Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-06 / 45. szám

•és irodalmi szempontból egyaránt látni a különbsé­get a színpadi és a film­dráma, meg a színpadi és filmalakítások között A színházi premier ter­mészetesen megelőzte a film bemutatóját. A forga­tás egyidőben folyt a darab sikeres színpadi előadásso­rozatával. Az akkor még élő, de már düledező Tabán volt a film színtere: a kis galíciai falu, jórészt ott folytak a felvételek. Már túl volt a darab az ötvene­dik előadáson, amikor sor kerülhete­tt a film „fő­próbájára­“. A premiert 1915 november elsejére tűz­ték ki a Mozgókép Otthon­ba, és a darabot — nem mint a színházban: három — hanem négy »felvonás­ban­» hirdették. A jegyváltás rendőri asz­­szisztencia mellett folyt le. A napilapokban ilyen lel­­kendezések olvashatók: »Diadalmas pályafutásának derekán a Magyar Színház délcegtestű fiatal hősnője, Lyon Lea otthont cserélt és a színpad deszkájáról a mo­zi légies, sajátszerű világá­ba ment át — vendégszere­pelni.» Ahogyan ez minden je­lentékenyebb magyar film­nél szokás volt, most is köl­tői prológus hangzott el az előadások előtt, s ez is Em­őd Tamásnak az ilyen poétái feladatokra készen álló tollából származott. De mindez még nem volt elég. Amint a tudósítások­ból olvashatjuk, a »darab elé volt iktatva a szerző és a « rendezők élőképe», és szinte programszerűen »■Bródy ünneplése», ami nem volt valami nagyon ínyére az írónak. Sietett visszahúzódni egy páholy­ba, s onnan nézte végig a bemutatót. Másnap a kritikák felma­gasztalták. »Klasszikus máz és forradalmi még ez az író“ — állapították meg ró­la. Kordáról ezt írták: »... e filmje után bátran el­szerződhetne a legelőkelőbb külföldi mozigyárak sláge­reinek rendezőjéül.» Titkos ösvények, rejtett alagutak A közönség tehát, akár egy és ugyanazon a napon is, két »Lyon Sea» előadást láthatott: délután beülhe­tett a Teréz körúti Mozgó­kép Otthonba, estére pedig átsétálhatott az Izabella térre, a Magyar Színházba. Semmiesetre sem konkur­­renciáról volt szó, a két in­tézmény egymásnak csinált propagandát. Más rendezés­ben, és nagyrészt más fel­fogásban volt látható itt is, ott is az orosz nagyherceg és a rabbilány regénye és tragikus szerelmi története, mely egyszersmind igen ak­tuális háborús történet is volt. Az orosz seregek be­vonulnak a kis galíciai fa­luba, élükön a daliás Kons­tantin herceggel, aki meg­pillantja a falu csodarabbi­jának, Lyonnak varázslatos szépségű lányát, Leát , és megkívánja. A zsidók titkos templomukba vonulnak, s halálra rémülten próbálják rávenni Lyont, aki most nem más, mint vergődő és egyetlen kincsét féltő apa, hogy áldozza fel leánya tisztaságát, ezzel megment­heti száz és száz hívő éle­tét. A szemtanúk elragadta­tással beszéltek arról, hogy a vásznon mennyivel szeb­ben és lenyűgözőbben érvé­nyesülnek a tömegjelene­tek, mint színpadon, pél­dául a titkos gyűlés­ezés vagy a megrendítő halotti ima az élni és szeretni aka­ró Lyon Lea felett. Az akció egy másik izgal­mas és látványos úton is folyt. A falu vidám bolond­ja éjszaka titokban elviszi a hírt a magyar táborba az orosz betörésről, hogy azok rajtaüthessenek a gyanút­lan megszállókon. »Titkos ösvények, ősi bozótok, rej­tett alagutak sejtelmes ho­mályában látjuk a halálra­­szántak küzdelmét az éle­tért a kegyetlen kényúr és serege ellen­ — eleveníti fel a korabeli leírás a film már sohasem látható ké­peit. Meglepően újszerű és szívdobogtatóan impozáns volt — mint írták —, ami­kor a huszárok rohamoz­nak, és üldözik a Leát meg­szöktető herceget.­­Feltétle­nül szükséges volt például, hogy a darab befejezése más legyen, mint a színpa­don, nemcsak a lényegesen számbaveendő külföldi filmcenzúra miatt, de amiatt is, mert a darab emelkedett befejező jelene­tei nem játszódhatnak le filmen egy szoba négy fala között. A negyedik felvonás jórészt tehát plein airbe ke­rült, s a legszebb, legfes­­tőibb tájakon játszódik.« »Mi sem természetesebb — teszi hozzá a cikkíró —, hogy a darabon történt vál­toztatások nagy része az il­lusztris író közreműködésé­vel komponálódott meg.« Tartalmi változtatások is történtek. A színpadon a darab végén a herceg ön­gyilkos lesz, hogy az ellen­ség kezére ne jusson és Lea szeme láttára hal meg, az apa pedig, amikor megtud­ja Leától, hogy már a her­cegé volt, méghozzá szere­lemből, maga szúrja le a lányát. »Moziban ez nem lett volna kielégítő» — írja az egyik lap. De tartottak a külföldi cenzúrától is, ezért a film vége ekképp módo­sult: Lea kiszemelt púpos vőlegénye, Jósua vezeti a huszárok üldözését, Kons­tantin karjában Leával ló­háton menekül. A púpos fegyverével megcélozza a herceget, de Leát találja el A lány a herceg karjában hal meg. Erre Konstantin herceg fájdalmában főbelö­vi magát. Lyon rabbi zo­kogva térdel melléjük az út porába. Mindez így sokkal romantikusabb, és sikerült megkerülni a nézők érzé­seit is megsebző brutalitást, hogy az apa önkezével gyil­kolja meg lányát. (Folytatjuk) A BECSAPOTT Újságíró Korda Sándor ezt a hozta Zilah­y maca játszott a filmben mint Wesekövy Napóleon parvenü. Kalotai riportert Gózon Gyula játszotta, aki báró báró Félixnek ada ki magát, hogy a parvenüt megleckéztesse. Végül a riportert csapják be SIMON JUDIT A »Tetemre­­hívás­sal körülbelül egy időben Mérei Adolf rendezésében filmszaggnt kerül Kiss József híres balladája is. A címszerepet Cs. A­czé­­nona alakította 25

Next