Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-05 / 1. szám

­ÚJ SZEREPLŐKKEL Puccini fiatalkori remekművének új sikere az Operaházban egyaránt fű­ződik mindkét szereposztáshoz: most igazán nem beszélhetünk „első” és „második” szereplőgárdáról, hiszen a másodikban is kiemelkedő alakításo­kat találunk. Hadd szóljunk elsősorban Ilosfalvy Róbertról, Des Grieux megszemélye­sítőjéről, aki igazi tenor-élménnyel ajándékozza meg a közönséget. Ilos­­falvy gyönyörű hangja ebben a csupa­­dallam és csupa­ szenvedély Puccini­­muzsikában kivirul, teljes virágzását éli. S ami a legfontosabb: azt a fiatal Puccinit tudja megszólaltatni, aki a Manon Lescaut-t írta. Alak-ábrázolása is azért meggyőző, mert az ifjúság­i primér életárama, heve fűti. Úgy érez- t zük, Ilosfalvyra hatott a legközvetle­nebb módon Lamberto Gardellinek, a felújítás sugalló szellemének izzóan drámai sodrása. Ha egy kicsit olaszo­sabb stílusban formálná az áriákat kiváló tenoristánk, azzal még forróbbá tehetné az élményt. A címszereplő, Moldován Stefánia, Szegeden már énekelte Manónt, a bu­dapesti lapok is foglalkoztak akkor érdemeivel. Drámai jelenség­ű szop­ránjának súlya van, színező ereje ki­fejező, és játékában is a sötétebb tó­nusok ,uralkodnak. Marion Lescaut lényegének kacér vonásai kevésbé csillognak megjelenítésében. Radnay György Lescaut-ja a szerencselovag ingatag jellemének csöppet sem ro­konszenves vonásait emeli ki, igen jól. Hámory Imre mint Geronte elsőrangú színészi teljesítményt nyújt, kitűnő figurát mintáz, s ez feledteti fakó énekét. A kisebb szerepekben Kozma Lajos (Edmund diák), Petri Miklós (fogadós), Külkey László (táncmester), Szabó Anita (zenész), Kelen Tibor (lámpagyújtogató), Mészáros Sándor (hajóskapitány), Máhr Ottó (tiszt) ad hozzá egy-egy megfelelően körvonala­­zott karakteralakot a jó színvonalú együttes teljesítményhez. Szenthegyi István , Hámory Imre, Moldován Stefánia és Radnay György Mosfalvy Róbert és Moldován Stefánia 9

Next