Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-28 / 7. szám
KUCZKA PÉTER: ^ k]A voltakords balladája ^ „Míg háromszázhatvanötször felkel, s lemegy a Nai míg tizenkétszer megtelik a Hold, és elapad, míg egyszer elsárgul a nád és újra zöld leszen, míg újra nyílik a virág, addig várj, kedvesem... És háromszázhatvanötször felkelt, s bement a Nt és tizenkétszer telt a Hold és megint elapadt, és egyszer elsárgult a nád, s lett színe újra zöld, és volt valaki, aki várt, s nem volt, aki jött. És ezerszer felkelt a Nap, ezerszer telt a Hold, ezerszer elsárgult a nád, a torony leomolt, és folyt a víz és járt a szél a hullámok fölött, és nem volt senki, aki várt és senki, aki jött. Fáradt vagyok. Lefekürném. Kezemet kezedbe tenném. Hadd nyugtassa húsé meg naptól sajgó szivemet! SZEMLÉR FERENC Pillog az ég. Jön az este. Kinyúl a táj egyenesre. Egy-egy félszeg, távoli vonat füttyét hallani. Fordul a föld. Fekerülnek fenn a hegyek, lenn a völgyek. ", Mind sötétkék. Csak a Cenk világit még odafent.