Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-26 / 13. szám
E heti riportunk: (Folytatás) dezi, s a folyosóikon szerte jelmezes színészekbe, statisztákba ütközik az ember. Kitűnőek a jelmezek. Legelőször ez az, ami feltűnik. Wieber Mariann tervezte. Ő is fiatal tervező, csupán két esztendeje végezte el az Iparművészeti Főiskolát. Mesterének és példaképének tanárát, Schaffer Juditot tartja. Nemrégiben ő készítette a ■»Kocsonya Mihály házasságáéhoz és a »»Jövedelmező állásihoz is a jelmezeket. — Milyen instrukciókat kapott a rendezőtől, Vámos Lászlótól az Antigone ruháihoz? — Hogy monumentálisak, hogy szoborszerűek legyenek. Éppen ezért különleges anyagot kellett keresnem. Rotációs textilt mártottunk enyves festékbe, majd fűrészporba hempergettük, s így kaptuk meg a rusztikus látszatot. Én meg a vérteket, az ékszereket dicsérem. — Itt készültek, a televízióban azok is. Vörösrézből valamennyi. Aztán megtudom, hogy már főiskolás korában is a televízió felé kacsintgatott, noha gyakorlati évét az egri színházban töltötte. Nézem a jelmezeket, s arra gondolok, hogy fiatal tervező színháznál ritkán kap ilyen nagyszerű feladatot. A szinkronműterem az emeleten van. Gerhardt Pál rendező egy újabb, szám szerint a tizenkettedik Angyalfilmet bontja szét a vágóasztalon. Leginkább egy sebészi beavatkozásra emlékeztet a kép. Gerhardt Pál szinkronizálta nemcsak az Angyal-sorozatot, de a talán még ennél is népszerűbb Foxi Maxit is. Több mint negyven televíziós film szinkronját mondhatja eddig magáénak. — Rentábilis vállalkozás-e, hogy a tv saját maga végzi a filmek szinkronizálását? A MOSOK SZTÁRJA — AZ EGYENES ADÁS — Feltétlenül az. Különben is, a televízió filmigényét csak a tévén belüli szinkronstúdió képes megvalósítani. A legutóbbi munkám, a »Madame Curie« néhány nap alatt látott napvilágot. A közvetlen műsorpolitika gyors szinkronrendezést igényel. — Mi a legközelebbi terve? — A szinkron mellett kisfilmet szeretnék forgatni. Az irodalmi forgatókönyvet éppen ma adtam át a szerkesztőnek. Főhősöm egy kisember, aki semmiféle mesterkedéssel sem talál utat az emberekhez. A magyar közvéleménykutatás szerint is, no meg a cannes-i riportfilmek fesztiváljának követelménye szerint is a nézők legjobban azokat a televíziós eseményeket kedvelik, amelyek egyenesen közvetítik a valóságot a lakásba, a szobába. Eck Imrét az egyenes adások legjobb rendezőjének tartják. Azt mondja, a hazárdjáték izgalmát szereti, az előre el nem tervezhető eshetőségek gyors megoldásában.Az egyenes közvetítéseknek nincs pontos forgatókönyvük. Itt nem lehet előre mindent kitervezni. Ül az ember a kocsiban, s négy monitoron keresztül látja a valóságot. Négy különböző kép közül abban a pillanatban dönteni kell a legsikerültebb felvételről, amely legtöbbet mond a millióknak. Eck Imre fiatalember. A Televízióban úgy tartják, hogy valódi tv-szülött. Asszisztensből lett rendező. Ha frisseségről, ha gyorsaságról van szó, ő a példakép. — Mit csinál most? ! — A sors iróniája, hogy erre a kérdésre nem egy egyenes adás tervét válaszolom, hanem azt, hogy jelenleg filmet forgatok, melynek az a címe:*Üzenet a nagyvilágban, témája pedig a magyar bélyeg. Késő délután van már, amikor a III. stúdióba érek. Éppen most fejeződik be a próbaszünet. Először a mindig pontos Márkus László érkezik a terembe, őt Rátonyi Róbert követi, majd a Vidám Fiúk együttes. Megérkezik a rendező, Marton Frigyes rádiórendező, ezúttal vendégként működik közre. A Televízió számos úgynevezett külső munkatársat foglalkoztat, hiszen a növekvő műsoridőt csak az ő közreműködésükkel tudják kitölteni. Marton Frigyes új műfajjal kísérletezik. Rendezői asztalán ott az egyszerű díszletterv, melynek homlokzatán ez áll: a Televízió kabarészínpada. — A III. stúdióban a rádió 6-os stúdiójából ismert műsorféléket szeretnék létrehozni. Ezúttal az elmúlt idők rádió-kabaréműsorainak legjavát viszszük képernyőre. A műsorban az említetteken kívül fellépnek még: Gázon Gyula és Major Tamás, Kellér Dezső és Zsolnai Hédi, Gombos Katalin és Mikes Lilla, új szerepkörben, konferansziéként mutatkozik be Sinkovits Imre. Késő este van már, amikor otthagyom a Televízió épületét. Ránézek a próbatáblára, melyen már a másnapi program áll. Uram, teremtőm! A diszpécserekről elfeledkeztem! Elvesztem a vágyak, a tervek sokaságában. Mielőtt e riport megírásához fogtam, mégiscsak végére jártam, hogy mit csinál egy diszpécser a Televízióban. Álljon itt végezetül, amit erről megtudtam. A diszpécser biztosít stúdiót és műszaki apparátust, a rendezőnek operatőrt, az operatőrnek rendezőt. Munkája egyszerű?! Tőle függ, hogy mindazok a tervek, vágyak, melyeknek csak kis hányada került ezúttal tollvégre, megvalósítást nyerjenek. Akad-e, aki irigyli munkájukat? Lelkes Éva Frisseség, gyorsaság a fő követelmény az egyenes adásban. Margittay Ági és a Zoránék (ezt az adást Eck Imre rendezte) (Kotnyek Antal fotoriportja)