Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1965-09-24 / 39. szám
FILMGYÁRTÁS NEM ISMERI a felsőfokot. A legnehezebb nap után ugyanis még nehezebb következik. Műteremben mindig szívesebben forgatnak, mert ott akkor süt a nap, amikor a filmesek akarják. Kevesebb a bizonytalansági tényező. Amikor huszonhetedszer újra meglendül a mechanizmus, a forgatócsoport barométere csendes napot jelez. Annál kellemetlenebb a dalsorozat a pasaréti műteremben. Nem oda állítják a lámpákat, ahová az operatőr elképzelte. Holt idő. Finom művű svájci óránál is finomabban ott ketyeg a filmesek idegrendszerében, az előzőlegnehezebb napfáradtsága alattkeletkezett robbanószerkezet. Az első már explodált. Sebtében átrakják a lámpákat. — Bolondokháza ez — mondja valaki a büfében. — Mindig így megy ez itt. Minden forgatásnál. Kétféle filmes van, aki már bolond, és aki bolond lesz. Munkaláz. Ha vége a forgatásnak, azután ők is megint olyanok, mint a közönséges halandók. A 27. az állások napja. Nincs színész. Megjavítják a tétlenség rekordját. Végül mindössze 45 hasznos méter készül, és így a „Tilos a szerelem” produkciója eljut a 2599 méterig. SÉTAGALOPPOT a folytatás sem ígér. Másnap éjszaka Csillebérc a helyszín. Mókuska (Pongrácz Imre) és Lenke (Hacser Józsa) — akiket már jól ismerünk, itt sétálnak az erdőben. Békési Lajos fővilágosítóra különösen nehéz feladat várt, úgy kellett elhelyeztetnie a hatalmas lámpákat a bokrok és a fák között, mintha a fényt a Hold árasztaná. Szemerkélő esőben. Pongrácz Imrének pedig a ruhatéprés okozott fejtörést A jelenet szerint, amíg az elrejtőzött Lenkét keresi az erdőben, az ágak összevissza szaggatják az öltönyét. Trükk nélkül nincs forgatás. Mert csak az egyébként ártatlan ágakra mégsem bízhatja a lelkiismeretes rendező a főszereplő ruhájának szétszaggatását. Előrelátóan Pongrácznak két egyforma ruhát rendeltek. (Darabja 2200 forint.) Az egyiken nem volt semmi különös, a másikat csak lazán összefércelték, vagyis, tehát Mókuska viszonylag könnyen összetéphetően vehette fel. A helyszínt úgy választották ki, hogy az erdei tisztáson volt néhány bokor is. Pongrácz futtában néhány másodpercre eltűnhetett a gép elől, ekkor kellett összetépetni a ruháját. Igyekezett, de egyedül a szaggatás mégsem sikerült tökéletesen. Valakinek ekkor mentőötlete támadt. Az ötletet Köő Sándor első asszisztens valósította meg a gyakorlatban : elrejtőzött a bokrok mögé, és amikor Mókuska futtában odaért, valósággal rátámadt. Együttes erővel tépték-szakították a ruhát, ahogy csak bírták. Tökéletes munkát végeztek. — Varrni — adta ki az utasítást a gyártásvezető, mert a következő próbához, úgy-ahogy, megint csak össze kellet fércelni a ruhát. — Tépni — mondta a rendező. Nyolcszor fércelték és tépték Mókuska ruháját két éjszaka, amíg Csillebércen a film hatodik képe elkészült. Mulatságos helyzetek fűszerezték az éjszakai jelenetet, Lenke el akarja hitetni Mókuskával, hogy ő a Hófehérke, a férfi pedig ő a hét törpe. Minden rendezőt a börleszk irányába csábított volna a kínálkozó lehetőség de Rényi Tamás mértéktartásra intette színészeit, hogy ezek a beállítások is igazodjanak a film egészéhez. ISMÉT VISSZA A