Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-26 / 13. szám
E heti riportunk: A TELEVÍZIÓBAN (Folytatás) Aztán meghív, hogy tartsunk vele. S útközben megtudom tőle, hogy távolabbi terve egy Csajkovszkij-est, ezenkívül folytatja a Zenélő órák rendezését, és továbbra is kedvenc hobbyja marad a vidéki színházak prózai közvetítése. — A sok zene után jó néha megpihenni. A stúdióban már ott áll a kamerák előtt, Kónya Sándor. Ezúttal a Pillangókisasszony Pinkertonjaként szólal majd meg. A kispadon az édesanyja és a felesége figyeli a felvételt. Csupán a mimikájára ügyelnek, hiszen a zene, a hang úgynevezett playblackről hangzik. Kónya Sándor csupán »aláénekel". Elég lenne, ha csak markírozná a szöveget. De a tenorista a képi élmény kedvéért teljesre ereszti a hangját. És még a folyosón is hangzik Pinkerton áriája. Vámos Juditot az aktuális főosztályon találom. Ő a televízió egyik legifjabb felfedezettje. Nemrégiben végezte el a főiskolát és még »a lehetőségek házában« — így hívják sokan a televíziót — is szokatlan és gyors sikert aratott. A »Tárgyalás után« című riportfilmje feltűnést keltett. Négy nap alatt hatszáz levelet hozott címére a posta. A fiatal rendezőnő bűnöző fiatalokat kérdezett meg a bűnről és az ítéletről. A riport megrázó voltát igazolja a levelek áradata, melyeknek egy része biztatja a fiatal művészt, a másik része pedig tanácskérőn fordul a problémát jól ismerő rendezőhöz. Ezek a levélírók sorsdöntő választ várnak gyermekeik nevelésére vonatkozóan. Vámos Juditot a műsor visszhangja is inspirálja minden bizonnyal, amikor úgy döntött, hogy egy jó ideig ifjúsági problémákkal foglalkozik majd. Következő filmje azt kutatja, hogy-mint vélekednek a mai fiatalok — a mai felnőttekről. S még egy ifjúság film, melyről felvilágosítást Láng Máriától, a vágótól kaptunk, ő vágta Vámos Judit filmjét is. — Tehát mit vág jelenleg a vágó? — Rényi Tamás »Ismeretlen fogalom” című filmjét, amelyben a rendező 10—11 éves gyerekeket faggat, régi, számukra ismeretlen fogalmakról. A kérdések között szerepel: Ki a proli? Mi a szegénység? VITA A NŐI EGYENJOGÚSÁGRÓL Éger Zsuzsa szerkesztő fáradtan érkezik. Az új ócskapiacról jön éppen és arról panaszkodik, hogy mióta az Ecseri még messzebbre költözött, alig találni már valami érdekességet a piacon. Kiderül, hogy ajándékokat szeretett volna vásárolni a »Csak a szépre emlékezem« című műsor résztvevői számára. Régi gramofonlemezeket, egykori újságokat, ócska limlomokat keresett, melyek mindegyikéhez egyegy emlék fűződik. A következő »Csak a szépre emlékezem műsor« 1945— ,1965-ig tartó időszak emlékei között kutat majd. A sorozat utolsó műsora pedig vetélkedő lesz. — Három korosztály méri össze »tudását« — ad felvilágosítást Éger Zsuzsa. — Ilyenek lesznek a tételek. Tudnak-e az idősek hulla-hoppozni, s a mai fiatalok diabolon játszani. Akikor találok rájuk, amikor éppen a televízión belüli egyenjogúságról vitáznak. Zsurzs Éva szerint nem az egyenjogúsággal van baj... — Könnyű Zsurzsnak — mondja Balogh Mária. — őt elfogadták. S valóban, Zsurzs Évának nemcsak itthon sikerült nevet szereznie, de a televízió nemzetközi piacán is. Mint ismeretes, most tért haza Jugoszláviából, ahol az »Epeiosz-akció«-t rendezte. Zsurzsnak látszólag sikerült bebizonyítania, hogy a női rendező is egyenjogúvá válhat. Bár néha ő is úgy érzi, hogy kevés feladat jut számára. De ezt a problémát más oldalról közelíti meg. Inkább szervezeti kérdésnek tekinti. Balogh Mária azonban tovább vitázik. Erősen bizonygatja, hogy a riporteri feladatkörben más a helyzet. Hogy itt a női munkaerő igencsak hátrányba szorul. Vitabírónak hívnak. Azzal érvelek, hogy aligha lehet ez így, hiszen a televízió egyik legfontosabb politikai műsorát az ipari rovat keretei között Balogh Mária szerkeszti. Érdekesek és bátrak ezek a műsorok, melyekkel a népgazdaságon kölöncként levő terhek nyomába szegődött, ő meg egyre csak azt mondja, hogy noha szereti ezt a feladatot, mégis úgy érzi, hogy az igazán jelentős politikai műsorokat nem bízzák női riporterre. Aztán elgondolkodom. Talán igaza lehet. Egy férfi riportertől például senki sem várja azt, hogy szép is legyen. Egy szép nő szájából azonban nem mindig hiszik el az okos szót. S a szépség nem mindig jár együtt a riporteri tehetséggel. Itt is nehezebb lenne nőnek lenni? Takács Mária cáfolatnak érkezik. A nézők Marikának, Marinak becézik, s a közvéleménykutatók szerint ő a legnépszerűbb a bemondók közül. Marika erről így vélekedik: »A, én csak a nagymamáknak és a gyerekeknek tetszem.« A TV-BEMONDÓK ESZTÉTIKÁJA Takács Mari, noha többször filmezett már, nem akar színész lenni. Az akar maradni, ami. »No meg boldog, Takács Mária: »Mindig arra ügyelek, hogy teljes legyen a harmónia« A tv-híradó első kiadását sugározzák. A kamerák előtt: Varga József