Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-05 / 1. szám
Éjféli mise a Madách Színházban A Madách Kamaraszínházban vendégrendező vezetésével folynak Peter Karvas „Éjféli mise” című drámájának próbái. A rendelkező próbák már lezajlottak. Rakovszky Tibor, a pozsonyi Nemzeti Színház rendezője nagy ügyszeretettel, lelkesedéssel dolgozik, a műt értékeinek minél teljesebb kibontása érdekében. — Az első pillanatban meg voltam lepve, — mondja Rakovszky Tibor —, mert nagyobb színpadon képzeltem el az „Éjféli mise” előadását. Úgy érzem azonban, hogy az atmoszféra itt még hitelesebb lehet. Féltem attól, hogy esetleg az arányege lecsökkenése családi üggyé degradálja a drámát, de hiszek abban, hogy a kiváló magyar színészek ezt a hátrányt előnnyé változtatják, s ki tudják fejezni a dráma jellegét, stílusát, mondanivalóját. — Nem dolgoztam még magyar színészekkel. Meglepett, hogy a Madách Színház színészei mennyire nem konvencionális eszközökkel dolgoznak, mennyire mély dramaturgiai érdeklődés nyilvánul meg bennük a darab iránt. — Memento ez a mű. Nem a fasizmus gyökereit, okait kutatja, inkább morális emberi, társadalmi követelményeit. Mondanom sem kell talán, hogy mennyire aktuális lehet éppen napjainkban. Bemutató: február 3-án. A főbb szerepeket Kiss Manyi, Psota Irén, Horváth Jenő, Latinovits Zoltán, Márkus László, és Garics János játsszák. Megbeszélés a szereplőkkel (Rakovszky Tibor, Latinovits Zoltán, Kiss Manyi, Psota Irén és Márkus László) A „Galilei” próbáján (Major Tamás és a címszereplő, Bessenyei Ferenc) (Rékai felv.) Brecsel Galileije a Nemzeti Színházfal Az újjászületett, kicsinosított Nemzeti Színház első premierje lesz a „Galilei" bemutatója. Az előadást Major Tamás rendezi. — Általában arra törekszünk. — mondja Major — hogy az érzelgősség, a hazug színpadiasság ellen harcoljunk. A „Galilei” próbái ezért érdekesek számunkra, mert itt a viták füzében, a munka során értjük meg, hogy mit és hogyan kell a gyakorlatban leküzdeni. Mert nem lehet valami ellen küzdeni, ha nem teremtünk újat, értékeset. Nem lehet valamit száműzni, ha semmit nem állítunk a helyébe. A Galileit brechti szellemben akarjuk játszani. Úgy, hogy de a színpadon nincs is érzelem, de a nézőtéren legyen A gondolatot szeretnék érvényre juttatni, a közönség élményévé tenni, s ehhe próbáljuk hangszerelni cselekményt, a képeket. A színpadképek akusztikáit úgy alakítjuk ki, hogy minden a gondolat előtérbe helyezését szolgálja, hogy a színpadkép, a színpadi szituáció a visszhangosított gol áglatok kifejezője legyen . PREMIEREK, amzmimák, vendégjátékok