MŰTEREMBE! Kezdés: délután négy óra, bár a filmben ekkor éjszaka van. A 70. kép színhelye a száguldó vonat, de ez már ősrégi gyakorlat, hogy a vasúti kocsik sohasem az igazi síneken, hanem a filmgyárban robognak. A jellegzetes zötyögő himbálózást rugókkal idézik elő, mert sín helyett ezeken áll a vonat díszlete, az ablakot gondosan lefüggönyözik, tehát még rohanó háttér sem kell, elég egy-egy elsuhanó lámpia, a kerekek csattogását pedig utólag a hangfelvételnél aláfestik. A «Tilos a szerelem» vonata éjszaka száguld, Frank brigádvezető ekkor jelenti be álmából ébredező, hüledező társainak, hogy házasságot köt. Mindenki nyugodt lenne a műteremben, mert a 70. kép viszonylag egyszerű, ha most más nem okozna izgalmat. A mai már az utolsó nap, a nevezetes harmincadik. Már az első óta lázasan ezt várják a forgatócsoport tagjai. — Jó lenne túl lenni az egészen — ezzel a vággyal indultak, most viszont, amikor a végéhez érnek, nem pontosan azon az érzelmi hullámzáson esnek át, amire számítottak. Pedig minden menetrendszerűen történik. Egyedül Pongrácz panaszkodhatna, mert a forgatókönyv szerint ő álmosan fogadja Frank bejelentését, és azért, hogy kissé felélénküljön, a Herceg (Darvas) leönti vízzel. Ez a jelenet csak nem akart sikerülni, ezért Pongráczot nyolcszor öntik nyakon (nem győzött átöltözni) a legutolsó kép viszont már gyorsabban szalagra került. Frank nagy hévvel megcsókolja szerelmét (Törőcsik Mari), hogy a «boldogító vég» se hiányozzék a filmből, mert ugye, a brigádvezető addig óvta társait a házasságtól, amíg ő maga meg nem nősül. Simán megy ez a jelenet. Gyakran vitatkoznak a nézők arról, hogy a felvételnél a csók valódi-e. Ez természetesen éppen olyan játék, mint a ruhaszaggatás, vagy az utazás a műterem vonatán. Hajnali fél háromkor csattan az utolsó csapó, int csendre a felvételt jelző duda és piros lámpia. És csodák csodája, ez a jelenet a film legvége lesz, Frank két csók között kiszól a közönséghez, leszűri a történet tanulságát. —... — mondja a brigádvezető. Hogy mit? Már annyi mindent elárultunk a filmről, ha már ezt is előre közölnénk, tapintatlanság lenne. Erre a képre írják majd a «VÉGE» szót. Egyelőre azonban még ez távoli, mert csak a forgatás ért véget Mindenki, akinekbármi köze van a filmhez, (és a végeláthatatlan névsort a közönség türelmetlenül olvassa majd a moziban a főcímben) ott tolong a műteremben. Ünnepielni akarnak, és ez lényegében nemcsak az utolsó nap 69 hasznos métere alapján jogos, hanem főleg az egész 2887 méter után. (Az elforgatott nyersanyag 582 méterrel kevesebb a megengedettnél.) A forgatócsoport játék-exkavátort ajándékoz a rendezőnek, aki éppen úgy, mint munkatársai, elégedettséggel vegyes szomorúságot érez Vége. Elmúlt, méghozzá visszavonhatatlanul — egy filmforgatás, és közben észrevétlenül elsuhant egy nyár. Koccintanak, a színészek ráadásként műsort rögtönöznek a műteremben, mert számukra valóban befejeződött, de a rendező még nem ünneplés hét. Még legalább egy hónap szívós munka, amíg a 30 nap felvételeiből film lesz. De erről majd később. Molnár Károly Akiknek a neve majd ott lesz a főcímen: a főszereplők és a forgatócsoport az utolsó napon (MAFILM — Inkey Aliz felv.)