Film Színház Muzsika, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-28 / 35. szám
mok**N éhány színészportré kerekedik ki ezeken a lapokon. A több, mint félszáz színészből csupán hetet mutatunk be olvasóinknak. De hisszük: az ő sorsukból is megérti majd az olvasó, mit jelent színésznek lenni a Déryné Színházban. Tudjuk, sokan kimaradtak, írni kellene Ács Rózsiról, Czéh Gittáról, Mezei Lajosról, Sándor Böskéról, Vereczkei Zoltánról s még megannyi kitűnő művészről. De véges lehetőségeink ezúttal csupán ennyit engedtek... Bege - A véletlen hozott a színházba. 1953- ban történt. Kályhát tisztítottam éppen, s ott álltam kormosán, munkaruhában, amikor a színház egyik vezetője felkeresett. Először rettenetesen féltem. Azt hittüm, nem tudom legyűrni a lámpalázat, de mégis sikerült a vizsga, az Aranyember Noémi-jében. Először csak felléptidíjasként, később már állandó tagként a Déryné Színházban maradtam, így mondja el Bege Margit az indulást a színészi újrakezdés nagy élményét. Azóta minden szerepben hozott valami újat, szépet. Oly művészi alázattal készül minden feladatra, ahogy azt csak ritkán tapasztalhatjuk. Nagy sikerek állnak mögötte, Júlia, a Tündérlaki lányok Sánkája. Boldog, mert estéről estére örömet, derűt adhat a falvak közönségének. Tassi Béla pesti Az elsők között került a színházhoz. Szinte minden jelentős produkcióban jelen volt, pesti színészkedés után lett a Déryné Színház tagja. A pályán, mint operett-buffo kezdte, vágyai mindig a prózai színész feladatai felé sarkallták, s erre most bőven van lehetősége. Volt Capulet a Romeo és Júliában, kancellár az Ármány és szerelem-ben, orgon a Tartuffeben, most legutóbb a Tündérlaki lányokban a bárót játssza sok szatirikus éllel, a lélekábrázolás színeivel. Lénárd Béla — Bejártam fél Európát, de nem ismertem a hazámat. Énekeltem, játszottam hét nyelven, de most érzem igazán, mit jelent magyar nyelven játszani. Minden esténk premier, mindig új közönség előtt kell helytállnunk, s ez olyan hajtóerő, amely mindig sarkallja a színészt. Annyi élmény rakódik le az emberben! Amit magam sem hittem volna, naplót írok immár nyolc esztendeje, rögzítem az emlékek. Mert élmény minden este, hisz minden szereplés új hódítás, új csatanyerés. (Folytatás a 16 oldalon) AZ ÁLLAMI DÉRYNÉ SZÍNHÁZ ÉLETÉRŐL