Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-14 / 5. szám

gaton pattogó vezényszava ma éjjel kevés nyugodalmat hagy a környék la­kóinak. Aligha bánják, szinte mind itt vannak s kifogyhatatlan türelemmel, kí­váncsisággal, sőt meg-megújuló izgalom­­m­al lesik Matyi tízszer-hússzor ismételt vad, kétségbeesett menekülését a zivata­ros, viharos éjszakában. Pedig különben az ég tiszta, csillagos s a levegő is meleg, moccanatlan, de a filmes expedíció eső-, szél- és villám­gyártó berendezése egy szemhunyás alatt olyan ítéletidőt teremt, hogy még a távolabbi szemlélődök is belédidereg­­nek. Matyi egy üveg Mecsekit emelt él a Várkapu eszpresszó bárpultjáról — ahogy a rendező előírta — s most pincé­rek, vendégek, motorosok hajszolják... Még csapzottan, esőtől, sártól lucsko­san lihegi: — Dehogy is fáraszt a filme­zés ... Oh, nagyszerű dolog ez!... Nem, sohasem gondoltam, hogy filmszínész leszek, hát még főszereplő. Az iskolát a hatodiknál abbahagytam és beálltam kőműves-segédmunkásnak. November­ben „kiléptem” az országból, Svájcba vetődtem, de a honvágy március vé­gére hazahozott. Aztán egy nap az új­pesti Fény mozi előtt ácsorogtam, mert a mozit mindig nagyon szerettem. Egy­szer csak hozzám lépett egy ember: nem akarnék-e filmen szerepelni? Mondtam: dehogynem! Harmadnap az­tán jött a „diszpó”, tetszik tudni, így hívják a filmgyári behívót. Előttem már ötezer fiút kipróbáltak. Minek kö­szönhetem, hogy rám esett a választás? Azt hiszem, látták rajtam, mennyire nekem való dolog ez a Matyi szerep. Egy vici-gyerek ez a Matyi, vagány is, de kicsit suta, afféle „gyagyás”. És na­gyon szerelmes Ildit­. Mikor még sok lány állt versenyben az Ildi szerepé­ért, én már akkor tudtam, hogy Moór Marika lesz az Ildi. Megéreztem ... A tizenhatéves bőrig ázott, nyakig­láb újpesti srác igazi neve: Kubik Béla. ☆ Hajnal tájt jut csak egy lélegzetényi idő, hogy Ranády László, a rendező is szóljon valamit a két fiatal főszereplő­ről. — Két éve egy márciusi délután akna robbant a Hunyadi János út 6. számú ház előtt, pontosan az én lakásom ab­lakai alatt. A háborúból itt maradt lő­szerrel gyerekek játszottak s a gyilkos robbanás három kis áldozatot követelt. Nádasy László íróval, társrendezőmmel nemcsak a valóságos akna detonációját akarjuk filmünkben meghallatni, ha­nem azoknak a kis bombáknak robba­nását is, amelyeket a háború hagyott az emberek lelke mélyén. Ildi és Matyi históriáját emeltük ki a legjobban s éppen e két szereplő után kellett a leg­többet kutatni. Nem bántuk meg sem a keresés, sem a hathetes nehéz „színészi tréning” fáradságát Két tehetséges fiatalra találtunk... Még csak any­­nyit: azt kívánjuk kimondani: a filmben feldolgozott tragédia nem baleset, ha­nem gyilkosság. Tettesét már nem a film dolga kideríteni. Ráismer majd a néző, ha sikerült lesz a film.. Ez is a címe: „A tettes ismeretlen”. Sas György 15

Next