Film Színház Muzsika, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-03 / 5. szám
A FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG második bérleti hangversenyét Ferencsik János elnök-karnagy vezényelte. Az est műsorán a zeneirodalom három nagy stíluskorszakának egy-egy remekműve szerepelt: Bach vn. brandenburgi versenye, sártöri Divertimentója és Brahms IV. szimfóniája. A barokk muzsika tolmácsolásában újabban egyre inkább az egyszerűségre, stílushűségre való törekvés jellemző. A brandenburgi versenyeket általában inkább kamarazenekari létszámmal, szinte szólisztikus előadásban hallhatjuk. A szólamvezetés tisztaságának érdekében a tempóvételek is mérséklődnek. Ilyen szempontból nézve az előadást, Ferencsik Bach-felfogása nem elégített ki hiánytalanul. A több, mint ötven tagú vonószenekar súlya és a második tétel hajszolt tempója erősen zavarta az egyébként precíz, és ebeven előadás stiláris tisztaságát. A hajszolt tempó miatt árnyalási finomságokat nem is várhattunk. Bartók divertimentóját is hallottuk már jobb előadásban Ferencsiktől. Az első tétel kissé halványra sikerült, és itt az összjáték is némi kívánnivalót hagyott maga után. A lassú tétel katasztrófát idéző drámája már sokkal mélyebben hatott. Végül a finálé viharzó lendülete már Ferencsik karmesteri művészetének igazi képét mutatta. A zenekar, sajnos, nem mindenben állott a helyzet magaslatán, pontatlanságok, és helyenként intonációs hibák zavarták az összhatást. Szünet után a Brahms szimfóniában már végképp magára talált a zenekar is. Ferencsik kiváló érzékkel építette fel a művet a passacaglia-finale nagyszerű apoteózisáig. Különösen a két utolsó tétel dinamikai és formai megfogalmazása hatott meggyőzően. Meixner Mihály Es rtíníi fotók/ Kiváló román vendégművész mutatkozott be az Erkel Színház Trubadúr előadásán: Octav Enigarescu, a bukaresti Operaház egyik vezető énekese. Enigarescu már tavaly járt nálunk, akkor a Nemzetközi Erkel Énekverseny zsűrijében vállalt szerepet. Most a színpadon is megismerhettük. S ez az ismeretség igen értékes vonásokkal gazdagította azt a képet, amelyet a Budapesten megfordult sok román vendégművész közvetítésével a román operakultúráról kaptunk. Octav Enigorescu mint Luna gróf, Verdi méltó tolmácsolójaként jelent meg a közönség előtt. Nagyon szép színű, sima és hajlékony baritonját olaszos ének iskola művelte ki a kultúráltság magas fokáig. Azok közé tartozik, akik egy-egy ária, egy dallam iv szépségét valóban az esztétikum élményszerzésével tudják átadni a hallgatóságnak. De Enigarescu Luna grófja nem csupán szép énekével tűnik ki: drámaian árnyalt figura is, a szenvedélytől a kegyetlenségig elvakult szerelmi vetélytárs igazi megjelenítője. őszinte, forró sikerében osztozott a többi főszereplő, Czanik Zsófia, Németh Anna, Király Sándor, s az előadást vezénylő Tóth Péter. Említsük meg Szabó Anitát Inez szerepében. Román vendégünk a Traviata Germont György szerepében is nagy sikert aratott.* Szőnyi Ferenc, a külföldre szakadt magyar operaénekes első operaházi felléptének tapsolt a közönség a Turandotban. Szőnyi karrierje mindenképpen érdekes, és még egyre feljebb ívelő. Évekkel ezelőtt Abendroth a drezdai Opera számára hőstenort keresett — számos énekes közül Szőnyit vitte magával. Jelenleg a Karl Marx Stadt-i Opera tagja. Rokonszenves bemutatkozása (Kalaf) arról győzött meg, hogy az NDK-ban kitűnően és alaposan elsajátította a német éneklésmódot, s jelentékeny orgánumát csakugyan alkalmassá tette a hősi beállítottságú szerepekre. (Érzésünk szerint Wagner inkább lenne természetes megnyilvánulási területe, mint Puccini.) Mint operahős, már külső megjelenésével, szálas alakjával sikerre számíthat. Hangjának terjedelme is a hőstenoré, értékes, tömör, mély regisztere különösen figyelemre méltó. Művészi kultúrája megbecsülést érdemel. Hazai sikerét bizonnyal legszebb emlékei közt fogja őrizni. Az előadást Erdélyi Miklós vezényelte, a szereplők közül Laczkó Máriát, Szecsádi Irént és Horváth Lászlót emeljük ki. Kitűnő tenoristánk Rösler Endre, hosszas betegsége után ismét színpadra lépett, Altoum császár szerepét énekelte. Szenthegyi István Octav Enigarescu Szőnyi Ferenc (Kertész felv.)