Film Színház Muzsika, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-13 / 11. szám

miközben vádolja felesé­gét — szíve szerint sze­retné, ha meggyőznék gyanúja alaptalanságá­ról, hiszen a szerelmes szív a szalmaszálba is megkapaszkodna, ha hagynák ... Láthatjuk benne az érzéketlen, bu­ta frátert, aki torz öröm­mel ujjong, mikor meg­győződik szégyenéről, hi­szen most igaza lett. Láthatjuk benne az uborkafára felkapaszko­dott gazdag parasztot, akit íme, nemesi rokon­sága mennyire lóvátesz, s akkor — quod erat de­monstrandum —­­a a vér nem válik vízzé­. A kikapós menyecskében láthatjuk az urához kényszerrel hozzáadott leányt, aki — a szüfra­zsettek korai elődjeként — a szerelem jogaiért harcol, de láthatjuk ben­ne a léha kis bestiát is, akinek semmi sem szent... És láthatjuk mindezt együtt, keveredve és ré­­tegeződve, a sokértelmű­ség sokféle fénytörésé­ben, hogy mulathassunk és gondolkozhassunk raj­ta. Csak egyféleképpen nem láthatjuk: szimplá­nak, semmitmondónak. Pedig most ilyennek láttatták velünk. Mo­­liére-t nem lehet játszani ötletek nélkül. Ha mégis, ez lesz belőle. Dandin házából díszlet, kétség­­beeséséből siralom, asz­­szonyából ál-kacér úr­hölgy, aki jól megtanul­ta a szöveget. Clytander­­ből díszruhás bábú, Lü­­keházyékból egy más műfajból idecseppent marionett-házaspár, akik körül poros a levegő. Az egyetlen, Csikasz — Sztankay István — a nagyszájú, meggondolat­lan, kapzsi és szerelmes szolgalegény játszik va­lamit, amire emlékezni lehet, de körülötte üres a szín. Az előadást egyébként Pethes György rendezte. A díszleteket Bálint Endre, a jelmezeket Laczkovich Piroska ter­vezte. A szereplők — Szirtes Ádám, Csernus Mariann, Suka Sándor, Pártos Erzsi, Fülöp Zsig­­mond, Farkas Gabriella és Verebély Iván — va­lamennyien megérdemel­nék, hogy méltóbban gyümölcsöztethessék ké­pességeiket. Geszti Pál : Vendégek Prágából EGY SZÉP MESE MEGVALÓSÍTÓI BUDAPESTEN gy okos, fekete kandúr filozofálgató gazdája, Vojtech Jasny filmet írt. A film világsiker lett Az »Amikor jön a macska* Mexikóban, Kanadában, az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban és Európa sok más országában sikerrel fut a mozik vásznán. Hozzánk most ér­kezett el, a forgatókönyvíró és rendező Vojtech Jasnyval és a főszereplő Emilia Vasaryovával együtt. — Talán frázisnak hat — mondja Voj­tech Jasny —, de én tulajdonképpen azt akartam elmondani a filmemben, hogy az emberi butaság és korlátoltság olyan, mint az anyai szeretet: határtalan. És hogy ez ellen küzdeni kell, a legkülön­félébb módszerekkel. A macska szemé­vel mindent meg lehet láttatni. Tetszett a játék és a köréje font mese, ami na­­gyon is valóságos dolgokról szól. Hogy világosabb legyen: a szocializmus jó és jól kell csinálni. — Róbert, a film tanító hőse mégis kicsit passzív. — Igen, ezt szememre vetették, de én tulajdonképpen a gyerekeket tartom hő­söknek, akik más szemmel nézik a vi­lágot. Ők nem konformisták, nem leple­zik el érzelmeiket, ők lesznek a szocia­lizmus igazi megvalósítói. Mi csak át­meneti nemzedék vagyunk. Vojtech Jasny filozófiát tanult az egyetemen, filmírónak készült, de a fő­iskolán az operatőri tanszakra vették fel. Mikor végre filmet rendezhetett, út­ját, érvényesülését­ buktatók nehezítet­ték. »Szeptemberi éjszaka” című film­jét kritikus hangvételéért külföldön nem mutathatták be. Egy másik filmjét, a nálunk is játszott »Túléltem a halálo­mat« címűt pedig más munka híján kötelességből forgatta. — Nem szeretem a szomorú témákat — mondja. — Egész életszemléletem a derű, a szatíra felé vonz. Mulattatott az is, hogy az »Amikor jön a macska— né­zése közben voltak olyanok, akik hara­gudtak, nem értették meg a mondani­valót, de még azok is megnézték a fil­met, akik butaságnak tartották. Renge­teg munkát fordítottam erre a filmre. Egy évig tartott az előkészület. — Mit láthatunk majd Vojtech Jasny rendezésében legközelebb? — Jan Werichhel, filmem rendkívüli tehetségű és egyéniségű főszereplőjével nagyon jó barátságban vagyok, ő lesz a főszereplője és társszerzője új filmem­nek. »A császár pékje« és az »Amikor jön a macska* kettős főszerepei után Jan Werich dédelgetett álmát valósítjuk meg: szatírát írt Shekespeare két nagy alakjáról, Falstaffról és IV. Henrikről a maga számára. Emilia Vasaryovától, az »Amik«, jön a macska* főszereplőjétől sokan megkér­dezték Budapesten: ezzel a névvel, ugye, magyar? A művésznő — ezt nagyon saj­nálja — nem tud magyarul. Élete első filmszerepét azonban magyar filmben játszotta. — Bratislavától nem messze, a kör­nyékünkön forgatták a Szent Péter eser­nyőjét és mint kislány, ebben kaptam epizódszerepet. Most Bratislavában élek, ott végeztem el a színművészeti főisko­lát és az Ifjúsági Színház tagja vagyok. — Mit játszott színpadon és filmen? — Majakovszkij Gőzfürdőjében ját­szom a színházban és az „Amikor jön a macska” volt a harmadik filmszerepem. Játszottam az »Éjféli misédben is. Jó barátságot kötöttem ennek a filmnek magyar főszereplőnőjével, Bara Margit­tal. Emilia Vasaryová tizenöt éves kora óta filmezik, most színpadon a minden színésznő számára nagy erőpróbát jelen­tő szerepre készül... — Ophéliára. Ez tölti be minden per­cemet, ősszel pedig ismét Prágába uta­zom. Karel Zeman rendező hívott meg szatirikus-fantasztikus történelmi film­paródiájának, a »­Két testőr”-nek egyik főszerepére ... — Hol a harmadik testőr? — Az leszek én. Mondom, hogy sza­tíra ... Potoczky Júlia Emília Vanaryova és Vojtech Jasny a Vörös Csilláé filmszínház bejáratánál (MTI — Bojár felv.)

Next