Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)

1944-01-27 / 5. szám

irat érkezett. Amíg ezeket Ady a címbetűktől az utolsó hirdetési sorig ki nem olvasta, még bete­kintésre sem engedett át azok­ból senkinek. Néha két-­három nap múlva jutottunk hozzá a napilapokhoz. A szó szoros ér­telmében rajta ült az újságokon, éjjel pedig a párnái alatt őrizte. Hegedűs Nándor, aki jelenleg a Nagyvárad című napilap fő­­szerkesztői stallumában ül, Ady Endre utóda volt a Nagyváradi Napló felelős szerkesztői állásá­ban. VIHAR EGY „FRÁSZ“ KÖRÜL Ady Endre és Hegedűs Nán­dor kapcsolatában a legérdeke­sebb esemény egy »triász« körül zajlott le, amelynek hiteles tör­ténetét az alábbiakban adjuk: — Pollák néni bodegájában ül­tünk együtt egyik este — meséli Hegedűs Nándor. — Négyen vol­tunk: Ady, Em­őd Tamás, Nagy Mihály, a lelkes Ady rajongó szerkesztő és én. Ady akkor írta »Néhai Vajda János« című ver­­sét s ebben a versben fordul elő a frász. íme: „Akkor is úgy volt, frász törhette ki A Dal és Szépség nyugtalan magyarját. Mert úgy van igaz magyarság szerint. Ahogy cudarok és urak akarják.* Ady Endre kihúzta zsebéből a ceruzával írott kész költeményt és felolvasta. Em­őd Tamás áhí­tattal fogadta a »frász« t, Nagy Mihály pedig széles gesztussal ölelte át érte Adyt. Minthogy én hallgattam, Ady nekem esett. — Talán nem helyesled ! — mondotta. — Nem. Persze, rám rontot­tak, hogy milyen nyárspolgári alak va­­gyok, hiszen Petőfit sem ban­­kozták le, amikor először inger­­gatyát írt és ma már senki sem ütődik meg rajta. — Ez nem ugyanaz, — félést­tem — mert a »frász« nem népi kifejezés, hanem rossz argót és nem is passzol a Vershez. — De Vajda Jánoshoz igen — döntötte el a vitát Ady és neki lett igaza, mert a »frász« beke­rült az irodalomtörténetbe. KÁVÉHÁZ A Royal­ kávéházban igen nagy élet volt a huszadik század első éveiben. A pincérek seregét »Marci« irányította hol a katona­­tiszti, hol a színész­, hol pedig az újságíróasztal­hoz. Ez a Marci még él Váradon. Igaz, hogy néhány évtizeddel öregebb lett . Mint igazi bohém újságíró került Váradra Ady — meséli. — Az újságíró akkor bizony még igen keveset keresett, ha jól tu­dom, alig húsz forintot és így állandóan szüksége volt a főpin­­cér »áldozatkészségére«. Ady alig ivott eleinte. Nem volt ré­szeges. Később rontotta el a tár­saság. A szerkesztőségi munka útjain még lementek a bodegába és ott itták le magukat. Külö­ö­nösen Riensi Márta, a lokálnő szoktatta Adyt az italra. Bor­zalmas nő volt. Megivott együl­­tében hét-nyolc dupla szilvát. Csak Adynak engedtük meg, hogy ilyen nőt behozzon a Ro­­yalba. — És mi volt Ady kedvenc étele? — Nem evett ő semmit, csak feketézett Néha* Biró Lajosét diktáltak belé valami ennivalót, de akkor is mindegy volt neki, hogy mit eszik ... A KÖLTŐ ÉS A SZABÓSZÁMLA Lebovits Rudolf szabómester, Nagyvárad volt törvényhatósági bizottsági tagja, kedves töréne­tet meséli Adyval kapcsolatos emlékezései során. Lebovits báá­csi volt annak idején, a váradi újságírók egyetlen és főszabója, aki sorra csinálta a ruhákat, de a pénzért már erősebb harcot kellett folytatnia. — Annak idején volt egy tör­vény, — mesélte Lebovits bácsi — amelyik kimondotta, hogy tartozást csak akkor lehet a munkahelyen perelni, ha az ösz­­szegről elismervény van. Egyéb­ként a megrendelő lakóhelyén kell megindítani az eljárást. Ne­kem pedig egyetlen kuncsaftom­­tól sem volt elism­ervényem. Adytól sem. Puncsa trükköt eszeltem ki tehát, írtam egy le­velet, amelyben