Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-12 / 11. szám
„Viszontlátásra Harangvirág” PRÓBÁN A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZBAN Húsz évvel a második világháború befejezése után egyre-másra jelennek meg — a Sorge-ügyhöz hasonló — híradások a szocialista sajtóban azokról a hősökről, akik szinte napjainkig névtelenek maradtak, és nem egyszer életüket áldozták az igaz ügy szolgálatában, beférkőzve a Gestapo és a nácik által megszállt országok kémei hárításának szolgálatába. Ezek a jó értelemben vett »leleplezések« adnak aktualitást Berkesi András »Viszontlátásra Harangvirág« című bűnügyi drámájának, melynek próbáit az elmúlt héten kezdték meg a József Attila Színházban Benedek Árpád rendező irányításával. A Harangvirág — fedőnév. Egy titkos adó fedőneve, amelyet már régen keresnek itt Magyarországon a németek. A bűnügyi dráma kezdetekor a német kémelhárítás veszi át a parancsnokságot a magyar vezérkar nyomozócsoportjának központja felett. Az egyik nyomozócsoport tagját, Deák zászlóst gyanúsítják: ő a »Harangvirág«. A németek a legraffináltabb csapdákat állítják fel, hogy leleplezzék. A zászlós, akinek egyébként valóban van egy titkos feladata, hallatlan ügyességgel kerüli el a lebukást. S hogy ki a Harangvirág? Az csak a dráma végén derül ki és természetesen arról, akiről a nézők a legkevésbé gondolnak. A dráma egyébként 1944. október 27-én és 28-án játszódik. — Milyen problémákat kell megoldania a darab rendezőjének? — tesszük fel a kérdést a próbaszünetben Benedek Árpádnak. — Berkesi drámája tizenhárom képből áll, s a műfaj gyors, pergő változásokat igényel. A mi színházunk technikai adottságai mellett ezt bizony nagyon nehéz megvalósítani. Úgy igyekszünk segíteni magunkon, hogy egy hat méter átmérőjű forgó emelvényt építettünk. Magával a korral, a katonai viszonylatokkal nincs különösebb probléma, annál kevésbé, mert Berkesé, aki ezeket a komplexumokat kitűnően ismeri, csaknem minden próbán részt vesz és tanácsaival sok segítséget nyújt. — Kik játsszák a főszerepeket? — Moltke német őrnagyot Velenczei István, Hermann német ezredest Sugár László, Simonffy századost Káló Flórián, Taubét, a német titkosszolgálat megbízottját, Láng József, Deák zászlóst Bárány Frigyes Anitát, a menyasszonyát Szemes Mari alakítja. A bemutatót április 3-án tartjuk. (körmendi) AGNES VARDA FILMJE Agnes Varda, a film írója és rendeezője arra a természetes iszonyatra alapozta filmje feszültségét, amelylyel a gyógyíthatatlan betegség képében felrémlő halál szorítja össze torkunkat. A század e betegsége valóban itt jár közöttünk. Mindannyian benn állunk a sorban, tehetetlenül várjuk a tizedelést, tudva jól, hogy igenis létezik a kevésbé lealázó, értelmesebb halál is. És az nemcsak a hősöknek jut ki. Hiszen a gyötrő gondolkodás, a szorgalom és a munka ezerféle betege mind-mind tudja, hogy valamiért, valamiben áldozta fel a szervezetét. A film hősnője azonban — Cléo, a kis énekesnő —, legkevésbé sem pazarolja magát értelmes célokra. Ő aztán igazán felületesen, csapongva, magát nem kímélve, könnyen él. És mégis! Egyszer csak elérkezik a nap, amikor el kell mennie a kórházba egy leletért. S az a lelet majd eldönti a bizonytalan életet, vagy a biztos halált. Az a két óra, melyet a sorsdöntő lelet kézhezvétele előtt eltölt, nemcsak írói anyagnak, hanem filmötletnek is izgató. Agnes Varda, a film női rendezője arra vállalkozott, hogy ezt az időt így adja vissza: amennyi a történet ideje, annyi ideig tart maga a film is. Férfiasan kegyetlen ötlet. Nyomon követni egy embert a halálfélelem válságos két órájában, olyan két órában, amelyben az állatok is elbújnak kínlódni. Ha van időtartam, ez a két óra igazán alkalmas arra, hogy kiteljesedjék benne egy élet szépsége, tragédiája. Mégis, csak az első huszonöt-harminc perc pereg le zaklatottan, kétségbeesetten. Később a gépies sétálások, ideges járkálások, az utca, a város nyüzsgése, enyhe unalommal telepszenek rá a tragédiára, míg csak az utolsó fél órában egy rokonszenvesen baráti flört nem nyújt némi érzelmi felüdülést, játékos reménykedést, közvetlenül a kegyetlen lelet kézhezvéte 8