Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-17 / 46. szám

Emlékszik a csirkekor­­zóra? Ez a Baross utca és az Ollói út között volt. Ott sétáltunk. A Tánciskola, az volt a Nagyvilág. Meg a Pátria mozi. Órákat lehetett áll­ni a mozifényképek­ előtt, s a közönség is más volt. Zajos, belebeszélő, jópo­­fáskodó. Utána még min­denki sokat mesélt a film­ről, mint ahogy a darab­ban a ruhatárosnő is em­legeti a régen látott „Szí­vek szimfóniájá”-t és énekli, hogy: „Zwei Her­zen in 3/4 Takt.” Egy udvarba tévedünk be a Dán kő utcában. — Látja? — mondja az író — hogy keveredik a város a vidékkel. Közé­pütt porció. — De mögötte fa áll — mondja a színésznő, — és a sarokba virágot ültet­tek. — A falak komorak. — De a gang tele van gyerekhancúrozással és majd mindjárt kalimpál­nak valamit a zongorán. Mikor én kislány voltam, a Für Elise és a Haza­térő vidám földműves da­la hallatszott minden­ünnen. Sötétedik, indulunk ha­zafelé. — Egy évad alatt har­madszor találkozom a „mélyvízzel” — mondja a színésznő. — Kemény Zsuzsa a „Gazdag sze­gényekében megértette az elesetteket. Kocsma Jenny leszáll a mélyvíz fenekére és onnan ural­kodik a Sohón. Ő, a ru­határosnő, hagyja magát sodortatni. Mentsége a jóhiszeműség. De szeret­ném láttatni ebben a sze­repben, hogy ennyire naivnak nem szabad len­ni. Ezeknek a kisembe­reknek a vétke a szűk­­látókörűség volt, csak egy kabáttal törődtek és má­sok veszni hagyták az országot, amiben éltek. És még valamit ki kell fejeznem — mondja és hosszan néz egy gyerek­rajzot, amit olyan gond­dal rajzolta­k a falra, mintha az a legtisztább papír lett volna,­­ hogy ezekben az emberekben még a háború legnehe­zebb éveiben sem szűnt meg a szépség és tiszta­ság utáni vágy. Nagy Judit és Kot­nyék Antal riportja ... a falon gonddal A porció mögött fa, a sarokban virág ... (Sennyei Vera a Józsefvárosi udvaron) rajzolt gyermekrajz

Next