Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-09-14 / 37. szám
szott), aztán. Bartók Mikrokozmoszát és II. zongoraversenyét. Ezeken dolgozik mostanában. Az újságíró szokványos kérdése az interpretáló művészekhez, hogy mennyit gyakorol naponta? — Négy órát, öt órát, hat órát. — hangzik többnyire a válasz. Ha jól emlékszem, csak Ojsztrah felelte egyszer, hogy ő olykor napokig nem jut gyakorláshoz. De hiszen nem az órák száma, hanem a gyakorlás intenzitása szüli az eredményt. Balatonaskarattyán a környék művészetre szomjas és telhetetlen gyermekei panaszkodnak, hogy Fischer Anniét „nem eleget hallják, nem eleget gyakorol”. Eleget? Kinek mennyi elég. Fischer Annie varázslatos gyakorlása beragyogja itt a ház környékét és ez a ragyogás tündököl ősztől fogva a világ hangversenytermeiben. Hogy Karinthy szavával éljek: „mit csikál a szél, amikor nem fúj?” Fischer Annie, amikor nem gyakorol, vagy nőn ül a kis ház küszöbén, hogy valamelyik kottáját tanulmányozza, akkor úszik, horgászik, evez és a nap minden szakában örül a Balatonnak. „Mindig úgy érzem, hogy ez a világ legszebb pontja ...” Hajnalban felkel már, nehogy megfossza magát a nap ébredésének káprázatától. Rajongva szereti ezt a kis házat, aprólékos műgonddal válogatta össze a berendezés legkisebb darabjait is, a hamutartókat, a színes gyertyákat és a parányi konyha zöldkockás térítőit.“CSALÁSZLÉ AZ EBÉD! Saját fogás — újságolja gyermekes büszkeséggel. Aztán részletesen elmagyarázza, hogyan főzte. Mert ez is a nyári pihenés része. Gyakorlás után rögtön a konyhában pepecsel. Petróleumkályhán rotyogtatja a halakat. Krémet kever a tortalapba. És percenként feketekávét főz. Emlékszem arra, amikor pulóvereket kötött, olykor naphosszat és szenvedéllyel. Kinek mi a pihenés. Zongorázása érik, mélyül, gazdagodik, mind tudatosabbá, erőteljesebbé és sokszínűbbé válik, de ő maga szemre nemigen változik. Hátrasimított, kontyba szorított, szőke haja, kislányos derűje és szemében a végtelen su-w- gárzás megmaradt. Még csúfombárom kis kuncogása Férjével, Tóth Aladárral az akarattyai kertben