Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-30 / 44. szám
aki ezután, mint baritonista kíván működni, csakugyan elénekelte a szerepet, de valahogy az volt az érzésünk, hogy a Pinkertonnal való dialógusban önmagával duettezik. sz. J. Doro Antoni ék két szerepben Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy immár válogathatunk a külföldi operavendégek közt, s a rangot jelző Scala-tagság birtokosai is sorra felvonulnak közönségünk előtt. Doro Antonioli, például két szerepben is bemutatkozott Először a Szerelmi bájital Nemorinóját énekelte, mégpedig olyan körülmények közt hogy eredetileg nem erre a szerepre kapott meghívást, hanem a Manon Lescaut tenor-főszerepére — kiderült azonban, hogy Antonioli nem a Puccini-, hanem a Massenet-féle Manon-változat Des Grieux-jét tudja; így került sor, mintegy beugrásszerűen, Nemorinóra. Érthető hát hogy az új feladatot idegen környezetben, csak némi zökkenőkkel teljesíthette. Antonioli tenorja a nagyobb fajsúlyú, hősi erőt és fényt is magában foglaló orgánumok közül való, s értékéhez nem fér kétség Bőven árad, szól — néha gyönyörűen szól —, élvezet hallgatni. (Csak olyankor nem, amikor a művész alacsonyan intonál; sajnos, ez többször megtörtént.) Antonioli képességeinek teljesebb megismerését a Paust címszerepétől vártuk, őszintén megmondjuk, ez a várakozásunk csalódást eredményezett. A művész a Gounod-dallamokat is nemegyszer igen szépen, valódi olasz bel cantóval formálta meg, alacsony intonálását azonban most is tapasztalhattuk, nem szólva arról, hogy a kavatina befejezése bizony nem sikerült; ez csak megerősített abban a vélekedésünkben, hogy a magas hangok képzése Antaniolinál nem eléggé megtámasztott. Nem hisszük, hogy különösebb indiszpozícióról volt szó: általában észre lehetett venni, hogy a magas regiszter problémát okoz számára. Színpadi alakítás tekintetében ez a Faust — ellentétben a rendkívül kedves, elhitető Nemorino-figurával — eléggé színtelen, üres volt. Az előadás magyar szereplői, elsősorban Orosz Júlia (Margit) és Fodor János (Mefisztó) nagy részt vállaltak a közös sikerből. Szenthegyi István Rádiózenekar, Lehel György és Kovács Béla Rádiózenekarunk példás műsorral szerepelt a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Lehel György vezényletével és Kovács Béla klarinétművész közreműködésével Debussy, Szervánszky és Hindemith egy-egy művét szólaltatta meg. Debussy Ibériája nem tartozik a szinte önmagáról szóló, s így viszonylag könnyen megoldható Debussy-művek közé. Éles ritmikája, a már-már punktuálisan történő színező belépések, az egésznek elemi erejű sodrása gondos kidolgozást kívánnak, s ugyanakkor az improvizáltság látszatát kell nyújtsák Lehel és a zenekar együttműködése gyümölcsöző eredménnyel járt: színes, szép Ibériát élvezhettünk, különösen zsongó éji zenéjében, a belőle felépített s a harmadik tételbe torkolló hatalmas átmenettel, amely után az ünnepi reggel harsány és friss színei, s a gitármódra kezelt vonósok élő és megjelenítő hangzása ezúttal is érvényesültek A műsor második számaként Szervánszky Endre klarinét-szerenádja hangzott el Kovács Béla szólójával. Ez a fiatal művész igen jelentőset produkált. S tizenhárom évvel a mű keletkezése után ismét megállapíthattuk, Szervánszky klarinét-szerenádja tiszta stílusával, alapos felépítésével, világos szerkezetével az akkori kompozíciós törekvések egyik időt álló darabja. Kovács Béla öszszefogott előadása - amelynagy kifejező erővel szólaltatta meg a szerenádot. Klarinétjátékában feltűnt a hang hajlékonysága, színgazdagsága s a bugyborékoló trillák, a népi cifrázatok inspirációjából született arabeszkek, a hely megkívánta lágyság, vagy szükséges élesség mind a zenét, a költő mondanivalójának érvényre jutását szolgálta. A műsorzáró Hindemith-műben aMathis, a festő című szimfóniában megmutatkozott Lehel biztos koncepciója. Az Angyalok koncertjének szirtes és zengő tartalmassága, a Sírba tétel drámai fokozása, a Szent Antal megkísérlésének vízionárius ereje és barokkos áramlása a szó szoros értelmében, képszerű zene leglelkét tárta fel, s egyik legjobb hazai előadáshoz juttatta a hallgatóságot. , Raics István VERNASZ. Az Operaház október 31-én mutatja be Sors F. Guda-Luta tragédiája alapján irt Vérnász című karmester: Kórody András, rendezd: Mikó András. A Szőnyi Ferenc, Komlósy Erzsébet, Domahidy László és Erzsébet (Kertész Kovács Béla játszotta Szervánszky: Klarinét-szerenádját 23