Film Színház Muzsika, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-28 / 48. szám

4 YUBV MI TRENYOV DRÁMÁJA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN Nyolc esztendővel ezelőtt ismerte meg a magyarközönség Trenyov nagyhírű drámáját, a Ljubov Járóráját. A mű és előadása szép élményünk volt; megragadott humanizmusa, forradalmisága, sodró pátosza. Most érdeklődéssel vártuk — mint mindig, ha emlékezetes műveket látunk viszont a színpadon —, milyen lesz ma, viszszatér-e a régi élmény varázsa? Nos, Trenyov drámája ma is él, igazsága ma is igazság, szépsége, forradalmi embersége semmit se kopott. Trenyov alkotói módszere a Solohovéhoz hasonlítható. A „Ljubov Jarovája” így mérhető a Csendes Donihoz; mindkettőt a forradalom, a nép ügyének igazsága hevíti, mindkettő az emberekben és az emberek között ábrázolja a történelmi küzdelmet. Mindkét mű hőcsei bonyolult alkatú emberek, akik mindig cáfolják a sémákat és a hominikuluszokat. Pátoszuk nem a frázisoké, hanem a valóságé. S ezért igazi ez a pátosz. Ennek az alkotói módszernek a szocialista irodalomban Gorkij az őse és a mestere, Solohov is, Trenyov is őt követi. Amint Eisenstein is a gorkiji módszerrel — a szocialista realizmussal — alkotta meg a Patyomkint. S vajon nem ezt az eszmeiséget és valóságábrázolást éreztük a „Szállnak a darvak”-ban? A dráma Ljuba és Jarovoj között viharzik; bennük ábrázolja az író a világméretű küzdelmet forradalom és reakció között. De nem egyszerűen úgy, hogy barrikádot emel kettejük közé. Az élet nem ilyen egyszerű. Ljuba rajong a férjéért, Jarovoj szereti a feleségét. Az asszony halottnak hiszi Jarovojt, mégis viszszavárja szüntelen. Ljuba a bolsevikek mellé áll, őszintén, becsülettel. Amikor váratlanul találkozik férjével, megdöbbenve látja: Jarovoj a fehér gárdistákat szolgálja. De bármi történt is, még mindig szereti ezt az embert. Jarovoj valaha forradalmár volt, a maga módján nem becstelen ember. Pontosan látja a fehérek elvakult őrültségét, ő a maga módján harcolna a népért, először abolsevikek nélkül, azután szükségszerűen ellenük — tehát már csak a nép ellen harcolhat. Jarovoj és Ljuba szerelme csap itt össze a megvetéssel és a gyűlölettel. A férfi hiába próbálja a szerelmet és a polgárháborút külön választani , Ljuba forradalmár marad, Jarovoj pedig a szakadékba kerül. S ha a volt szerelem még ekkor is ott lebeg közöttük, ha Jarovoj vesztetten, halálba indulása előtt még emlékezetébe vési felesége arcvonásait, s Ljuba lelkében irtóztató küzdelem dúl . Jarovoj had- Bessenyei Ferenc (Svángya) és Kállai Ferenc (Koskun)