Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-05-17 / 1. szám
— A „Film, Színház, Muzsiká”-nak, úgy vélem, az volna a legfontosabb dolga, hogy megszerettesse a színházat! Az elmúlt évek során, a hivatalos kritikában igen kevés hely jutott a színész munkájára. Magam sem tudom, hogy szakértelem, vagy lapterjedelem hiánya miatt. Pedig rettenetesen sarkallná a színészt, ha egy-egy hozzáértő kritikus rászánna egy kis időt arra, hogy megnézzen egy próbát, aztán eljöjjön a premierre és ugyancsak a darabnak a huszadik előadására is. Csakis így kap teljes képet arról, hogyan jut el a színész az első tapogatózástól a szerep végleges megformálásáig. Régi vágyunk ez már. Talán most teljesül Mert nemcsak az a fontos, hogy mit produkálunk, hanem az is, hogy miképpen fejlődünk. Szeretnénk bensőségesebb kapcsolatba kerülni a kritikával, még azon az áron is, hogy olykor-olykor vitába szállnánk vele. — Örömmel üdvözlöm a „Film, Színház, Muzsikát“-t, már csak azért is, mert évek óta nem volt olyan sajtóorgánumunk, amely megfelelő színvonalon értesít minket a film, a színház és a muzsika eseményeiről. Legelsősorban az volna fontos, hogy a lap ne szürke szakmai hangon szóljon az olvasóhoz, hanem népszerű, olvasmányos módon, de mindenkor, igényesen és szakszerűen. Jó volna, ha a lapnak nemzetközi perspektívája lenne, és híranyaga az egész világról tájékoztatná az olvasót. Szeretném, ha a „Film, Színház, Muzsika“ lapról lapra gazdag képanyaggal illusz- trált cikkekben megismertetne művészi életünk egy-egy kimagasló alakjával, örülnék annak is, ha mellékletükben, színdarabokonkívül, egy-egy figyelemreméltó, szép művészi filmforgatókönyvet is közölnének. — Megvallom, minden újságnak örülök, amely színházzal is foglalkozik. Hát még az olyan lapnak, amely legfőképpen erről szól! Én mindenekelőtt azt szeretném, ha minél több képet közölnének, mert a színházi előadásra a látnivaló hívja fel leginkább a figyelmet. A fényképészektől azt kérem, fényképezzenek minket előadás közben is, csináljanak pillanatképsorozatokat, mert ezeken érződik legjobban a színpadi játék heve. Igen jó volna, ha a képek alá odaírnák egy-egy jelenet párbeszédeit is, hogy érzékeltessék, mit fejez ki egyik-másik arcjáték, vagy mozdulat. A kritikusok pedig ne másnap, vagy harmadnap szánják rá magukat a bírálat megírására, hanem lehetőleg rögtön az előadás után, még aznap este, hogy mondanivalójukat a friss élmény forrósítsa. A „Film, Színház, Muzsiká”-tól nem hosszú fejtegetéseket várunk, hanem színes, tömör elmesélését annak, mit látott a kritikus és mi tetszett, vagy nem tetszett neki . Sok sikert kívánok az újszülött színházi újságnak a színház és a közönség érdekében is. — Igen örvendetes esemény, hogy új színházi lapunk lesz. A színházi újság szerkesztése a világ egyik legnehezebb sajtóműfaja. Nálunk, eddig kétféle formáját ismertük. Az egyiket, régen csak a közönségnek írták, a másikat pedig az utóbbi években csak a minisztériumnak. Most azt kellene megpróbálni, hogy szórakoztassák a közönséget, hasznossá váljanak a színházaknak és a minisztériumban se keltsenek visszatetszést. Noha a színészek népszerűsítése — kivált a fiataloké — feltétlenül indokolt, rendkívül fontos a szakértő és minden klikkszellemtől mentes, komoly bírálat is. Mivel szcenikus vagyok, remélem, hogy a szcenika, a kritika legelhanyagoltabb mostohagyermeke, végre édesgyermekké lép elő- és ezentúl külön cikkekben is felkarolják. Egyébként jó volna, ha a „Film, Színház, Muzsika“ időnként eredeti külföldi tudósításokkal gazdagítaná a lapot, a közönség és a művészek örömére egyaránt. .