminenciás« jelző először Richelieu-nek, a »vörös eminenciásnak« titokzatos adiátusát, József atyát illette. Újabban így nevezik a Vilmos-korabeli Németország külpolitikájának és diplomáciájának, mindig háttérben maradó, rejtélyes életű és még rejtélyesebb jelllemfi irányítóját, Friedrich von Holsteint. Ez az államférfi, aki teljesen visszahúzódott a nyilvánosságtól és mégis kezében tartotta a fontos szálakat, ezt a nigyfri gyest mondást választotta jeligéjévé: »A címek az ostobák díszei, a nagy embereknek csak nevükre van szükségük!« Kürenberg könyve színes, változatos jelenetekben és eredeti levelekben mutatja be a »szürke eminenciást« és azt a kort, amelyben cím nélkül is ura volt a politikának. A könyv hallatlanul érdekes Olvasmány annak is, aki a történelem titkos mozgatóit keresi, annak is, aki csak egyszerűen a fordulatos és öreglepő lektűrt szereti.4 Marcus Aurelius Elmélkedései, amely most jelent meg kétnyelvűkiadásban. Huszti József emelkedett és választóikor fordításában, a világirodalom egyik legszebb, legsőszintébb ée — bármi furcsán is hangzik — legmeghatóbb könyve, őszinte öröm, hogy most teljes egészében olvashatjuk magyarul. A római császári trónra emelkedett sztoikus filozófus, a VaHigulát és a Nérók utóda, hadjáratai közben lelkismeret vizsgálatot tart hadisátrában. Páratlan látvány, midőn a világ ura ismét és ismét nekifeszül, hogy lelkét az emberi gyarlóságok báklyóitól kiszabadítsa. Célja ez: vigasztalást találni a bajok és a szenvedések ellen és ezeket igazságossággal enyhíteni. így írt: »Bárki bármit tegye®, vagy mondjon, nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany, a smaragd, a bíbor mindig azt mondaná: bárki bármit tenne vagy mondana is, smaragiknak kell lennem, színemet meg kell őriznem!« Ezt a kötetet kár besorolni a könyvespolc többi könyvei közé: hagyjuk az íróasztalon, hogy mindig hozzáfordulhassunk. Vasend restápoló púder