Film Színház Muzsika, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-23 / 12. szám
14 Jugoszláv vendégkarmester Oscar Dánon, világjáró jugoszláv karmester vezényelte az Állami Hangversenyzenekar március 14-i zeneakadémiai estjét, melynek szólistája Petri Endre zongoraművész volt. Dánon személyében nagytudású, kiváló karmestert ismertünk meg. Nem volt könnyű dolga: műsorát mintha tudatosan úgy állította volna össze, hogy senki se bélyegezhesse „sikerhajhász”-nak. Devci Isztriai szvitje és Prokofjev kissé híg VII. szimfóniája közt kétségkívül Ravel G- dúr zongoraversenye volt a legtartalmasabb műsorszám — ez azonban, jó előadás esetén, mégis csak elsősorban a zongoristának hoz sikert. Mindezek előrebocsátása után mindjárt le kell szögeznünk: kitűnően sikerült hangverseny részesei lehettünk. Csodák ugyan nincsenek s a kevéssé jelentős műből a legjobb karmester sem tud remekművet formálni. De rámutatni legjellemzőbb, legtöbbet mondó, legszebb mozzanataikra: ez igenis lehetséges és ezt Damon, a kitűnő Hangversenyzenekar közreműködésével meg is tette, az adott körülmények közt maximális feszültségű, minden részletében ízléses és kultúrált előadással. Devck Isztriás szvitje — melyet magyarországi bemutató előadásban hallottunk — a délszláv népek folklorjából indul ki, részben közvetlen idézetek, részben népi inspirációjú saját tematika felhasználásával. Ez azonban édeskeveset mondana még a mű értékéről, hiszen ezt Bartók, Kodály és követőik csaknem teljes életművére elmondhatnánk, anélkül, hogy ezzel bármilyen értékítéletet közölnénk. Bartók azt mondta egyszer, hogy a felhasznált témavilág eredete úgyszólván közömbös, az a lényeges, hogy mi kerekedik ki belőle. Nos, itt egy-két hatásos fokozáson, érdekes szín- és ritmuseffektuson kívül mást nemigen kaptunk — azt a bizonyos „pluszt”, melyaz igazi, jelentős művet kiemeli a zenetermés átlagából, semmiesetre sem. Annál több örömünk telt a Ravel-koncert előadá-sában. Petri Endre virtuóz technikája, nagyszerű ritmuskultúrája, játékának kihegyezett, franciás szellemessége most sem téveszthette hatását. Dánon és zenekara kitűnő partnereknek bizonyultak. Prokofjev VII. szimfóniája zárta a műsort. Ez a mű nem tartozik a nagy muzsikus kiemelkedő kompozíciói közé: témáinak banalitásán, egyes helyeinek ürességén csak hellyel-közzel üt át Prokofjev máskor oly ellenállhatatlan szellemessége, feldolgozóvirtuozitása. Dánon azonban tévedhetetlen biztonsággal idézte elénk a mű legjobb vonásait — máshol legalább pontosságát, nem mindennapi karmesteri tudását méltányolhattuk. Bónis Ferenc Dvorzsák, Franck, Debussy Magas színvonalú, szép hangversenyt hallottunk szombaton Komor Vilmos vezényletével a Zeneakadémián. Legértékesebb emlékként Dvorzsák Új világ szimfóniájának előadását őriztük meg. Komor Vilmos karmesteri felfogásában jól érvényesültek a mű felépítésének naan vonalai mellett a népszerű s hatásos kompozíció részletszévségei is: a ..Levenda” fájdalmas, ábrándos lírája éppúgy, mint a zárótétel heroikus lendületessége. Az „új világ’’ adta élmények mellett a szülőföld ihlető ereje visszhangzik legerőteljesebben a szimfóniában, s e kettős élmény gyökereire Komor tolmácsolása kitűnően rámutatott. Az est szólistája Katona Ágnes, Caesar Franck Szimfonikus variációit látszotta megbízható technikai és művészi felkészültséggel. Franck művének megszólaltatása nem könnyű előadói feladat. Elsősorban a hangulati karakterek váltakozása miatt, lírai és drámai elemek megfelelő megragadása kiváló karakterizáló készséget kíván a variáció elvét alra követő versenyműben. Katona Ágnes zongorajátékának — az alapos mesterségbeli tudás mellett — ez a változatosság volt a fő erénye. Debussy két nocturne-je a finom pasztellszínek kifejező erejével, s az „Ünnepek” valóban antik ünnepi hangulatot sugalló, jó ízlésre xxilló előadásával hívta fel Komor Vilmos értelmezésére és az Állami Hangversenyzenekar jó diszpozíciójára a figyelmet. (M Oscar Dánon próbál az Állami Hangversenyzenekarral Komor Vilmos próba közben (Kertész felv.)