Film Színház Muzsika, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-02 / 1. szám
kívánunk egymásnak ezekben a napokban. Millió és millió levél indul útjára és benne baráti szívek boldogságot kívánó, reményteljes üzenete. Millió és millió köszöntés visszhangozza a boldogságvágyait, s ha egy pillanatra elgondolkozunk, egyszerre úgy zúg fülünkbe az üdvözlés szava, mint valami óriási erejű kórus, az emberek békét, boldogságot, nyugodt esztendőt kívánnak egymásnak. Szeretnénk mi is bekapcsolódni ebbe a kórusba, amikor néhány mondattal megterheljük az olvasót. Bár számunkra — a színházi év kellős közepén — nincs megállás, a munka dandárja különösen ilyenkor nehezedik ránk, az évad derekán sok a feladat, a gond, hisz a színházi élet nem a naptári esztendő fordulóihoz méri önmagát. Mégis, számunkra is izgalmas és bensőséges pillanat az újesztendő, jó megállni egy pillanatra. Ha szabad a drámától kölcsönvett hasonlattal élni, az az érzésünk, hogy az év fordulója hasonlít egy kicsit a drámai fordulóponthoz, ami előtte történt,látjuk, mert átéltük, de az elkövetkezendő fejlődésnek csak a körvonalait sejthetjük. Ez a távlat nálunk mindig biztató, új és új reménnyel indulunk előre, tervek munkálnak bennünk, álmoktól, hitektől fűtve vágunk neki az ismeretlen hónapoknak. Annál biztosabb ez a reménykedés, mert nem légvárakat épít, de az elmúlt év eredményeinek talpazatáról emeli tovább a magyar kultúra épületét. Sok minden történt nálunk az elmúlt évben, nyugodtan elmondhatjuk, sok tekintetben fordulat volt az elmúlt esztendő a művészeti életben is. A párt művelődési politikája határozott irányvonalait adott a munkánknak, biztos iránytűt, segítséget azoknak, akik a szocialista kultúrát, a mai kultúrát akarják építeni. Ez az elvi segítség, de már ezt megelőzően pártunk és kormányunk politikája lehetővé tette, hogy a ma embere önmagával találkozhassék a színházban, hogy művészeti életünk tükrözze azt az izgalmat, megannyi színt, amely a mai élet jellemzője. Tisztázottabb elvi alapon kísérleteznek a mi színházaink, érdekesebb, színvonalasabb műsorok láttán örvendezünk s ha vitatkozunk is, nem általánosságokban mozog a mi eszmecserénk, kölcsönös bizalom van köztünk, mert abban egyezünk, hogy az új élet új kultúráját akarjuk szolgálni, gazdagítani a jövőben is. A munkához béke, nyugalom kell. Nem lehet tisztességes ember, igazi művész az, akit nem hevít a béke vágya, aki alkotásával nem óhajtja szolgálni az emberiség közös nagy ügyét, a békét. A magyar művészek a békét, a szocializmus építését szolgálva készülnek az új sikerekre, új reményekkel, bizakodással. Hisszük, hogy 1959-cel új sikeres esztendőnk következik ismét. Ezzel a határozott bizakodással kívánunk mindenkedves olvasónknak BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!