Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-05 / 1. szám

Éjféli mise­ a Madách Színházban A Madách Kamaraszínház­ban vendégrendező vezetésé­vel folynak Peter Karvas „Éjféli mise” című drámá­jának próbái. A rendelke­ző próbák már lezajlottak. Rakovszky Tibor, a pozso­nyi Nemzeti Színház rende­zője nagy ügyszeretettel, lel­kesedéssel dolgozik, a műt értékeinek minél teljesebb kibontása érdekében. — Az első pillanatban meg voltam lepve, — mondja Rakovszky Tibor —, mert nagyobb színpadon képzel­tem el az „Éjféli mise” előadását. Úgy érzem azon­ban, hogy az atmoszféra itt még hitelesebb lehet. Fél­tem attól, hogy esetleg az arányege lecsök­kenése csalá­di üggyé degradálja a drá­mát, de hiszek abban, hogy a kiváló magyar színészek ezt a hátrányt előnnyé vál­toztatják, s ki tudják fejez­ni a dráma jellegét, stílu­sát, mondanivalóját. — Nem dolgoztam még magyar színészekkel. Megle­pett, hogy a Madách Színház színészei mennyire nem kon­vencionális eszközökkel dol­goznak, mennyire mély dra­maturgiai érdeklődés nyil­vánul meg bennük a darab iránt. — Memento ez a mű. Nem a fasizmus gyökereit, okait kutatja, inkább morális em­beri, társadalmi követelmé­nyeit. Mondanom sem kell talán, hogy mennyire aktu­ális lehet éppen napjaink­ban. Bemutató: február 3-án. A főbb szerepeket Kiss Manyi, Psota Irén, Horváth Jenő, Latinovits Zoltán, Márkus László, és Garics János játsszák. Megbeszélés a szereplőkkel (Rakovszky Tibor, Latinovits Zoltán, Kiss Manyi, Psota Irén és Márkus László) A „Galilei” próbáján (Major Tamás és a címszereplő, Bes­senyei Ferenc) (Rékai felv.) Brecsel Galileije a Nemzeti Színházf­al Az újjászületett, kicsinosí­­tott Nemzeti Színház első premierje lesz a „Galilei" bemutatója. Az előadást Major Tamás rendezi. — Általában arra törek­szünk. — mondja Major — hogy az érzelgősség, a ha­zug színpadiasság ellen har­coljunk. A „Galilei” pró­bái ezért érdekesek szá­munkra, mert itt a viták füzében, a munka során értjük meg, hogy mit és hogyan kell a gyakorlatban leküzdeni. Mert nem lehet valami ellen küzdeni, ha nem teremtünk újat, értéke­set. Nem lehet valamit száműzni, ha semmit nem állítunk a helyébe. A Gali­leit brechti szellemben akar­juk játszani. Úgy, hogy de a színpadon nincs is érze­lem, de a nézőtéren legyen A gondolatot szeretnék ér­vényre juttatni, a közönség élményévé tenni, s ehhe próbáljuk hangszerelni cselekményt, a képeket. A színpadképek akusztikáit úgy alakítjuk ki, hogy min­den a gondolat előtérbe he­lyezését szolgálja, hogy a szín­padkép, a színpadi szitu­áció a visszhangosított gol áglatok kifejezője legyen . PREMIEREK, amzmimák, vendégjátékok

Next