Film Színház Muzsika, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-28 / 48. szám

4 YUBV MI TRENYOV DRÁMÁJA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN N­yolc esztendővel ez­előtt­­ ismerte meg a magyar­­közönség Tre­­nyov nagyhírű drámáját, a Ljubov Járóráját. A mű és előadása szép él­ményünk volt; megraga­dott humanizmusa, forra­­dalmisága, sodró pátosza. Most érdeklődéssel vár­tuk — mint mindig, ha emlékezetes műveket lá­tunk viszont a­ színpadon —, milyen lesz ma, visz­­szatér­-e­ a régi élmény varázsa? Nos, Trenyov drámája ma is él, igaz­sága ma is igazság, szép­sége, forradalmi ember­sége semmit se kopott. Trenyov alkotói mód­szere a Solohovéhoz ha­sonlítható. A „Ljubov Ja­­rovája” így mérhető a Csendes Donihoz; mind­­­kettőt a forradalom, a nép ügyének igazsága hevíti,­­ mindkettő az em­berekben és az emberek között ábrázolja a törté­nelmi küzdelmet. Mind­két mű hőcsei bonyolult alkatú emberek, akik mindig cáfolják a sémá­kat és a hominikuluszo­­kat. Pátoszuk nem a frá­zisoké, hanem a valóságé. S ezért igazi ez a pátosz. Ennek az alkotói mód­szernek a szocialista iro­dalomban Gorkij az őse és a mestere, Solohov is, Trenyov is őt követi. Amint Eisenstein is a gorkiji módszerrel — a szocialista realizmussal — alkotta meg a Patyom­­kint. S vajon nem ezt az eszmeiséget és valóságáb­­rázolást éreztük a „Száll­nak a darvak”-ban? A dráma Ljuba és Jaro­­voj között viharzik; bennük ábrázolja az író a világméretű küzdelmet forradalom és reakció kö­zött. De nem egyszerűen úgy, hogy barrikádot emel kettejük közé. Az élet nem ilyen egyszerű. Ljuba rajong a férjéért, Jarovoj szereti a felesé­gét. Az asszony halottnak hiszi Jarovojt, mégis visz­­szavárja szüntelen. Ljuba a bolsevikek mellé áll, őszintén, becsülettel. Ami­kor váratlanul találkozik férjével, megdöbbenve látja: Jarovoj a fehér gárdistákat szolgálja. De bármi történt is, még mindig szereti ezt az em­bert. Jarovoj valaha for­radalmár volt, a maga módján nem becstelen ember. Pontosan látja a fehérek elvakult őrültsé­gét, ő a maga módján harcolna a népért, először a­­bolsevikek nélkül, az­után szükségszerűen elle­nük — tehát már csak a nép ellen harcolhat. Ja­rovoj és Ljuba szerelme csap itt össze a megve­téssel és a gyűlölettel. A férfi hiába próbálja a szerelmet és a polgárhá­borút külön válasz­tani , Ljuba forradalmár marad, Jarovoj pedig a szakadékba kerül. S ha a volt szerelem még ek­kor is ott lebeg közöttük, ha Jarovoj vesztetten, halálba indulása előtt még emlékezetébe vési fele­sége arcvonásait, s Ljuba lelkében irtóztató küzde­lem dúl . Jarovoj had- Bessenyei Ferenc (Svángya) és Kállai Ferenc (Koskun)

Next