Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-28 / 39. szám

TIZENHÉT ÉVES, s min­den vágya, hogy fotóripor­ter lehessen - közli szerkesz­tőségünkkel, egyben taná­csunkat kéri, milyen isme­reteket kell elsajátítania, hogy valóra válthassa vágyait. Kérdéseire szívesen válaszol­nánk részletesen is, de ne­vének és elmének eltitkolá­sával e rovat hasábjain szűkszavúságra ítélt ben­nünket. lme néhány a sok­féle fotóriporteri követel­ményből: 1. a fényképezés tökéletes ismerete, 2. kultu­rált látásmód, képzőművésze­ti ismeretek, 3. gyors kom- poziclós készség, biztonság. 4. laboránst tudás. 5. riporte­ri adottság. KEDVES PETERFFY SÁN­DOR utcai kórház dolgozói! Ünnepélyesen kijelentjük, hogy sem a Hungarofilm Vállalat, sem az átvételi bi­zottság nem viseltetik el­lenszenvvel a tehetséges francia színész, Jean Marais iránt. Hogy miért nem lát­hatjuk a filmen gyakrabban? Erre a kérdésükre csak azt válaszolhatjuk: vagy nem készítettek vele olyan produkciót, amelynek esz­mei-művészi színvonala elér­te volna a nálunk kívána­tos követelményt, vagy az illető cégek nem ajánlották megvételre a filmet. Mind­össze ennyi húzódik meg a nagy Jean Marais hiány mö­gött. KEDVES VIRÁG jelige- | )ü olvasónk, bár címét j és nevét elárulta leve- I lében, azt kérte mégis: j jeligére válaszoljunk ar- j ra. hogy hívták az ,,Egy { asszony meg a lánya’’ J című film főszereplőiét. ! mi a címe s közöljünk ! néhány fényképét. A VT- ! rág jelige mögött nyíl- { ván nagyon Ifjú ember j rejtezik, ezért arra kér- t jük, lapozzon át néhány i Film Színház Muzsikát, j ahol Sophia Lorenről kö- j rülbelül tizenöt címlap, j ennél sakkal több rt- J port, ismertetés jelent J meg, s legalábbis min- f den második számban f közöljük a fényképeit. ! minthogy Sophia Loren j nemcsak sztár, hanem ki- | váló fílmszinésznő is. t Ezenkívül igen sok film- í jét mutatták be Magyar- i országon is. ízlésével i egyébként teljesen egyet- j értünk. - s hogy kére- j sét mégis teljesítsük: J íme, egy olyan Sophia ? Loren kép, mellyel eddig f nemcsak ön - mi sem J találkoztunk. MIKOR ÉS KINEK a fő­szereplésével készült a „Megfagyott gyermek" cí­mű film és mikor mutatták be utoljára? — érdeklődik törökszentmiklósi olvasónk Ez a film Tommy, a meg­fagyott gyermek cimmel ké­szült az egykori fviagyat Filmirodában 1936-ban, Ba­logh Béla rendezésében. A bemutató is ugyanebben az évben volt, december 9-én. Három nagy filmszínház, az Uránia, a Metro, az Átrium tűzte először műsorára. Részletes szereposztással sajnos nem rendelkezünk, a főszereplők neve azonban ismert: Csortos Gyula, Básti Lajos, Simor Erzsi, Pécsi Gizi és Adám Suttyó ját­szotta a főbb szerepeket. A 2835 méter hosszú, könnyfa­csaró történet a legnagyobb Uzletfilmek egyike volt. iga­zi kasszasiker és ezekben az években- volt-e ennél lénye­gesebb ? FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA Művészeti hetilap — Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: Hámori Ottó — Szerkesztő: Demeter Imre Kiadja a Lapkiadó Vállalat — Felelős kiadó: Sala Sándor — Szerkesztőség és kiadóhivatal: VH. Lenin körút 9—IX. Tel.: 221—293, 221—285. — Kéziratokat és képeket nem őrzűnk meg és nem küldünk vissza — Terjeszti a Magyar Posta 624793/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. F. v.: Bolgár Imre igazgató fi EZEK A HETEN (a. C.) v.áí.a.i'zo.Z Két levélben is olvas­hattunk tiltakozást a „Randevú Koppenhágá­ban" című film kritiká­ja ellen. T. Gy. olvasónk a közönség nevében ítél­kezik, amikor azt állítja levelében: „Amit a kri­tika rossznak tart, az ál­talában jó.” P. G. vi­szont, aki szintén „egy­szerű nézőnek” mondja magát, azt írja: vélemé­nye — és ároké is, aki­ket általában kérdezni szokott - megegyezik la­punk véleményével. Ép­pen azért ragadott tol­lat, mert az a szilárd meggyőződése, hogy a jószemű kritikusok most az egyszer melléfogtak. Arra azonban nem gon­dol, hogy most az egy­szer ő és barátai Is té­vedhetnek . . . Mindketten egyetérte­nek azonban abban, hogy a kritika különösen a táncos-zenés „könnyű műfajú” filmek esetében tér el a közönség véle­ményétől. Az emberek szeretnek nevetni: és bármennyire meglepő, a kritikusok is szeretnek, sőt! Azt sze­retnék, hogy minél töb­bet és minél jóizűbbet nevethessenek az embe­rek. Dehát nevetni sok­mindenen lehet. Neve­tünk akkor is, ha vala­ki hasra esik a síkos jár­dán, de még senkinek sem jutott eszébe azt kö­vetelni: állítsunk hivatá­sos gáncsolókat minden utcasarokra, hadd neves­senek az emberek ... Mi sem követelünk magvas eszmei mondanivalót, ma­gasröptű filozófiai gondo­latokat attól a filmtől, ami csak szórakoztatni akar - mi csak nívót követelünk. Elcsépelt vicc-sablonok, hamis érzelgősség, való- szinütlenül „szép" és os­toba történet helyett, — ami csak úgy nevettet, mint a cslklandozás - iga­zi humort, könnyedséget, szellemességet. Kevés manapság a jó vígjáték; a néző hálás, ’ hogy egyáltalán nevethet örömében még azt is el­felejti, hogy min nevet. A kritikus ezt nem te- ; heti meg. Az 6 feladata éppen az, hogy figyel­meztessen: Vigyázat! Ez csak cslklandozásI-*r­~*Mv­47

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék