Film Színház Muzsika, 1957. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)

1957-10-11 / 22. szám

SS fa után­­í­ta zenés dalraHAtut Beszélgetés — Hány éves vagy te, papa? — ötvenhárom — fül­lenti felnőtt leányának az ötvennyolcéves, dere­sedő, de még mindig vonzó, karcsú, szép apa, a világhírű hegedűmű­vész. öregedő szíveiben most lobban fel utolszor a szerelem boldogítón gyötrelmes érzése. Uray Tivadar játssza ezt a ro­konszenves, romantikus figurát: vívódásai a zene, a művészet szere­tetében és a fájdalmas lemondás­ban olvadnak fel Ahogy Horváth Tivadar főren­dező mondja: Uray Tiva­dar vendégszereplése ran­got ad a színház pro­dukciójának s annak a törekvésének, hogy fel­támassza a zenés vígjá­ték műfajának legjobb hagyományait. — Vagy harmincöt esz­tendővel ezelőtt — mond­ja Uray Tivadar — ját­szottam utoljára igazi ze­nés darabban. A Király Színházban mutattuk be Lehár­d„Mosoly ors­zá­­gá”-t, amely első válto­zatában „Sárga kabát” címmel indult a világsi­ker útjára. A négy nagy szerepet Péchy Erzsi, Honthy Hanna, Rátkay Márton és jómagam ját­szottuk. Később a Nem­zeti Színházban nem egy­szer szerepeltem úgyne­vezett énekes darabban, például a „L­iomfi’'-ban. — S most... — Most pedig meré­szen fejest u­gortam és elvállaltam a „Tavaszi keringő” ősz művészének a szerepét. Énekelek és táncolok is benne. Számolgat magában: — Partnereimmel há­rom duettet, egy tercettet énekelek és egy szóló­számot is előadok. Inno­cent—Kállai—Szenes „Ta­vaszi keringő”-je Horváth Jenő sziporkázó zenéjé­vel, valóban csupa szív és csupa kedvesség. Fontos feladatnak érzem a zenés vígjáték műfajának fel­élesztését. Gondoljunk csak a nagy régiekre: Millöckerre, Suppére, Offenfachra. Kell, hogy szülessenek új zenés da­rabok, amelyeknek nem az a céljuk, hogy min­den mondat után har­sány kacagásra ingerel­jék a közönséget. — Hanem? — Hanem az, hogy a közönség jól érezze ma­gát a nézőtéren, fülébe zsongjon a darab humora és lírája, ritmusa és meló­diája. Uray Tivadar elisme­réssel beszél Horváth Ti­vadarról, a rendezőről és valamennyi partneréről. A­ kölcsönös művészi megbecsülésnek ebben a szellemében kezdi meg a Blaha­ Lujza Színház új évadját és a „Tavaszi ke­ringő” előadásait. (g. m.) Az ősz hegedűművész (Uray Tivadar) és leánya (Lórin Lenke; (Békás felvétele) 19 SZERETJÜK a zenés vígjáték műfaját — ha jó, s nincs kifogásunk a vidámság és a muzsika ellen. Ám furcsa jelenséget észleltünk: manapság mind többen régi, híres művek­ből írnak vagy készülnek írni zenés vígjátékot. Két­ségtelen, ez is egyik módja a műfaj megújhodásának és ápolásának, olykor helyénvaló is, de az ilyenfajta „átdolgozások” nil­lengése, majdnem kizárólagossága, bizony, nem dicséri színházaink és színpadi szerzőink alkotó fantáziáját. Most Mikszáth egyik novellájából készült zenés vígjáték, Sardou „Váljunk el” című nagysikerű darabját zenével „frissítik” és „átdolgoz­zák” , s ki tudja, hány szerző kíván ékeskedni, halott írók el nem csorbult tollaival. Ez természetesen, a könnyebbik megoldás. Mikszáth jó szerző volt, Sardou is értett a színpadhoz, ám a hagyománytűz ápolásának, van egy másik. Jobb és bevált módszere: újat, evettl­­tlt írni. Ez — egyebek között — a legjobb színpadi írók hagyománya. Kell zenés vígjáték, nagyon is kell, de tessék kitalálni valami eredetit is. Legfeljebb ötven év (múlva az ilyen műveket is átdolgozzák , addig­­nem Jobb-e ékeskedni — a magunk tollalvajv­­­ ocöoocoooooocooooooooooooooooocx>xxxxyyxxyyxyx^^ociooocxx)rorxyxyyyrx:

Next