Film Színház Muzsika, 1957. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)
1957-10-11 / 22. szám
SS fa utáníta zenés dalraHAtut Beszélgetés — Hány éves vagy te, papa? — ötvenhárom — füllenti felnőtt leányának az ötvennyolcéves, deresedő, de még mindig vonzó, karcsú, szép apa, a világhírű hegedűművész. öregedő szíveiben most lobban fel utolszor a szerelem boldogítón gyötrelmes érzése. Uray Tivadar játssza ezt a rokonszenves, romantikus figurát: vívódásai a zene, a művészet szeretetében és a fájdalmas lemondásban olvadnak fel Ahogy Horváth Tivadar főrendező mondja: Uray Tivadar vendégszereplése rangot ad a színház produkciójának s annak a törekvésének, hogy feltámassza a zenés vígjáték műfajának legjobb hagyományait. — Vagy harmincöt esztendővel ezelőtt — mondja Uray Tivadar — játszottam utoljára igazi zenés darabban. A Király Színházban mutattuk be Lehárd„Mosoly országá”-t, amely első változatában „Sárga kabát” címmel indult a világsiker útjára. A négy nagy szerepet Péchy Erzsi, Honthy Hanna, Rátkay Márton és jómagam játszottuk. Később a Nemzeti Színházban nem egyszer szerepeltem úgynevezett énekes darabban, például a „Liomfi’'-ban. — S most... — Most pedig merészen fejest ugortam és elvállaltam a „Tavaszi keringő” ősz művészének a szerepét. Énekelek és táncolok is benne. Számolgat magában: — Partnereimmel három duettet, egy tercettet énekelek és egy szólószámot is előadok. Innocent—Kállai—Szenes „Tavaszi keringő”-je Horváth Jenő sziporkázó zenéjével, valóban csupa szív és csupa kedvesség. Fontos feladatnak érzem a zenés vígjáték műfajának felélesztését. Gondoljunk csak a nagy régiekre: Millöckerre, Suppére, Offenfachra. Kell, hogy szülessenek új zenés darabok, amelyeknek nem az a céljuk, hogy minden mondat után harsány kacagásra ingereljék a közönséget. — Hanem? — Hanem az, hogy a közönség jól érezze magát a nézőtéren, fülébe zsongjon a darab humora és lírája, ritmusa és melódiája. Uray Tivadar elismeréssel beszél Horváth Tivadarról, a rendezőről és valamennyi partneréről. A kölcsönös művészi megbecsülésnek ebben a szellemében kezdi meg a Blaha Lujza Színház új évadját és a „Tavaszi keringő” előadásait. (g. m.) Az ősz hegedűművész (Uray Tivadar) és leánya (Lórin Lenke; (Békás felvétele) 19 SZERETJÜK a zenés vígjáték műfaját — ha jó, s nincs kifogásunk a vidámság és a muzsika ellen. Ám furcsa jelenséget észleltünk: manapság mind többen régi, híres művekből írnak vagy készülnek írni zenés vígjátékot. Kétségtelen, ez is egyik módja a műfaj megújhodásának és ápolásának, olykor helyénvaló is, de az ilyenfajta „átdolgozások” nillengése, majdnem kizárólagossága, bizony, nem dicséri színházaink és színpadi szerzőink alkotó fantáziáját. Most Mikszáth egyik novellájából készült zenés vígjáték, Sardou „Váljunk el” című nagysikerű darabját zenével „frissítik” és „átdolgozzák” , s ki tudja, hány szerző kíván ékeskedni, halott írók el nem csorbult tollaival. Ez természetesen, a könnyebbik megoldás. Mikszáth jó szerző volt, Sardou is értett a színpadhoz, ám a hagyománytűz ápolásának, van egy másik. Jobb és bevált módszere: újat, evettltlt írni. Ez — egyebek között — a legjobb színpadi írók hagyománya. Kell zenés vígjáték, nagyon is kell, de tessék kitalálni valami eredetit is. Legfeljebb ötven év (múlva az ilyen műveket is átdolgozzák , addignem Jobb-e ékeskedni — a magunk tollalvajv ocöoocoooooocooooooooooooooooocx>xxxxyyxxyyxyx^^ociooocxx)rorxyxyyyrx: