Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-06 / 27. szám
Válaszok szerkesztőségünk évadvégi körkérdésére kellene lennie, akkor nem fog magára figyelni a közönség!" A „Mézeshetek”-et mégsem játszottam el, mert megbetegedtem. Viszont nem sokkal később behívtak a Nemzeti Színházba s közölték velem, hogy este én játszom Lady Macbethet. Megtanultam és eljátszottam. Most is föltámad bennem a régi, Szász Károly-féle fordítás egy-egy mondata... MESTERHÁZI LAJOS, Ir: — Tetszett, hogy színházaink sok új magyar darabot mutattak be. Nem volt e között a negyven darab között remekmű, de hiszszük, hogy a bő termés előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Remekmű az egész XIX. század magyar drámairodalmában is mindössze három volt Nem tetszett a kritika magatartása. Nem azért mert jogosan bírálta, hanem azért, mert minden öröm és szeretet nélkül, fanyalgással fogadta a magyar darabokat. - Melyik met külföldi drámát látná e legszívesebben magyar színpadon? — Keveslem a modern, nagyon progresszív monet ami valójú angol és francia drámát, az új csehszlovák, német és lengyel darabokat Ha egy darabot kellene megjelölnöm, akkor Giuseppe Dessi olasz író: „Itt nincsenháború” című művét választanám. Érdekes rendezői feladatot is jelentene ennek a drámának a színrevitele. SZÉNÁS ERNŐ, a Madách Színház movizza: — Tetszett Gábor Miklós kitűnő Hamlet-alakítása, és — hogy magamról isbeszéljek — nagyon örültem, hogy találkozhattam Füst Milán „Boldogtalanok" című remekeinek különös figurájával, Huber Vilmossal. De nem tetszett sőt nagyon elkeserített hogy a darab, amely annak idején, a század elején csak egyszer került színpadra, a Madách Kamaraszínházban mindössze húsz előadást ért meg. — Van-e olyan Merer, «melyet szeretne eljátszani, bár úgy látja, hogy «« távol áll színészi egyéniségétől? » Nemcsak egy szerep, hanem egész szerepkör. A fiatal, tiszta, valamit egyértelműen akaró hős, a Cid, Rómeó és Othello típusából. Tudom, hogy ezeket a hősöket nem tudnám hitelesen ábrázolni, ezért mindazt a vonzást, ami bennem él irántuk, igyekszem beleépíteni az alkatomnak megfelelő karakterfigurákba. FERENCSIK JÁNOS, az Állami Operaház főzanaigazgatója: — örömöm sok volt, például a Pelléas és Mélisande bemutatója, amely régóta várt feladat volt számomra, és például az ausztriai turné az Állami Hangversenyzenekarral. Igazi boszszúságom nem volt az elmúlt évadban, legalábbis nem olyasféle, ami keserűséget hagyott volna be.— Mik a nyári tervei? — Most éppen összegyűjtöm azokat a könyveket és kottákat, amelyekkel nyáron foglalkozom. Nyáron két nagy művet kell megtanulnom a jövő szezonra. Az egyik Albán Berg Wozzeckje, amely valóban izgalmas falat, a másik Britten Requiemje. Ez az én nyári programom. BULLA ELMA, a Vígszínház művésznője: — Ez a szezon számomra sem fellelkesítő, sem elkeserítő nem volt. Langyos évad volt, akad ilyen. Tulajdonképpen egyetlen igazi feladatot sem kaptam. De játszott szerepeimet: Victorinet, Gizit, Verát igyekeztem a legjobb tudásom szerint megoldani. És mivel ilyen szezon volt, nem is tudok többet mondani. — Miért nem filmezik? * — Ezt ne tőlem kérdezze, hanem a filmesektől. KAZÁN ISTVÁN, a Járzai Attila Színház stranáazija: — Örülök a Művelődésügyi Minisztérium rendeletének a színházak vezetésének új gyakorlati formájáról. Ezután a színigazgatók döntik el a műsortervet, a jóváhagyás, a műsor egészének tartalmára, irányára, s nem az egyes darabokra vonatkozik. Természetesen a kiválasztott darabokon továbbra is lehet és kell vitázni, de az igazgatónak joga van a vitatott darabot saját felelősségére bemutatni. — Legjobban az keserít el, hogy nem tudunk lelkesedni! Mintha kihalóban lenne az alkotók, s a nézők szenvedélyes művészet-szeretete. Kevés produkcióért lelkesedik a közönség, — de kevés is az olyan előadás, amiért lelkesedni lehet. Félő, hogy helyt kap a középszerűség, nem látom a kiállást a tehetségekért.. . — Ha lehetőnek volna egy külföldi rendelőt, színészt, egy színésznőt szerződtetni. a egy érdekes darabot válatztani, hogyan hangzana a felsorolás? — Rendező: Elia Kazan. Színész: Vittorio Gassman Színésznő: Giulietta Masina. Ami a darabot illeti, talán Ionesco „Orrszarvú”ját választanám, érdekel is e mű, legnagyobb vágyam mégis az, hogy még egyszer ezúttal érleltebb gondolatokkal és elképzeléssel színpadra vihessen a Faustot. Doboi Vilmos Petrovics Emil Lukács Margit