Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)
1944-01-06 / 2. szám
„Csakugyan olyan biztos, hogy sikerem van és szeretnek?” »Minden elmúlik egyszer...» A dal epidémiaszerűen söpört végig a városon, az egész országon és még túl a határokon is, rádiók mellett, fényes termekben, bunkerekben egyaránt. A dalt Kelly Anna énekelte és egyformán híressé tették egymást, Kelly Anna a dalt is a dal Kelly Annát. Érzelmes, buta kis szöveg, minden elmúlik egyszer, giccs, jó, jó, tudjuk valamennyien. Minden közhely kitaposott örök igazság és minden giccs könynyet csal a szemekbe. De Kelly Anna oly szívhez szólóan, olyan különösen és megéjtően tudta elsuttogni ezeket a sorokat, hogy felejthetetlenek maradtak. Bizony, minden elmúlik egyszer, a dal már a múlté, kimúlt szegény maga is és már csak virgonc suszterinasok fütyölik az utcákon. Or Kelly sikere nem múlt el. Ezt a sikerállomását új és új állomások követik, operett és rengeteg új dal, és ma az ország egyik legnépszerűbb hangversenyénekesnője. Erről diskurálunk most Kelly Annával két csésze feketekávé mellett. — Kedves Anna, elhiheti, hogy nem hízelgésből mondjuk, de maga csakugyan sok mindent elért, amit el lehet érni ezen a pályán ... Tulajdonképpen mi a vágya? Elmosolyodik. — Először is túlzás, hogy sok mindent elértem. Én úgy érzem, hogy tulajdonképpen még nem értem el semmit. Ne higgye, hogy szerénytelen vagyok, vagy túlbecsülöm magam, egyáltalában megmondom őszintén, még nem is vetettem fel magamban a kérdést: »mond csak Kelly Anna, tulajdonképpen mennyit érsz te és mennyire futja a tehetségedből és mi a legtöbb, amit elérhetsz?“ Nem gondolkoztam fölötte. Az ember általában ösztönösen él, és ha művész, akkor még ezerszeresen áll ez az igazság. Nem szabad töprengeni, megállni és habozni. És, hogy mi a vágyam? Most kicsit kitágul a szeme, ahogy továbbbeszél. — Látja a filmhez, még mindig nem jutottam el. A »Kívánsághangverseny« című filmben szerepeltem, mondják, hogy sikerem volt és kitűnő filmarcom van. Van valami elképzelésem a filmmel, ez kicsit misztikus és valahogy homályos bennem, de érzem, hogy tudnék valami újat csinálni, valami mást. Imádom a jó filmeket. Egyáltalában mindent imádok, ami nagyon tehetséges, s ha valami megfog, akkor egyszerre kiszárad a torkom s könnybelábad a szemem s úgy szomjazom valami után. Kortyol a feketéből. — Azt szokták mondani, a színészi pályán nagyon nehéz az indulás. Bizony nagyon nehéz, de nemcsak az indulás, hanem éppen oly nehéz továbbmenni és éppoly nehéz végigcsinálni az egészet, higgye el a színésznek az utolsó pillanat éppen olyan nehéz, mint az első. Most nem is beszélek rosszindulatról és az intrikákról, amelyek úgy húzódnak az ember lába előtt, mint kegyetlen drótakadályok és amelyekben bizony percenként orrabukhat az ember, hanem maga a feladat mindig más és mindig új. És kicsit mindig megijeszti az embert, hogy jaj, ez nem fog sikerülni, itt most biztos valami baj lesz... — És aztán mégis mindig minden sikerül... — vetjük közbe csöndesen. Nevet. — Maga, kérem, nagyon udvarias ! Kicsit tűnődik maga elé, aztán gyorsan felveti a fejét. — Mondja . . . csakugyan olyan biztos, hogy sikerem van és hogy szeretnek?. .. I PEZSGŐ FENYŐFÜRDŐI TABLETTA SkrUnsxLy Mária cg v Al magyar filiu egyik főszerepét kapta meg Mátyás Ferenc, az ismert költő, verseit olvasta fel a rádióbani. báró Csávossy László hírlapíró nyerte el a Pázmány Péter ösztöndíjat Gsanády Lenkét Daróczy József új filmjéhez szerződtette