Film Színház Muzsika, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-13 / 11. szám
miközben vádolja feleségét — szíve szerint szeretné, ha meggyőznék gyanúja alaptalanságáról, hiszen a szerelmes szív a szalmaszálba is megkapaszkodna, ha hagynák ... Láthatjuk benne az érzéketlen, buta frátert, aki torz örömmel ujjong, mikor meggyőződik szégyenéről, hiszen most igaza lett. Láthatjuk benne az uborkafára felkapaszkodott gazdag parasztot, akit íme, nemesi rokonsága mennyire lóvátesz, s akkor — quod erat demonstrandum —a a vér nem válik vízzé. A kikapós menyecskében láthatjuk az urához kényszerrel hozzáadott leányt, aki — a szüfrazsettek korai elődjeként — a szerelem jogaiért harcol, de láthatjuk benne a léha kis bestiát is, akinek semmi sem szent... És láthatjuk mindezt együtt, keveredve és rétegeződve, a sokértelműség sokféle fénytörésében, hogy mulathassunk és gondolkozhassunk rajta. Csak egyféleképpen nem láthatjuk: szimplának, semmitmondónak. Pedig most ilyennek láttatták velünk. Moliére-t nem lehet játszani ötletek nélkül. Ha mégis, ez lesz belőle. Dandin házából díszlet, kétségbeeséséből siralom, aszszonyából ál-kacér úrhölgy, aki jól megtanulta a szöveget. Clytanderből díszruhás bábú, Lükeházyékból egy más műfajból idecseppent marionett-házaspár, akik körül poros a levegő. Az egyetlen, Csikasz — Sztankay István — a nagyszájú, meggondolatlan, kapzsi és szerelmes szolgalegény játszik valamit, amire emlékezni lehet, de körülötte üres a szín. Az előadást egyébként Pethes György rendezte. A díszleteket Bálint Endre, a jelmezeket Laczkovich Piroska tervezte. A szereplők — Szirtes Ádám, Csernus Mariann, Suka Sándor, Pártos Erzsi, Fülöp Zsigmond, Farkas Gabriella és Verebély Iván — valamennyien megérdemelnék, hogy méltóbban gyümölcsöztethessék képességeiket. Geszti Pál : Vendégek Prágából EGY SZÉP MESE MEGVALÓSÍTÓI BUDAPESTEN gy okos, fekete kandúr filozofálgató gazdája, Vojtech Jasny filmet írt. A film világsiker lett Az »Amikor jön a macska* Mexikóban, Kanadában, az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban és Európa sok más országában sikerrel fut a mozik vásznán. Hozzánk most érkezett el, a forgatókönyvíró és rendező Vojtech Jasnyval és a főszereplő Emilia Vasaryovával együtt. — Talán frázisnak hat — mondja Vojtech Jasny —, de én tulajdonképpen azt akartam elmondani a filmemben, hogy az emberi butaság és korlátoltság olyan, mint az anyai szeretet: határtalan. És hogy ez ellen küzdeni kell, a legkülönfélébb módszerekkel. A macska szemével mindent meg lehet láttatni. Tetszett a játék és a köréje font mese, ami nagyon is valóságos dolgokról szól. Hogy világosabb legyen: a szocializmus jó és jól kell csinálni. — Róbert, a film tanító hőse mégis kicsit passzív. — Igen, ezt szememre vetették, de én tulajdonképpen a gyerekeket tartom hősöknek, akik más szemmel nézik a világot. Ők nem konformisták, nem leplezik el érzelmeiket, ők lesznek a szocializmus igazi megvalósítói. Mi csak átmeneti nemzedék vagyunk. Vojtech Jasny filozófiát tanult az egyetemen, filmírónak készült, de a főiskolán az operatőri tanszakra vették fel. Mikor végre filmet rendezhetett, útját, érvényesülését buktatók nehezítették. »Szeptemberi éjszaka” című filmjét kritikus hangvételéért külföldön nem mutathatták be. Egy másik filmjét, a nálunk is játszott »Túléltem a halálomat« címűt pedig más munka híján kötelességből forgatta. — Nem szeretem a szomorú témákat — mondja. — Egész életszemléletem a derű, a szatíra felé vonz. Mulattatott az is, hogy az »Amikor jön a macska— nézése közben voltak olyanok, akik haragudtak, nem értették meg a mondanivalót, de még azok is megnézték a filmet, akik butaságnak tartották. Rengeteg munkát fordítottam erre a filmre. Egy évig tartott az előkészület. — Mit láthatunk majd Vojtech Jasny rendezésében legközelebb? — Jan Werichhel, filmem rendkívüli tehetségű és egyéniségű főszereplőjével nagyon jó barátságban vagyok, ő lesz a főszereplője és társszerzője új filmemnek. »A császár pékje« és az »Amikor jön a macska* kettős főszerepei után Jan Werich dédelgetett álmát valósítjuk meg: szatírát írt Shekespeare két nagy alakjáról, Falstaffról és IV. Henrikről a maga számára. Emilia Vasaryovától, az »Amik«, jön a macska* főszereplőjétől sokan megkérdezték Budapesten: ezzel a névvel, ugye, magyar? A művésznő — ezt nagyon sajnálja — nem tud magyarul. Élete első filmszerepét azonban magyar filmben játszotta. — Bratislavától nem messze, a környékünkön forgatták a Szent Péter esernyőjét és mint kislány, ebben kaptam epizódszerepet. Most Bratislavában élek, ott végeztem el a színművészeti főiskolát és az Ifjúsági Színház tagja vagyok. — Mit játszott színpadon és filmen? — Majakovszkij Gőzfürdőjében játszom a színházban és az „Amikor jön a macska” volt a harmadik filmszerepem. Játszottam az »Éjféli misédben is. Jó barátságot kötöttem ennek a filmnek magyar főszereplőnőjével, Bara Margittal. Emilia Vasaryová tizenöt éves kora óta filmezik, most színpadon a minden színésznő számára nagy erőpróbát jelentő szerepre készül... — Ophéliára. Ez tölti be minden percemet, ősszel pedig ismét Prágába utazom. Karel Zeman rendező hívott meg szatirikus-fantasztikus történelmi filmparódiájának, a »Két testőr”-nek egyik főszerepére ... — Hol a harmadik testőr? — Az leszek én. Mondom, hogy szatíra ... Potoczky Júlia Emília Vanaryova és Vojtech Jasny a Vörös Csilláé filmszínház bejáratánál (MTI — Bojár felv.)