Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-26 / 13. szám

E heti riportunk: (Folytatás) dezi, s a folyosóikon szerte jelmezes színészekbe, statisztákba ütközik az ember. Kitűnőek a jelmezek. Legelő­ször ez az, ami feltűnik. Wieber Ma­riann tervezte. Ő is fiatal tervező, csu­pán két esztendeje végezte el az Ipar­­művészeti Főiskolát. Mesterének és példaképének tanárát, Schaffer Judi­­tot tartja. Nemrégiben ő készítette a ■»Kocsonya Mihály házasságáéhoz és a »»Jövedelmező állásihoz is a jelme­zeket. — Milyen instrukciókat kapott a rendezőtől, Vámos Lászlótól az Anti­gone ruháihoz? — Hogy monumentálisak, hogy szo­borszerűek legyenek. Éppen ezért kü­lönleges anyagot kellett keresnem. Ro­tációs textilt mártottunk enyves fes­tékbe, majd fűrészporba hemperget­­tük, s így kaptuk meg a rusztikus lát­szatot. Én meg a vérteket, az ékszereket dicsérem. — Itt készültek, a televízióban azok is. Vörösrézből valamennyi. Aztán megtudom, hogy már főisko­lás korában is a televízió felé kacsint­gatott, noha gyakorlati évét az egri színházban töltötte. Nézem a jelmeze­ket, s arra gondolok, hogy fiatal ter­vező színháznál ritkán kap ilyen nagy­szerű feladatot. A szinkronműterem az emeleten van. Gerhardt Pál rendező egy újabb, szám szerint a tizenkettedik Angyal­filmet bontja szét a vágóasztalon. Leginkább egy sebészi beavatkozásra emlékeztet a kép. Gerhardt Pál szink­ronizálta nemcsak az Angyal-soroza­tot, de a talán még ennél is népsze­rűbb Foxi Maxit is. Több mint negy­ven televíziós film szinkronját mond­hatja eddig magáénak. — Rentábilis vállalkozás-e, hogy a tv saját maga végzi a filmek szink­ronizálását? A MOSOK SZTÁRJA — AZ EGYENES­ ADÁS — Feltétlenül az. Különben is, a televízió filmigényét csak a tévén belü­li szinkronstúdió képes megvalósítani. A legutóbbi munkám, a »Madame Curie« néhány nap alatt látott napvi­lágot. A közvetlen műsorpolitika gyors szinkronrendezést igényel. — Mi a legközelebbi terve? — A szinkron mellett kisfilmet sze­retnék forgatni. Az irodalmi forgató­­könyvet éppen ma adtam át a szer­kesztőnek. Főhősöm egy kisember, aki semmiféle mesterkedéssel sem talál utat az emberekhez. A magyar közvéleménykutatás sze­rint is, no meg a cannes-i riportfil­mek fesztiváljának követelménye sze­rint is a nézők legjobban azokat a televíziós eseményeket kedvelik, amelyek egyenesen közvetítik a való­ságot a lakásba, a szobába. Eck Imrét az egyenes adások legjobb rendezőjé­nek tartják. Azt mondja, a hazárd­játék izgalmát szereti, az előre el nem tervezhető eshetőségek gyors megoldásában.­­Az egyenes közvetí­téseknek nincs pontos forgatókönyvük. Itt nem lehet előre mindent kitervez­ni.­ Ül az ember a kocsiban, s négy monitoron keresztül látja a valóságot. Négy különböző kép közül abban a pillanatban dönteni kell a legsikerül­tebb felvételről, amely legtöbbet mond a millióknak. Eck Imre fiatal­ember. A Televízió­ban úgy tartják,­ hogy valódi tv-szü­­lött. Asszisztensből lett rendező. Ha frisseségről, ha gyorsaságról van szó, ő a példakép. — Mit csinál most? ! — A sors iróniája, hogy erre a kér­désre nem egy egyenes adás tervét vá­laszolom, hanem azt, hogy jelenleg fil­met forgatok, melynek az a címe:­­*Üzenet a nagyvilágban, témája pedig a magyar bélyeg. Késő délután van már, amikor a III. stúdióba érek. Éppen most fejeződik be a próbaszünet. Először a mindig pontos Márkus László érkezik a te­rembe, őt Rátonyi Róbert követi, majd a Vidám Fiúk együttes. Megér­kezik a rendező, Marton Frigyes rá­diórendező, ezúttal vendégként műkö­dik közre. A Televízió számos úgyne­vezett külső munkatársat foglalkoz­tat, hiszen a növekvő műsoridőt csak az ő közreműködésükkel tudják kitöl­teni. Marton Frigyes új műfajjal kísérletezik. Rendezői asztalán ott az egyszerű díszletterv, melynek homlok­zatán ez áll: a Televízió kabarészín­pada. — A III. stúdióban a rádió 6-os stú­diójából ismert műsorféléket szeretnék létrehozni. Ezúttal az elmúlt idők rá­­dió-kabaréműsorainak legjavát visz­­szük képernyőre. A műsorban az említetteken kívül fellépnek még: Gázon Gyula és Ma­jor Tamás, Kellér Dezső és Zsolnai Hédi, Gombos Katalin és Mikes Lilla, új szerepkörben, konferansziéként mu­tatkozik be Sinkovits Imre. Késő este van már, amikor ottha­gyom a Televízió épületét. Ránézek a próbatáblára, melyen már a másnapi program áll. Uram, teremtőm! A disz­pécserekről elfeledkeztem! Elvesztem a vágyak, a tervek sokaságában. Mielőtt e riport megírásához fog­tam, mégiscsak végére jártam, hogy mit csinál egy diszpécser a Televízió­ban. Álljon itt végezetül, amit erről megtudtam. A diszpécser biztosít stúdiót és mű­szaki apparátust, a rendezőnek ope­ratőrt, az operatőrnek rendezőt. Munkája egyszerű?! Tőle függ, hogy mindazok a tervek, vágyak, melyek­nek csak kis hányada került ezúttal tollvégre, megvalósítást nyerjenek. Akad-e, aki irigyli munkájukat? Lelkes Éva Frisseség, gyorsaság a fő követelmény az egyenes adásban. Margittay Ági és a Zoránék (ezt az adást Eck Imre rendezte) (Kotnyek Antal fotoriportja)

Next