Film Színház Muzsika, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-05 / 23. szám
gyen a színpadon. Busch átérti e két végletet, de csak legyint — egykedvű arcrándítása szinte századok fölött grimaszol. A megbánás, az árulás emléke csak később szívja be magát a lelkiismeretébe, ugyanolyan halk lassúsággal, mint ahogyan ősz szálak csavarodnak a hajába, s kopik el a szeme fénye. S utolsónak említjük az alakítás legérdekesebb vonását, ahogyan az araszos életű, tehát gyarló ember, s a mindig fiatal tudós lassanként kettéválik. Az elején lám, a test és a tudásszomj frissesége harmonizál. Később görnyednek és fáradnak a csontok, de az ember igazságkeresése töretlen: ahogyan a Jupitert kutatja az égen, ahogyan azt bizonyítja, hogy kő nem eshet fölfelé, vagy amint félvakon egy új tudományág alapjait rakja le. Ide koncentrálta a színész szenvedélye egész hevét. S ez kirobbanó érzelmi erővel tör fel belőle utolsó szavaiban: „elárultam a hivatásomat. Ilyen embereket nem szabad megtűrni a tudósok soraiban”. A színészi alkotás felfutott a csúcsra. Eddig megmutatta, hogyan válik árulóvá a hős, s most ismét a hőst látjuk. Galilei mondataiban itt Brecht szava is megcsendült, aki a második világháború küszöbén, egy embertelen korban így kiáltott hittel és aggodalommal hazája tudósai felé: — „Én hiszek az emberben, ami annyit tesz, hiszek az emberi értelemben." Nagy Judit Pannónia legszebb városa, Pécs, az elmúlt héten a magyar színházak követeit látta vendégül; az ókori és a középkori műemlékek híres városában a színjátszás modern törekvéseit példázták az előadások s a korszerű színház problémáiról beszélgettek a küldöttek. A vitáról lapunk más helyén már beszámoltunk; a vita az egész magyar színjátszás kérdéseit érintette, ám az előadások sem csupán az ország egyik legszínvonalasabb színházának eredményeit sommázták, hanem sokmindent elmondtak a magyar színművészet fejlődéséről is. A Modern Dráma Hete előadásainak nagy részét külön-külön már láttuk, így együtt mégis sok újat kaptunk a pécsi színháztól. Felmérhettük a pécsi műsorpolitika magvasságát, határozottságát, s a törekvését a korszerűségre, a modern színjátszásra. Meggyőződhettünk a színház rendezőinek különböző stílusáról s arról is, hogy ezek a stílusok mind jól megférnek egymással a szocialista színjátszáson belül. Más a stílusa Katona Ferencnek, más Lendvay Ferencnek, vagy a fiataloknak: Dohai Vilmosnak és Tortán Györgynek. De a rendezők sajátos eszközei egységesen alkotják a színház koncepcióját s teremtik meg az együttesek összeforrottságét, a pécsi színészekpedig részben sokoldalúságukról, sőt magának a vidéki színjátszásnak az erényeiről is tanúskodtak. Nem írhatunk most valamennyi előadásról, a premierek idején legtöbbjükről beszámoltunk már, néhány színészt azonban meg szeretnénk említeni, ■nem kiemelni az együttes rovására, hanem éppen velük példázni az együttes kvalitásait. Hányféle szerepet játszottak el ezen a héten! Esténként más és más jellemet villantottak fel, más és más maszkban, korban, figurában jelentek meg a színpadon. Somló Ferenc például öreg pedellus A kapitányban, Zahar Bardin az Ellenségekben, a Curry - apa Az esőcsinálóban és