Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-25 / 39. szám

Budapest ma a nyugatnémet filmen A­z elmúlt napokban feldíszített hajó­­sétált­ fel s alá a Dunán a Lánchíd s a Margit híd között. Fedélzetén fiatal lányok s fiúk charlestonoztak. A Táncsics hajón az Intertel nyugatnémet TV társaság megbízásából Chuk Kerremans rendező és Wolfgang Schneider opera­tőr forgat tv-filmet -Budapest ma­« címmel. S hogy mi van a cím­ mögött, arról így beszél a rendező: — Egy tv-filmsorozat első része, amit most forga­tunk. A következő állomás Párizs, majd Brüsszel lesz. A címe ne tévessze meg önöket. Nem dokumentumfilmet ké­szítünk. Egy muzsikus — Helmuth Zacharias, aki egyéb­ként zeneszerző, karmester és kitűnő hegedűművész egy­személyiben — érkezik Budapestre, hogy ebben a festői környezetben inspirációt keressen művészete kifejezésére. Végigjárja a város legszebb részeit. Kísérője is akad, az ~ihlet~. Nem hús-vér asszony, álomkép csupán, a mu­zsikus képzeletének szülöttje. Bár néha úgy tűnik, hogy valóságos formát is ölt. A város házai, kövei, műemlékei, parkjai szinte árasztják magukból a muzsikát, s ezek a dallamok hol realisztikusan, hol fantáziaszerűen eleve­nednek meg Budapest különböző pontjain magyar művé­szek tolmácsolásában. Wolfgang Schneider operatőr kapcsolódik a beszél­getésbe: — Azt hiszem, önök már úgy megszokták, hogy észre sem veszik, mennyi szépség rejlik ebben a városban. Az idegen felfedező szeme kell ehhez. S ez a sok szépség teszi reálissá, hogy egy muzsikus új ihletet tud meríteni belőle, hogy állandó improvizációkra inspirálja, hogy új színt, ízt ad művészetének. k. j. (Kotnyek felv.) A szeptemberi nap most bukik le a budai vár mögött. Gombkötő Erzsébet jelenetére majd csak teljes be­sötétedés után kerül sor, amikor majd fényben úszik a folyó mindkét partja Munkában a felvevő gép. A gép mögött (a kép jobb sarkában) Wolfgang Schneider operatőr és Chuk Kerremans rendező UM

Next