Film Színház Muzsika, 1957. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)

1957-07-12 / 9. szám

Nézzék csak ezt a párt a Milhaud a Fia­talság bolondság­ában. Talán a legte­hetségesebbek vala­mennyi között, dé­vényi Edit technikája feltűnően jó és­ már van benne művészi kifejező erő is. Per­­lusz Sándor a part­nere, az egyik leg­több férfitáncos, ózdi munkásfiú. A balett­nél nagyon fontos a jó testalkat, őt nem kényeztette el a ter­mészet, mégis ko­­­­moly sikert jósolok neki A kilencévi munka eredményét mutat­ták be az elmúlt héten az Állami Balettintézet növendékei, öröm pirult mindegyik arcán, amikor az előadás után megköszönte a tap­sot, s mosolygós öröm ült a mester, Ná­­dasy Ferenc szemén is, amikor a szer­kesztőségben a volt tanítványairól ké­szült fényképeket nézi. — Jelentős feladatokat oldottak meg — mondja —, a balett legszebb és leg­nehezebb részét mutatták be, a balett­­irodalom nagy kettőseit. Ők választot­ták. Aggódtam eleinte, de a próbák so­rán meggyőződtem, hogy megállják majd a helyüket. Húszesztendős peda­gógiai munkában ilyen kellemes meg­lepetések is érnek. Mert húsz eszten­deje tanítok. Talán nincs is az Operá­ban olyan táncos, akit ne én neveltem volna. Na, de most nem rólam van szó. Ezek ketten Chopin „A költő és az ábrándjá”-t táncolják. Mennyi lendülettel, stílusérzékkel! Gombkötő Erzsébet szinte táncra született. Harmonikus, kifejező mozgása lírai szerepek­ben ígér sikert. A nagy klasszikus szerepek alakítója lehet. A partnere, Sipekl Levente, jó technikájú, jó megjelenésű fiatalember. Csak belép a színpadra, máris meghódítja a közönséget. Kitűnő partner és szeret próbálni. STER

Next