Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1964-07-17 / 29. szám

A LÁTHATATLAN LÉGIÓ BEMUTATÓ A BARTÓK SZÍNPADON Rejtő Jenő, aki P. Ho­ward néven * írta történe­teit, különös író volt Kü­lönös tréfákról írt sajátos modorban — a ponyva di­vatját és eszközeit tette nevetségessé a maga pony­váival. Így játszott a légiós történetekben sajátos iró­niával A »Láthatatlan légió­ból íratott nyári produk­ciót az Országos Rendező Iroda. A műsort Deák Ist­ván rendezte, ám ezen a nyári színházi estén az ORI iróniája játszik Rejtő Jenővel, a műsor színvo­­ nala ugyanis olyan, mint azoké a fércmunkáké, ame­lyeket ő figurázott ki. A Bartók Színpadon ré­gen láttunk ilyen sikerü­letlen műsort. A könnyű szórakozásra készülő kö­zönség ötlettelen, vontatott előadást látott, a fordulatok erőltetettek voltak — s mindez Rejtő Jenő ürügyén, aki igazán nem ment a szomszédba egy ötletsoro­zatért. A színészek nem hibáz­tathatók —­­szerepeik ár­nyékai csak a groteszk P. Howard-i figuráknak. A zenekar néhány stílusos pillanatot szerzett, mégis az egész este együtt mél­tatlan volt az íróhoz, a művészekhez és a rendező szervhez: a műsor Rejtőből végeredményben kilúgozta mindazt, ami benne ötletes és időtálló, így hát ez az este rosz­­szabb reklám volt a szer­zőnek, a rendezőnek és az ORI-nak is, mint azoknak a sportfogadási, szépészeti és más intézményeknek, melyeknek reklámszöve­geit a színészek a reklám­­szövegeknek járó különle­ges hangsúllyal mondták el játék közben. s. i. Demján Edit és Kay Flórián, a­­Láthatatlan légió­ két főszereplője (Pinke Tibor felv.) Sgg g igím ánhhjpL& mm tzínhz tmUrkzzik... Mátyásföldön, a Blaha Lujza utca 15. szám alatt lakik Szőke Sándor, a Nemzeti Színház nyugdíjas tagja, aki nemrégiben kapott gyémántdip­lomát a Színművészeti Főiskolától. 1901-ben végezte a Színiakadémiát. Előbb vidéki társulatoknál játszott, majd 1913-ban a Nemzeti Színház szerződtette. Húsz évig játszott a Nemzeti színpadán. — Legelső állomáshelyem Kom­játhy János debreceni társulata volt — mondja. — Odry Árpád már a társulat tagja volt amikor én oda­­szerződtem. Közel kerültünk egy­máshoz, együtt is laktunk, s így al­kalmam volt közelről látni ennek a nagy művésznek a műhelymunká­ját Hallatlan szorgalommal tanult Ha az esti előadáson elvétett egy szót — tudjuk, hogy beszédhibája volt*’—, képes volt egész éjjel a ve­szélyes szereprészt memorizálni... —. Úgy tudjuk, Nagyváradon is játszott, és Ady baráti köréhez tar­tozott. (Ezüst babérkoszorú függ a falon selyemszalagok fölött. Ezt vés­ték rá: Szőke Sándornak, a nagy­váradi ifjúság szeretete jeléül. 1904. in. 23.) — Krecsányi Ignác Temesvár— budai társulatánál játszottam, mi­kor a »Heidelberg­ diákélet« fősze­repében, a hercegben fel kellett lép­nem az azóta lebontott Horváth­­kerti faszin házban. Ez volt az első budapesti nagy szerepem. Mikor fel­jöttem Pestre, meglátogattam Adyt a Három hollóban. Szeretettel foga­dott, s mikor meghallotta, hogy föl­lépés előtt állok, kérés nélkül ko­csiba ültetett, s elvitt Molnár Fe­renchez, aki akkor a­ színházi újság szerkesztője volt. — S a Nemzeti Színház­i évek? — Sok szép emlék. Számos sze­repben a legnagyobbakkal, Ivánfi Jenő, Hevesi Sándor, Ódry Árpád, Csathó Kálmán rendezésében. Já­szai Marival a Stuart Máriában mint Davison államtitkár, Blaháné­­val és Rózsahegyivel a Falu rosz­­szában mint Jóska béres, Bajor Gizivel Gárdonyi Annuskájában, mint Vas Imre tanító. Szőke Sándor mint Liliomfs

Next