Film Színház Muzsika, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-22 / 17. szám
Dómján Edit és Kalló Flórián is remekül bevált a film egyik házaspárszerepében. Mindketten egyazon esztendőben, 1954- ben vizsgáztak a főiskolán a Vízkeresztben, Dómján mint Sebastian, Kalló mint Malvolio, s azóta már sok nehézveretű klasszikus- vagy könnyed operett-főszerepben arattak közös sikert a szegedi közönség körében. De az első filmszerep csak most érett meg számukra. — Minden filmrendezőnek — mondta Herskó János — ismernie kell az ország egész színészállományát, hogy mindig az elképzelésének legmegfelelőbb típust választhassa. Ehhez újabban nagy segítséget adnak a vidéki televíziós színházi közvetítések. A Két emelet boldogságban sikerült elérnem, hogy mindegyik főszereplő a valóságban is filmbeli életkorának felel meg; egyik sincs több harminc évesnél... Bátran lehet és kell a vidéki színészekre építeni, legtöbbjük a kamera előtt is nagyon fejlődőképes. Avar István például, amikor először állt a felvevőgép elé, még nagyon „a nézőtér hátsó sorainak is” játszott. Színpadon ennek helye van, filmben viszont bántó. Most azonban, hogy Avarral újra találkoztam, meglepődtem, mennyit csiszolódott! Már szinte spontán is megoldja egy-egy érzés finom kifejezését... Ezután a Hunnia Filmstúdió színész-egyeztetőjéhez fordultam egy kis információért. — Hány vidéki színész filmezik ez idő szerint?... A válasz ez volt: — összesen kettő. Az Alázatosan jelentem egyik epizódistája Upor Péter Szolnokról, az Arcnélküli város egy fontos szerepét pedig a pécsi Tomanek Nándor játssza. — A Film Színház Muzsika mintegy két hónapja megjelent cikke nyomán indultam el megkeresni Tomanek Nándort, — tájékoztatott Fejér Tamás, a rendező. — Az a cikk a Karenin-alakítását méltatta eképpen: „ez egyszerűen nem jó, vagy hűséges alakítás; ez a színházi esemény.” S Tomaneket valóban nagyon alkalmasnak találtam a film terjedelmileg ugyan nem nagy,,de jelentékeny kulcsszerepére, ő alakítja azt a párthoz hűtlenné vált, munkástanács-elnököt, akit az ellenforradalmárok meggyilkolnak, s ez váltja ki a történet bonyodalmait. Egyébként a forgatás előtt, a vidéket járva, megnéztem „huszonnégy dühös embert” — a felét Győrben, a másik felét Pécsett. És meggyőződtem, hogy legalábbis annak a szinte valamennyi filmünkben nélkülözhetetlen, három-négy forgatási napra szerződtetett színészi törzsgárdának óriási tartaléka lelhető fel vidéken. Tomanek Nándorral első forgatási napján találkoztam. Így nyilatkozott: — A pécsi színpad deszkáin kívül még nem léptem fel másutt. Annál szívdobogtatóbb és felelősségteljesebb érzés, hogy nemsokára az egész ország láthat engem is ... Egyelőre azonban még szokatlan számomra ez a világ... Ha a filmektől kérünk választ, azt látjuk, hogy a mozivásznon az utóbbi három évben bemutatkozott új arcok többsége vidéki színész volt, vagy főiskolás, akiknek nagyobb része azóta szintén vidékre került, bár a tehetséges vidéki színészek színházi elfoglaltsága általában jóval nagyobb, mint a pestieké, több a bemutató, a szerep, a próba: a színigazgatók többnyire ezért is zárkóznak el a „kiadásuktól”. És ha mindegyre kedvezőbb is a helyzet, azért a két panaszos megszólalás nyomát egyelőre nem törlöm ki a jegyzetfüzetemből. S. Gy. 19