Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-19 / 3. szám
VlZettfiSZTTŐL - ARÁNYLAKODALOMIG... Milyen lesz a Déryné Színház új magyar drámája alig egy éve, hogy "-/1' Orsi Ferenc közölte színházunkkal, mély emlékei, élményei fűződnek egy témához; megírná az Állami Déryné Színháznak egy asszony életének útját 1903— 1953-ig, menyegzőtől az aranylakodalomig. Kicsit a magyar falu évszázados, sok viharral, fordulattal teli, világosodó horizontú krónikájának szánja. — Örömmel fogadtuk Örsi Ferencnek ezt az igényes, izgalmas tervét. Hónapról hónapra egyre érettebb, egyre megkapóbb változata bontakozott ki eredeti elképzelésének. Meglepő következetességgel tudott elszakadni nyolc-tíz évvel előbb írt regényétől, amely tulajdonképpen csak címében azonos, és néhány motívumában, alapjában rokon színpadi koncepciójával. Író, dramaturg és rendező sorozatos megbeszélései, egyetértésbe oldódó szenvedélyes eszmecseréi építgették a készülő darabot, hol az igazgatósági szobában, hol pesti, vagy pécsi eszpresszók mélyén. Igen, Baranyában is jártunk mindhárman, hogy az ormánsági viseletet, szokásokat, a miliőt díszlet- és jelmeztervezőnkkel Sostarics Zsuzsával és Rimanóczy Yvonneval együtt a helyszínen szemlélgessük. Régi-régi esküvői képeket is fényképeztem ott (ezek idehaza még a plakáttervezőt is inspirálták a képes plakát készítésekor). Az impressziók egész sorát hoztuk magunkkal erről az útról. Új ismerősök, régi bútorok, az asszonyok életét szinte évtizedenként más és más színben kísérő szép fejdíszek, könyvkötők emlékén kívül beszédjük, szóképeik jó ízét is. Emlékszünk Kémes községben tett utunkra, egy öreg néni szavaira, aki hatvan év előtti esküvői képét, férje forradásos arcát magyarázta: ,,a bodonyi búcsúban víttak”. Orsi Ferenc drámai krónikának nevezi színművét. E tíz képből álló színjáték, egy húszéves parasztlánynak, Nanicának a lakodalmával kezdődik. Embermilliók sorsát eldöntő időket érintenek a legfőbb jelenetek. És végig egyetlen kis parasztszobában, tíz egynéhány szereplővel. Csupán az ablakon át látszó facsemete felcseperedése, fatörzzsé erősödése, s a függönyök, a használatban elkopott tárgyak kicserélése, no meg Nanicáék szürkülő haja érzékelteti látható eszközökkel az idő múlását. A rendezői elgondolásnak számolnia kellett a krónika-jelleg, s a sokképes darabok veszélyével, a mozaikszerűséggel. Orsi éppen ezért szívesen fogadta azt a rendezői tervet, hogy a darab anyagában fel-fel bukkanó kalendárium legyen a mű képi, szinte jelképi kerete. Az évenként változó, függöny előtt megjelenő kalendáriumot díszítő színes rajzok fejezzék ki minden új színpadi fejezet megelőző pillanatát. A megelőzőjét, mert ha ennél többet, időben előbbre haladóbbat pendít, akkor kicsit elárulja, gyengíti a következő jelenetsor kibontakozását. Ellenkező előjelű szerkesztési mód is elképzelhető lenne, ha a közjátékoknak epikus, elsősorban az értelemre ható, a brechti elidegenítési effektushoz hasonló funkciója lenne. De mi a színmű érzelmi-drámai ritmusát szándékozzuk erősíteni, építeni e „különös” közjátékokkal, amelyekben fontos szerepe jut a zenének is. Szeretném megemlíteni, hogy egyetértek azokkal, akik elítélik a mindenáron való zenésítést. Sokszor egy-egy kifejezőerejű szöveg többet mondana zene nélkül. A feleslegesen alkalmazott, beszédet aláfestő zene az író gondolatának értelmét homályossá, az érzelmet érzelgőssé torzíthatja. — Kétségtelen, hogy más jó esetben, a szöveg alatti zene szinte tudatalatti asszociációkat, ösztönös képzeleteket ébreszthet. Sajnos, sokszor elhanyagolják a zene és színmű stílusegységének kérdését. Nem egy, különben értékes előadás gyengítő momentuma a zene szokványos alkalmazása. Jó az, hogy a polgári dráma, s a „tiszta színház” merev elképzelése, zenétlenítő dogmája egyre túlhaladottabb álláspont. Csak az a kár, hogy a felszabadult zenésítési kedv néha a pusztán zajfogásra szolgáló kénytelen köz-