Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-14 / 37. szám

Maradok Alfonzé!... Alfonzó megvált a Vidám Színpadtól. Megpróbáltuk szóra bírni elhatározása okáról: — Előrebocsátom, hogy sem a Vidám Színpaddal, sem Fejér István igazgatóval nem volt személyes konfliktusom. Sőt, szeretném leszögezni, hogy Fejérnek ma is hálás vagyok, hiszen amikor 58-ban hazatértem a disszidálásból (nem szép szó, de hiába szégyellem, ha egyszer elkövettem ezt az ostobaságot), elsőnek adott talajt a lábam alá. Nem személyi, hanem művészi ellentéteim voltak a színházzal. — Művésziek? Hiszen kevesen arattak olyan sűrű és tartós sikereket a kabarészínpadon, mint éppen Alfonról . Csakhogy én modern kabarét szerettem volna megvalósítani, harmincnapomként változó műsorral, díszlet nélkül, frissen, merészen. Olyasmit, amihez elég néhány író és egy kis társulat, de azokból állandóan bugyogjanak az új és új ötletek, és ha kell, hetenként vagy naponta igazodjanak az aktualitásokhoz, önálló estjeimen kísérleteket tettem az effélék megvalósítására. A Vidám Színpadon viszont, mint státuszban levő színésznek, természetesen mindent el kellett játszanom, amit rámasztottak, örökös művészi vitáim voltak rendezőkkel, daramturcokkal. Túl sok olyan gyenge darabban léptem fel, amelyet — remélem nem veszik szerénytelenségnek — csak miattam fogadott el a közönség. Tudom, hogy nevem és hitelem van a közönség előtt, ezt azonban szeretném megalkuvások nélkül, igényesebben megőrizni. — Nincs itt ellentmondás? Művészi okokból vált meg a Vidám Színpadtól, mert másfajta kabarét akar csinálni. Viszont a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, egy évre és három szerepre, ahol aztán egészen más műfajban kell dolgoznia és semmiféle egyéni kabaré elképzelését nem valósíthatja meg. — Azokat a televízióban, a rádióban, önálló műsoraimban, üzemi kultúrestjeimen szeretném valóra váltani. Meg az Irodalmi Színpadon, az „Így Játszunk mi” című készülő műsorban. Vagyis, ha átmentem is más színházhoz, azért maradok Alfonzé, az Operettszínház színlapjára sem Markos Józsefnek nyomják a nevemet. Az operettszínpadon természetesen nem leszek Alfonzé, nem is lehetek: herceg akarok lenni a Csárdáskirálynőben, bírd a Luxemburg grófjában (ezek Csákányi szerepei voltak) és gengszter a Csókolj meg, hazámban. Az a figura, az a jellem: az az ember, akit éppen alakítanom kell. Hiszek benne, hogy megtanulom és jól fogom csinálni a háromfelvonásost is, az „alfonzóság” mellett a szerepjátszás, a színészi alakítás is menni fog. Tulajdonképpen császármetszéssel volt egyenlő átmenni a kabaréból az operettbe, de úgy érzem, helyesen cselekedtem, mert ez nagy iskolája lehet további fejlődésemnek. — Egyelőre nincs mindenki ezen a véleményen. Mondták nekem azt is, mit akarasz ne olyan színészek mellett, mint Hornby, Latabár, Feleky, Rátonyi — hányadik ember leszel te ott? A kabaréban te voltál „az" Alfonzé, itt kis szerepekben egy komikus színész leszel a sok között. Nos, én úgy érzem, mégis, a változáson csak nyertetek. KUNSZT MÁRIÁT, az Operaház fiatal tagját vendégszereplésre hívta meg a berlini és a bukaresti operaház. 