felszólítottam a költőt, hogy fizesse meg a tarto­zását, de a számla összegének húsz forinttal nagyobbat tüntet­tem fel az eredetnél. Az egyéb*­ként Vesztett ügyet így meg­mentettem, mert Ady szinte fel*­háborodva válaszolt, hogy miért kérek én tőle többet, hiszen az eredeti tartozása csak ennyi és ennyi, így kezemben volt a nyugttó. Az igazság kedvéért meg kell azonban mondanom, hogy perre mégsem került a sor, mert Ady — ha nehezen is — de minden adósságát pontosan meg­fizette. Harasztos Albert Ady és Babits ISIS tavaszán Léda arcképe 1996-ból (Székely Aladár felv.) ADY A HALOTTASAGYON (Zdalaj, tapai, cikke 1919 janure­ 29-én a Déli tikladig*.) ! Reggel félkilenckor halt meg a költő, tíz óra felé már ott járt a szociáldemokrata párt küldöttsége és magának követelte a temetés jogát. Aztán jött a Nyugat, majd a Pesti Napló és a Vörösmarty Akadémia, mindegyik temetni akarta Ady Endrét. V­égre is a kormány döntött, azt mondta: ne bántsátok, ő a nemzet halottja. Hát a délelőtt folyamán megindult halottaságyához a búcsú­járást. Miniszterek és politikusok léptek a szobába. Írók és köl­tők állták körül az egyszerű vaságyat, aztán jöttek a rajzolók és festők, némán leültek az ágy mellé, térdükre fektették a vázlatkönyvet, halkan meghegyezték ceruzájukat és rajzolni kezdték a halott Ady szép feketefejét, ahogy a fehér párnákon fekszik. És jöttek a szobrászok is, maszkot csináltak róla, hogy arcának vonalait átadják az örökkévalóságnak. Kint az előszobá­ban idegen emberek tolongtak, látni akarták a halott költőt. Ismeretlen kisasszonyok, akik imádták az űzött Adyt és komoly, megs­etődött arcú fiatalemberek, bölcsészek talán, vagy jövendő költők, akik csak a szoba ajtajáig merészkedtek. A Liget Szanatórium második emeletén egy kis benyíló oldalszobában fekszik halottaságyán az új magyar idők leg­mar­gyobb poétája. Az éjjeliszekrényen két cserép virág áll. Gyöngy­virág és muskátli. A fehér halotti leplen egy fonnyadó orgonaág. Ady mélyvonalú, szinte keserű arca most megenyhült a halál viaszsárga színében, fekete haja mintha gyérebb lenne és a hom­loka mintha magasabb. Alig fehér lepellel letakarva fekszik a költő, aki a halál rokonának nevezte magát és itt állva az ágya mellett, azt a mély és ünnepi megindulást érzi az ember, amit csak igazán nagy halottak ágya mellett érez. Este nyolc óra tájban, mikor a szobába lépünk, Vedres Márk, a szobrász, éppen elkészült munkájával. Valami sárga zsírral kente be a halott arcát, fekete csapzott haját sima papírral takarta be, aztán az egész fejét beborította egy finom, puha masszával, mintegy kétujjnyi magasságban. E massza fölé pár perc múlva újabb és vastagabb massza került, húsz percig takarta ez a kísérteties sisak a halott Ady arcát — aztán a szobrász a kőkeményre szi­lárdult anyagot három darabra törve, levette a költő arcáról. Alig fejezte be munkáját a szobrász, a költő arcát meg­­taru­lték a zsírtól, fürtjeit elrendezték és egy másik művész ült ajs°ágy megg Kober Leó. Elrendezte a villanykörték világítását és rajzolni kezdte a fehér villanyfény­ben élesen, sötéten rajzolódó arcot. Nem hagyják nyugodni szegény Adyt. Agya körül nesztelenül sü­­rögnek és dolgoznak a halhatatlanság szol­gái, nagy fényké­pezőgépet állítanak fel óvatosan a szoba sarkába és a gépeket a halott költő arcá­nak szegezik. Holnap a Nemzeti Múzeum előcsarnoká­ban emelik rava­talra Ady Endrét, korának nagysorsú tragikus magyarját. Vedres Márk: Ady halotti maszkja

Next