Film Színház Muzsika, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 5. szám

p sak néhány villanásnyi jelenete van a „Három tavasz?'-ban Keleti László­nak. 0 a peches Gyimes. Szí­vesen élveznénk tovább a ki­ülné színész fanyar humorát és a buta rémületet, amely a darabban a megjelenése nyomában jár. — Baj lesz. itt a Gyimes — Na, ennek a bemutatónak is lőttek. Vé­ge a jó hangulatnak — mondják, ha a tulajdonkép­pen szelíd, riadt ember meg­jelenik valahol. Miért? Mert ö a peches Manó. A peches Manó nem is ember, hanem srinte mitológiai alakja a ré­gi pesti életnek. Színházak, szórakozóhelyek, éjjeli mu­latók réme. Szerencsétlenség jár a nyomában. Jaj volt annak, akiről elterjedt, hogy Manó. AUásvesztés, társadal­mi bojkott volt az ilyen sze^ roncs étien osztályrésze. Bu­kás esetén az igazgatók, az írók minden felelősséget a Manóra hárítottak. Kialakult szertartása volt a Manó-elhá­rításnak. Színházakban pél­dául újságpapírból fákpyát csináltak és tüzet gyújtottak, hogy a büvöshatású füsttel manótlanltsák a levegőt. Az éjszakai életben például minden vöröshajút Manó­nak minősítettek. Manónak számítottak az esernyőtök is. sok helyiségbe nem enged­tek be esernyőtöket. Grébér Nád, a Rákóczi úti Táborin igazgatója elküldte a ruha­tárosnőt, mert beengedett egy eserruyős vendéget; más­nap a lokál előtt felszedték a kövezetét és nehéz volt' megközelíteni a mulatót. Szegény újságírókra ráfog­ták, hogy Manók és „meszet kaptak", Ez azt jelentette, hogy lerajzolták őket, amint éppen egy meszelőt nyújta­nak át nekik, azaz „kime- szelik a lokálból". A hatá­rozat mindaddig érvényben volt, amíg ünnepélyes szer­tartás közepette fel nem ol­dották a „meszet". Bátaszéki újságíró, az éj­szaka híres Luigi-ja, Tarján Vilmosnak, a New York ká­véház tulajdonosának volt a Manója. Mert természetesen a közmanókon kívül voltak maszek Manók is. Luigi W volt tiltva a kávéházból. A •ymeszet" ünnepélyes kere­tek között oldották fel. Tar­ján díszmagyarban. konfUr son elhajtatott a kávéház előtt és Luigi Így adta át neki a kegyelmi kérvényt. Élelmes Manók is voltak. Ezek terjesztették magukról, hogy ők Manók és ezért fixfizetést húztak a ká­véhátak, mulatók tulajdono­K el éti László, mint az 1 SOS-as év Manója (Rékai telv.) sóitól, hogy ne látogassák a helyiséget. A jó Manó viszont sze­rencsét hozott. Hozzá tűzön- vízen át ragaszkodott a Ma­nó-tartó. Molnár Ferenc any- nytra ragaszkodott egy ilyen Manóhoz, hogy minden da­rabjába belevette valamikép­pen, még akkor is, ha 0 da­rabot Reinhardt rendezte. Amikor Jót nevetünk a Keleti László megelevenítet­te Manón, ne higgyük azi. hogy, o múlt időknek ez a babonája akkor mindenki­ben derűt, nevetést keltett. A teknős béka-leves sem mindenkinek vidám dolog. Magának a teknősbékának semmi esetre. Ma már nincse­nek Manók, nem tiltottuk be őket, nem vontuk be az ipar- engedélyüket. csak a talaj változott meg, amiből kinőt­tek, már nem teremnek meg. Elhaltak .,, (Lux) 37

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék