Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-17 / 46. szám
Emlékszik a csirkekorzóra? Ez a Baross utca és az Ollói út között volt. Ott sétáltunk. A Tánciskola, az volt a Nagyvilág. Meg a Pátria mozi. Órákat lehetett állni a mozifényképek előtt, s a közönség is más volt. Zajos, belebeszélő, jópofáskodó. Utána még mindenki sokat mesélt a filmről, mint ahogy a darabban a ruhatárosnő is emlegeti a régen látott „Szívek szimfóniájá”-t és énekli, hogy: „Zwei Herzen in 3/4 Takt.” Egy udvarba tévedünk be a Dán kő utcában. — Látja? — mondja az író — hogy keveredik a város a vidékkel. Középütt porció. — De mögötte fa áll — mondja a színésznő, — és a sarokba virágot ültettek. — A falak komorak. — De a gang tele van gyerekhancúrozással és majd mindjárt kalimpálnak valamit a zongorán. Mikor én kislány voltam, a Für Elise és a Hazatérő vidám földműves dala hallatszott mindenünnen. Sötétedik, indulunk hazafelé. — Egy évad alatt harmadszor találkozom a „mélyvízzel” — mondja a színésznő. — Kemény Zsuzsa a „Gazdag szegényekében megértette az elesetteket. Kocsma Jenny leszáll a mélyvíz fenekére és onnan uralkodik a Sohón. Ő, a ruhatárosnő, hagyja magát sodortatni. Mentsége a jóhiszeműség. De szeretném láttatni ebben a szerepben, hogy ennyire naivnak nem szabad lenni. Ezeknek a kisembereknek a vétke a szűklátókörűség volt, csak egy kabáttal törődtek és mások veszni hagyták az országot, amiben éltek. És még valamit ki kell fejeznem — mondja és hosszan néz egy gyerekrajzot, amit olyan gonddal rajzoltak a falra, mintha az a legtisztább papír lett volna, hogy ezekben az emberekben még a háború legnehezebb éveiben sem szűnt meg a szépség és tisztaság utáni vágy. Nagy Judit és Kotnyék Antal riportja ... a falon gonddal A porció mögött fa, a sarokban virág ... (Sennyei Vera a Józsefvárosi udvaron) rajzolt gyermekrajz