Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-15 / 50. szám

A „MÉLYVIZÉRŐL drámának nemigen árt, ha fel­lobban körülötte a vita. És semmiféle színházi produkciót sem kell óvnunk a vitától. Ki­váltképpen nem, ha nekünk magunk­nak is van vitázni valónk. Csakhogy itt, az adott esetben más­ról van szó. Nem vitáról, hanem sértő­döttségről. A nézőtér egy része felhá­borodottan, s növekvő ingerültséggel szemléli a színpadot, aztán megfeled­kezvén a színházi játék elemi szabá­lyairól, közbe-közbeszól, hangosan — s az előadás közben — megfogalmazza az ellenszenvét, sértődöttségét. Min sértődtek meg? Mi háborítja fel őket annyira? Valaki azt mondta nekem, hogy nem az ingerültek feledkeztek meg a játék­­szabályokról, hanem az író és a szín­ház. Hiszen a drámának — még a ze­nés drámának is —, elemi törvénye a közérthetőség. S hogy a Mélyvíz kusza, mozaikszerű, hibásan komponált mű, amellyel szellemileg nem lehet lépést tartani. Ennél többet az ellenérvekből nem is kapunk. S föl­téve, hogy ezeket az érveket elfo­gadja az ember, még mindig értet­lenül áll a jelen­séggel szemben. Láttunk már együtt ennél rosz­­szabb műveket, láttunk silányat, üzletszerűt, ér­dektelent, szándéknélkülit s mégsem háborogtunk ennyire. Valami más oknak is kell itt lennie. Valami eddig megfogalmazatlan oknak. Az ingerültek megsértődtek azon, hogy a színház ezúttal figyelmen kívül hagyta a kényelmüket. Túlontúl sokat kívánt tőlük, s a szokottnál kevesebb segítséget adott a megértéshez. S bár szívesebben elismerem a sértődöttség jogát abban az esetben, ha a színház alábecsüli a néző szellemi rangját, ké­pességeit, mégis, ez a mostani tünet is olyasvalami, amin érdemes elgondol­kozni, amiről érdemes beszélni — de csak a nyugodt, tisztázó szándék állás­pontjáról. Andy Iván valóban szokatlan drámát írt. Nem szabatos művet, amely a konfliktus megfogalmazásától a hős fel­­magasztosulásáig, vagy megsemmisülé­séig halad. Az ő drámájának alig van története. Vagy pontosabban szólva, a műbeli sok történés nincs szilárdan összeforrasztva, nincs egy hős sorsában egységessé formálva. Egy ruhatárosnő- M­ A Az ünnepelt ruha­­tárosnő (gennyei Vera)

Next