115 .Miértt készülnek FILMSZATÍRÁK? INTERJÚ /■jyéhámy hete hírt adtunk a Hungnia legközelebbi terveiről. A még ebben az évben forgatásra kerülő fimek között három szatíra szerepel. Vajon mit tűznek filmeseinek a szatíra tollhegyére és miért? Két filmnek az íróját, egynek pedig a rendezőjét szólaltattuk meg. Kállai István, az „Elmúltak már azok az idők” írója így beszélt: — Először is hadd szögezzem le, hogy az én véleményem szerint ez a munka tulajdonképpen nem is szatíra, hanem ironikus hangvétellel megírt történet, dráma, életkép, — vagy ha úgy tetszik, komédia. A ma embere szerintem igényli az ironikus hangvételt, s ezért ez az a mód, ahogyan a mondanivaló a legközvetlenebbül eljut a nézőhöz. — Természetesen nagyon kell ii- HÁROM ALKOTÓVAL gyáznunk azzal, hogyan nyúlunk bele embertársaink életébe, még akkor is, ha csak a segíteni vágyás vezet bennünket. Ha ugyanis valakit a szerintünk helyes útra akarunk terelni, akkor mindig saját érzésviágunkból és erkölcsi normánkból indulunk ki — nem pedig az illető helyzetéből. S egyáltalán nem biztos, hogy amit mi helyesnek tartunk — az valóban az is! A filmben egyébként felvetünk nagyon fontos erkölcsi és társadalmi problémákat is. Nevezetesen azt, hogy egy világ változott meg körülöttünk, s noha azt hangsúlyozzuk, hogy modern időket élünk, egyes dolgokról olykor mégis olyan nézetet vallunk, mint egy évszázaddal, vagy mondjuk — tíz évvel ezelőtt. A tíz év előtti időkben például kellemetlen sémák szerint ítéltünk meg bizonyos szerelmi és érzelmi kérdéseket, amikkel aztán szép számmal tettünk boldogtalanná embereket, de ugyanakkor azt is „elértük”, hogy most, napjainkban, egyesek görcsösen irtóznak minden akkor hangoztatott sémától, amikből pedig némelyik nem is volt olyan ostobaság. — A filmnek négy főhőse van: egy negyvenkét év körüli mérnök, a felesége, aki fogorvos, a mérnök munkatársa, egy fiatal lány és a lány vőlegénye. De vigyázat! Ebből nem lehet a szokásos módon kikombinálni a film cselekményét, mert ez egy „nem-szerelem” története lesz. másik filmszatíra „A pénzcsináló”, Tolnai Lajos „Az ötforintos” c. novellája nyomán készült. A forgatókönyvet Bencsik Imre és Wiedermann Károly rendező írta. A már előkészületben levő filmről Wiedermann Károly a rendező beszél. — Tolnai Lajos eredeti novellájában, mely a Milleneum évében játszódik, a humornak, a szatírának nyoma sincs. Amit Tolnai ír, az véres dráma. Arról van szó, hogy egy kishivatalnak akaratlanul pénzhamisítóvá lesz. Megpróbáljuk mai szemmel nézni a századfordulót, és elsősorban a szatíra eszközével akarjuk megmutatni az 1896-os esztendőt. Ma már csak nevetni lehet, ahogyan az ezeréves Magyarországot ünnepelték a Monarchia urai. Magyar siker Bécsben „Két fiatal magyar művész elbűvölte a bécsi közönséget”. Ilyen címmel jelent meg az Arbeiter Zeitung kritikája Gyarmati Vera és Katona Ágnes szonáta-estjéről a Pállfy Palaisben. Ez a hangverseny egyúttal a két fiatal művész bemutatkozó estje is volt a nyugati közönség előtt. Műsorukon, a nagy B szerepelt, vagyis Bach A-dur szonátája, Beethoven Kreutzer-szonátája, Brahms A-dur szonátája és Bartók 1. Rapszódiája. Merész vállalkozásukat óriási siker koronázta. S a következő tervek? Gyarmati Vera Lengyelországba, Csehszlovákiába indul, Katona Ágnes pedig Párizsba és Olaszországba. Az újabb turné előtt Katona Ágnes itthoni programja iránt érdeklődünk: — Januárban a Zeneakadémián lesz Beethoven-estem, azonkívül még két itthoni hangversenyre készülök. Az Új Magyar Fúvósötössel ugyancsak Beethoven-estre és Lukács Miklóssal Mozart-estre. A VI. BALETT ISKOLÁBA Jókai tér 8. I. (Tel.: 119-109) felvételre jelentkezés naponta délután 4-7. Balett, akrobatika, stepp, színpadi tánc. Tanerők: Bányai Rózsi, Rózsa Magda, Réti Piroska.