Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-06 / 27. szám

Válaszok szerkesztőségünk évadvégi körkérdésére kellene lennie, akkor nem fog magára figyelni a kö­zönség!" A „Mézeshetek”­­-et mégsem játszottam el, mert megbetegedtem. Vi­szont nem sokkal később behívtak a Nemzeti Szín­házba s közölték velem, hogy este én játszom Lady Macbethet. Megtanultam és eljátszottam. Most is föl­támad bennem a régi, Szász Károly-féle fordítás egy-egy mondata... MESTERHÁZI LAJOS, Ir­: — Tetszett, hogy színhá­zaink sok új magyar dara­bot mutattak be. Nem volt e között a negyven darab között remekmű, de hisz­­szü­k, hogy a bő termés előbb-utóbb meghozza gyü­mölcsét. Remekmű az egész XIX. század magyar drá­mairodalmában is mind­össze három volt Nem tet­szett a kritika magatartása. Nem azért mert jogosan bírálta, hanem azért, mert minden öröm és szeretet nélkül, fanyalgással fogad­ta a magyar darabokat. - Melyik met kül­földi drámát látná e legszívesebben magyar színpadon? — Keveslem a modern, nagyon progresszív mon­et ami való­jú angol és fran­cia drámát, az új cseh­szlovák, német és lengyel darabokat Ha egy darabot kellene megjelölnöm, ak­kor Giuseppe Dessi olasz író: „Itt nincsen­­háború” című művét választanám. Érdekes rendezői feladatot is jelentene ennek a drá­mának a színrevitele. SZÉNÁS­ ERNŐ, a Madách Színház movizza: — Tetszett Gábor Miklós kitűnő Hamlet-alakítása, és — hogy mag­amról is­­be­széljek — nagyon örültem, hogy találkozhattam Füst Milán „Boldogtalanok" cí­mű remekeinek különös figurájával, Huber Vilmos­sal. De nem tetszett sőt nagyon elkeserített hogy a darab, amely annak ide­jén, a század elején csak egyszer került színpadra, a Madách Kamaraszínház­ban mindössze húsz elő­adást ért meg. — Van-e olyan Me­rer­, «melyet szeretne eljátszani, bár úgy lát­ja, hogy «« távol áll színészi egyéniségétől? » Nemcsak egy szerep, hanem egész szerepkör. A fiatal, tiszta, valamit egy­értelműen akaró hős, a Cid, Rómeó és Othello típu­sából. Tudom, hogy ezeket a hősöket nem tudnám hi­telesen ábrázolni, ezért mindazt a vonzást, ami bennem él irántuk, igyek­szem beleépíteni az alka­tomnak megfelelő karakter­­figurákba. FERENCSIK JÁNOS, az Állami Operaház főzanaigazgatója: — örömöm sok volt, pél­dául a Pelléas és Mélisande bemutatója, amely régóta várt feladat volt számom­ra, és például az ausztriai turné az Állami Hangver­senyzenekarral. Igazi bosz­­szúságom nem volt az el­múlt évadban, legalábbis nem olyasféle, ami keserű­séget hagyott volna be.­— Mik a nyári tervei? — Most éppen összegyűj­töm azokat a könyveket és kottákat, amelyekkel nyá­ron foglalkozom. Nyáron két nagy művet kell meg­tanulnom a jövő szezonra. Az egyik Albán Berg Woz­­zeckje, amely valóban iz­galmas falat, a másik Brit­ten Requiemje. Ez az én nyári programom. BULLA ELMA, a Vígszínház művésznője: — Ez a szezon számomra sem fellelkesítő, sem elke­serítő nem volt. Langyos évad volt, akad ilyen. Tu­lajdonképpen egyetlen igazi feladatot sem kaptam. De játszott szerepeimet: Vic­­torinet, Gizit, Verát igye­keztem a legjobb tudásom szerint megoldani. És mi­vel ilyen szezon volt, nem is tudok többet mondani. — Miért nem filme­zik? * — Ezt ne tőlem kérdezze, hanem a filmesektől. KAZÁN ISTVÁN, a Járzai Attila Színház stranáazija: — Örülök a Művelődés­ügyi Minisztérium rendele­tének a színházak vezeté­sének új gyakorlati formá­járól. Ezután a színigazga­tók döntik el a műsorter­vet, a jóváhagyás, a műsor egészének tartalmára, irá­nyára, s nem az egyes da­rabokra vonatkozik. Ter­mészetesen a kiválasztott darabokon továbbra is le­het és kell vitázni, de az igazgatónak joga van a vitatott darabot saját fele­lősségére bemutatni. — Legjobban az keserít el, hogy nem tudunk lelke­sedni! Mintha kihalóban lenne az alkotók, s a nézők szenvedélyes művészet-sze­re­te­te. Kevés produkcióért lelkesedik a közönség, — de kevés is az olyan előadás, amiért lelkesedni lehet. Félő, hogy helyt kap a kö­zépszerűség, nem látom a kiállást a tehetségekért.. . — Ha lehetőnek­­ vol­na egy külföldi ren­delőt, színészt, egy szí­nésznőt szerződtetni. a egy érdekes dara­bot válatztani, hogyan hangzana a felsorolás? — Rendező: Elia Kazan. Színész: Vittorio Gassman Színésznő: Giulietta Masi­na. Ami a darabot illeti, talán Ionesco „Orrszarvú”­­ját választanám, érdekel is e mű, legnagyobb vágyam mégis az, hogy még egyszer ezúttal érleltebb gondola­tokkal és elképzeléssel színpadra vihessen­ a­­ Faustot. Doboi Vilmos Petrovics Emil Lukács Margit

Next