Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-14 / 5. szám
gaton pattogó vezényszava ma éjjel kevés nyugodalmat hagy a környék lakóinak. Aligha bánják, szinte mind itt vannak s kifogyhatatlan türelemmel, kíváncsisággal, sőt meg-megújuló izgalommal lesik Matyi tízszer-hússzor ismételt vad, kétségbeesett menekülését a zivataros, viharos éjszakában. Pedig különben az ég tiszta, csillagos s a levegő is meleg, moccanatlan, de a filmes expedíció eső-, szél- és villámgyártó berendezése egy szemhunyás alatt olyan ítéletidőt teremt, hogy még a távolabbi szemlélődök is belédideregnek. Matyi egy üveg Mecsekit emelt él a Várkapu eszpresszó bárpultjáról — ahogy a rendező előírta — s most pincérek, vendégek, motorosok hajszolják... Még csapzottan, esőtől, sártól lucskosan lihegi: — Dehogy is fáraszt a filmezés ... Oh, nagyszerű dolog ez!... Nem, sohasem gondoltam, hogy filmszínész leszek, hát még főszereplő. Az iskolát a hatodiknál abbahagytam és beálltam kőműves-segédmunkásnak. Novemberben „kiléptem” az országból, Svájcba vetődtem, de a honvágy március végére hazahozott. Aztán egy nap az újpesti Fény mozi előtt ácsorogtam, mert a mozit mindig nagyon szerettem. Egyszer csak hozzám lépett egy ember: nem akarnék-e filmen szerepelni? Mondtam: dehogynem! Harmadnap aztán jött a „diszpó”, tetszik tudni, így hívják a filmgyári behívót. Előttem már ötezer fiút kipróbáltak. Minek köszönhetem, hogy rám esett a választás? Azt hiszem, látták rajtam, mennyire nekem való dolog ez a Matyi szerep. Egy vici-gyerek ez a Matyi, vagány is, de kicsit suta, afféle „gyagyás”. És nagyon szerelmes Ildit. Mikor még sok lány állt versenyben az Ildi szerepéért, én már akkor tudtam, hogy Moór Marika lesz az Ildi. Megéreztem ... A tizenhatéves bőrig ázott, nyakigláb újpesti srác igazi neve: Kubik Béla. ☆ Hajnal tájt jut csak egy lélegzetényi idő, hogy Ranády László, a rendező is szóljon valamit a két fiatal főszereplőről. — Két éve egy márciusi délután akna robbant a Hunyadi János út 6. számú ház előtt, pontosan az én lakásom ablakai alatt. A háborúból itt maradt lőszerrel gyerekek játszottak s a gyilkos robbanás három kis áldozatot követelt. Nádasy László íróval, társrendezőmmel nemcsak a valóságos akna detonációját akarjuk filmünkben meghallatni, hanem azoknak a kis bombáknak robbanását is, amelyeket a háború hagyott az emberek lelke mélyén. Ildi és Matyi históriáját emeltük ki a legjobban s éppen e két szereplő után kellett a legtöbbet kutatni. Nem bántuk meg sem a keresés, sem a hathetes nehéz „színészi tréning” fáradságát Két tehetséges fiatalra találtunk... Még csak anynyit: azt kívánjuk kimondani: a filmben feldolgozott tragédia nem baleset, hanem gyilkosság. Tettesét már nem a film dolga kideríteni. Ráismer majd a néző, ha sikerült lesz a film.. Ez is a címe: „A tettes ismeretlen”. Sas György 15