Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-26 / 13. szám

E heti riportunk: A TELE­VÍZIÓBAN (Folytatás) Aztán meghív, hogy tartsunk vele. S útközben megtudom tőle, hogy tá­volabbi terve egy Csajkovszkij-est, ezenkívül folytatja a Zenélő órák ren­dezését, és továbbra is kedvenc hob­byja marad a vidéki színházak prózai közvetítése. — A sok zene után jó néha meg­pihenni. A stúdióban már ott áll a kamerák előtt, Kónya Sándor. Ezúttal a Pil­langókisasszony Pinkertonjaként szó­lal majd meg. A kis­padon az édes­anyja és a felesége figyeli a felvételt. Csupán a mimikájára ügyelnek, hiszen a zene, a hang úgynevezett play­­blackről hangzik. Kónya Sándor csu­pán »aláénekel". Elég lenne, ha csak markírozná a szöveget. De a tenorista a képi élmény kedvéért teljesre ereszti a hangját. És még a folyosón is hang­zik Pinkerton áriája. Vámos Juditot az aktuális főosztá­lyon találom. Ő a televízió egyik leg­ifjabb felfedezettje. Nemrégiben vé­gezte el a főiskolát és még »a lehe­tőségek házában« — így hívják sokan a televíziót — is szokatlan és gyors sikert aratott. A »Tárgyalás után« cí­mű riportfilmje feltűnést keltett. Négy nap alatt hatszáz levelet hozott címé­re a posta. A fiatal rendezőnő bűnöző fiatalokat kérdezett meg a bűnről és az ítéletről. A riport megrázó voltát igazolja a levelek áradata, melyeknek egy része biztatja a fiatal művészt, a másik része pedig tanácskérőn fordul a problémát jól ismerő rendezőhöz. Ezek a levélírók sorsdöntő választ várnak gyermekeik nevelésére vonat­kozóan. Vámos Juditot a műsor vissz­hangja is inspirálja minden bizonnyal, amikor úgy döntött, hogy egy jó ideig ifjúsági problémákkal foglalkozik majd. Következő filmje azt kutatja, hogy-mint vélekednek a mai fiatalok — a mai felnőttekről. S még egy ifjúság film, melyről fel­világosítást Láng Máriától, a vágótól kaptunk, ő vágta Vámos Judit film­jét is. — Tehát mit vág jelenleg a vágó? — Rényi Tamás »Ismeretlen foga­lom” című filmjét, amelyben a rende­ző 10—11 éves gyerekeket faggat, régi, számukra ismeretlen fogalmakról. A kérdések között szerepel: Ki a proli? Mi a szegénység? VITA A NŐI EGYENJOGÚSÁGRÓL Éger Zsuzsa szerkesztő fáradtan ér­kezik. Az új ócskapiacról jön éppen és arról panaszkodik, hogy mióta az Ecseri még messzebbre költözött, alig találni már valami érdekességet a pia­con. Kiderül, hogy ajándékokat szere­tett volna vásárolni a »Csak a szépre emlékezem« című műsor résztvevői számára. Régi gramofonlemezeket, egykori újságokat, ócska limlomokat keresett, melyek mindegyikéhez egy­­egy emlék fűződik. A következő »Csak a szépre emlékezem műsor« 1945— ,1965-ig tartó időszak emlékei között kutat majd. A sorozat utolsó műsora pedig vetélkedő lesz. — Három korosztály méri össze »tu­dását« — ad felvilágosítást Éger Zsu­zsa. — Ilyenek lesznek a tételek. Tud­nak-e az idősek hulla-hoppozni, s a mai fiatalok diabolon játszani. Akikor találok rájuk, amikor éppen a televízión belüli egyenjogúságról vi­táznak. Zsurzs Éva szerint nem az egyenjogúsággal van baj... — Könnyű Zsurzsnak — mondja Balogh Mária. — őt elfogadták. S valóban, Zsurzs Évának nemcsak itthon sikerült nevet szereznie, de a televízió nemzetközi piacán is. Mint ismeretes, most tért haza Jugoszlá­viából, ahol az »Epeiosz-akció«-t ren­dezte. Zsurzsnak látszólag sikerült be­bizonyítania, hogy a női rendező is egyenjogúvá válhat. Bár néha ő is úgy érzi, hogy kevés feladat jut számára. De ezt a problémát más oldalról kö­zelíti meg. Inkább szervezeti kérdés­nek tekinti. Balogh Mária azonban tovább vitázik. Erősen bizonygatja, hogy a riporteri feladatkörben más a helyzet. Hogy itt a női munkaerő igencsak hátrányba szorul. Vitabíró­nak hívnak. Azzal érvelek, hogy alig­ha lehet ez így, hiszen a televízió egyik legfontosabb politikai műsorát az ipari rovat keretei között Balogh Mária szerkeszti. Érdekesek és bátrak ezek a műsorok, melyekkel a nép­gazdaságon kölöncként levő terhek nyomába szegődött, ő meg egyre csak azt mondja, hogy noha szereti ezt a feladatot, mégis úgy érzi, hogy az iga­zán jelentős politikai műsorokat nem bízzák női riporterre. Aztán elgondolkodom. Talán igaza lehet. Egy férfi riportertől például senki sem várja azt, hogy szép is le­gyen. Egy szép nő szájából azonban nem mindig hiszik el az okos szót. S a szépség nem mindig jár együtt a ri­porteri tehetséggel. Itt is nehezebb lenne nőnek lenni? Takács Mária cáfolatnak érkezik. A nézők Marikának, Marinak becézik, s a közvéleménykutatók szerint ő a leg­népszerűbb a bemondók közül. Mari­ka erről így vélekedik: »A, én csak a nagymamáknak és a gyerekeknek tet­szem.« A TV-BEMONDÓK ESZTÉTIKÁJA Takács Mari, noha többször filme­zett már, nem akar színész lenni. Az akar maradni, ami. »No meg boldog, Takács Mária: »Mindig arra ügyelek, hogy teljes legyen a harmónia« A tv-híradó első kiadását sugározzák. A kamerák előtt: Varga József

Next