Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-30 / 18. szám
HETVEN ÉV A BOULEVARD DES CAPUCINES-TŐL A GYARMAT UTCÁIG a magyar film rentine A verejték illúziója Az államosítás nemcsak sorsdöntő eseménye filmgyártásunknak, hanem rögtön a témája is. A »Tűz« című film Apáthy Imre rendezésében a magyar gyáripar államosítását tárgyalja egy izgalmas bűnügyi nyomozás keretében. A »nagydíszletes« jeleneteiet a Hunniában, a »kisdíszleteseket« a Könyves Kálmán körúton forgatták. Apáthy második rendezése még ugyancsak 1948- ban a »Forró mezők« Móricz Zsigmond regényéből. A film magva ugyancsak egy rendőrségi nyomozás, amely voltaképp a 30-as évek úriosztályának bűneit és romlottságát volt hivatott leleplezni. A Móriczregény izzó levegőjének visszaadását kissé külsődlegesen igyekeztek elérni. Az egyik szereplő például így beszélt a forgatásról: A »Forró mezők« nemcsak címében forró, hanem a forgatókönyv szerint a szereplők arca az egész film folyamán verejtékben úszik. A külső felvételeknél úgy oldottuk meg a kérdést, hogy a verejték illúzióját keltsük a filmen, hogy két-három percenként bepermeteztük vízzel a színészek arcát. A Hunniában készült belső felvételeknél erre nem volt szükség. Ahogy a műszakiak mondták, a nyár munkaversenyre hívott ki bennünket és győzött. A nap sugarai, a stúdiók fülledt levegője vastag izzadtságpatakokat szántottak a szereplők arcára: itt nem volt szükség permetezésre... A »Forró mezők« Vilmája volt Karády Katalin utolsó filmszerepe. Egy esztendővel később Bán Frigyes filmre vitte, a Nemzeti Színház nagysikerű műsordarabja nyomán az »Úri muri«-t. Ez a Móricz Zsigmond-regényátdolgozás, filmen is, kétségkívül sikerültebb és »forróbb« volt a »Forró mezőkénél. A nevetés frontján A magyar népi demokrácia kulturális életének jelentős változásai felvetették az úgynevezett »könynyű műfaj« új szerepének kérdését, mégpedig a film területén is — írja 1949. március elején a színházi és filmhetilap. De ekkortájt már elkészült két filmvígjáték Keleti Márton rendezésében a »Mágnás Miska« és Gertler Viktor keze alatt a »Díszmagyar«. S javában készült az újabb Keletivígjáték, a »Janika«. A kérdésfelvetésre tehát filmszalagon történt a válasz. S nem is éppen roszszul. A »Mágnás Miska «-ról tudjuk, hogy a legkedveltebb magyar film. Tizenkét esztendeje úgyszólván le nem kerül a mozik műsoráról, s már annyian látták mint az egész ország lakossága együttvéve — tízmillióan. Szirmai Albert e híres operettjét egyszer már Kolozsvárott, Korda Sándor rendezésében megfilmesítették, csakhogy akkor némán. Most azonban meg is szólaltak a szép melódiák a vásznon, Németh Marika, Sárdy János, Mészáros Ági és a két Latabár előadásában. Jól sikerült vásár Kedvesen írja meg György László a Színház és Moziban a film egyik forgatási napját: »A Mágnás Miska forgatása különleges esemény volt kinn a Hunnia filmgyárban. Itt volt például a vásárjelenet felvétele. A gyár hatalmas stúdiójában a legnagyobb élethűséggel építették fel azt a hosszú falusi utcát, ahol ez a színes falusi vásár lezajlott. A Hunniának meglehetősen gazdag díszletraktára van, azonban szabályos ligeti körhintákat, aranyozott hintalovakkal, díszsárkányokkal együtt mégsem lehetett raktáron tartani. A Hunnia beszerző brigádja nekieredt az országnak és valahol Kecskemét mellett szőrőstől-bőröstől »leszerződtetett« egy teljes falusi vásárt. Nemcsak a ringlispileket, a mézeskalácsosbódékat, papucsossátrakat szedték darabokra és hozták fel több vasúti vagonban Budapestre, hanem elhozták magukat a vásárosokat is. A derék mézeskalácsárusok, csizmadiák először nem hitték, hogy Pesten »filmszínészt« akarnak belőlük csinálni, de aztán, amikor kinn a Hunniában meglátták, hogy a vásár ugyanolyan, mint lenn volt falun, hát nekiláttak »alakítani«. Alig lehetett őket rábeszélni, hogy önmagukat adják, ez tökéletesen elég, nem muszáj hamleti pózban árulni a lacikonyha véres hurkáját Az egyik piaci bódé tulajdonosa annyira megszerette a jupiter-lámpák fényét, hogy kijelentette: szívesen beáll végleg filmszínésznek ... Gobbi Hilda egy kleptomániás öreg grófnőt játszik a filmben. Mindent elemel, ami csak a keze ügyébe kerül. Az egyik vásári árus a felvételek után izgatottan keresett egy kis cserépmalacot, amely valahogyan elkallódott a nagy forgatagban. A malac nem került elő és a derék ember igen sötéten mászkált Gobbi Hilda körül... Gábor Miklósnak, Mágnás Miska alakítójának olyan népszerű lett a figurája, hogy mindenki csak pers te Misi«-nek titulálta. Egy kerekképű vásáros leányzó pedig kétforintos mézeskalácsszívet ajándékozott neki.« Tizenhét éve ennek, vajon őrzi-e még? Furcsa „zászlóbontás" A »Díszmagyar«, az idők múlásával ugyancsak sikeresen dacoló filmszatíra mostanában ismét feltűnt a mozik műsorán — s változatlanul megkacagtatja a közönséget. Egészségesen bukfencező történet — állapították meg róla a »maga idejében«, s ez alatt 1949 áprilisát, tehát a bemutató idejét kell érteni, hiszen a film különben 1937-ben játszódik, azon a napon, amikor Budapestre várták Viktor Emánuel olasz királyt és császárt, aki cseppet sem dicsekedhetett uralkodói termettel. És Peti Sándor pompás alakítása szinte természetes komikumában elevenítette meg ezt a történelmi gyászfigurát, úgyhogy az egyik kritikus így fohászkodott fel az alakítás láttán: — Még szerencse, hogy az olasz király alakjához ULICHFI Egy fiatal rendező, Makk Károly és egy filmszínésznő, a főiskolás Krencsey Marianne elindul a népszerűség útján... Ezt, és sok kedves, szellemes mulatságot jelentett Szigligeti Ede színpadi komédiájának színes filmváltozata istiben. A képen: Krencsey, Dayka Margit és azelváltozott külsejű pliliomfi: Darvas Iván 24